Mezőföldi Református Egyházmegye

Beszámoló a kálozi Dicsőítő Estről

2022-04-25 09:51:34 / Imre Enikő

Kálozi Dicsőítő Est


Habár tudjuk, hogy Isten arra kér bennünket, hogy egész életünkkel dicsőítsük Őt, mégis néha jó közösségben énekelni, zenélni Neki, hogy így is dicsérhessük.

 

Ilyen alkalmat készítettek 2022. április 2-án a Kálozi Református Gyülekezet szolgálói, akik házigazdagént fogadták a csőszi, székesfehérvári, magyaralmási, sárbogárdi és budapesti testvéreket - egészen kicsiket, fiatalokat és régebb óta fiatalokat -, hogy egy estét együtt eltöltve az Úr jelenlétében legyünk. Nemes Gyula, felesége Nemesné Éva, leányuk Noncsi és egy lelkes szolgáló csapat már 18 óra előtt várta az érkezőket.

 

Mikor beléptünk a Gyülekezeti Házba, mindenki kapott egy kis fa-építőkockát, melyből együtt építettünk tornyot ezzel is kifejezve, hogy habár több helyről érkeztünk, más háttérrel, más múlttal, más „csomaggal" a hátunkon, mégis Krisztusban egyek vagyunk, melyet most a közös éneklésben is megélünk. Miután helyet foglaltunk - körülbelül ötvenen - fel is csendültek az első dallamok a tíz énekből, melyek közül voltak mindenki számára ismert, kedvelt dalok és tanulhattunk egészen új „gyöngyszemeket" is.

 

A program úgy alakult, hogy minden Krisztusra mutasson, ő legyen - ismét - a középen. Így volt ez az Ige felolvasásában, melyben Nemesné Évi volt az „eszköz", az evangéliumi üzenetben, mellyel én szolgálhattam Jákob tusakodásáról, kiemelve, hogy olyan Istenünk van, akit az alázatunkkal, a bűneink megvallásával le lehet győzni és aki új nevet ad nekünk. Nagyon megerősítő és fiatalos, hiteles bizonyságtételt halhattunk egy vietnámi származású testvérünktől, Tran Quang Vinh-től, aki elmesélte találkozását az élő Istennel és hogy miképpen formálta át ez az életét új célokat és értelmet adva neki.

 

Amikor elénekeltük az utolsó dicsőítő dalt is, imádkoztunk és áldást kaptunk - valamint egy személyes üzenetet Igés-kártya formában - még nem ért véget semmi, hiszen közösségünket a szeretetvendégség nyújtotta kincsek elfogyasztásában és világraszóló társasozásban, beszélgetésben gyakoroltuk tovább.

 

Legtovább a fiatalok maradtak, azonban az utolsó busz vagy a fáradt sofőrök és kísérők mégis arra ösztönözték a legkitartóbbakat, hogy ideje indulni. Elbúcsúztunk hát a káloziaktól annak reményében, hogy élet-dicsőítésünk útján nemsokára valahol újra találkozhatunk és együtt énekelhetünk az Úrnak!

 

Deák Péter

lelkipásztor

Csősz

Továbbbi képek megtekinthetők a csatolt galériában


Galéria

278421549_2792491014229908_5856906616746738299_n.jpg 278535573_2792490907563252_7276061187151814564_n.jpg 278541665_2792490914229918_8142016331943943273_n.jpg 278542968_2792490910896585_6703749284129617990_n.jpg 278553742_2792491057563237_6942252765776007003_n.jpg 278558125_2792490884229921_5158212635324041935_n.jpg