Mezőföldi Református Egyházmegye

Beszámoló az Egyházmegyei Női Csendesnapról - Ujváriné Császár Boglárka írása

2023-11-16 10:13:59 / Imre Enikő

A hit győzelmével élni


Nagyon áldott alkalmon vehettek részt azok a nőtestvérek és érdeklődők, akik eljöttek október 28-án a székesfehérvári Budai úti gyülekezetbe a Mezőföldi Református Egyházmegye Női Konferenciájára. A csendesnap nagy várakozást keltő címe a következő volt: „Miért engedi Isten?! - Nehézségek az életünkben".

 

A regisztrációnál kedves kis ajándékok várták az érkezőket, majd 9 órától dicsőítés következett. A zenei szolgálatot a helyi gyülekezet Igére hangolva zenekara végezte Ludvigné Izsay Szilvia lelkipásztor vezetésével, gyönyörű énekekkel emelve a lelkünket közelebb az Úrhoz. Ezt követően a házigazda lelkészfeleség, az alkalom főszervezője, Berzéné Bezdán Erika köszöntötte a megjelenteket, akik több mint 160-an voltak. Berze János lelkipásztor a következő igét emelte ki köszöntőjében: „Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért. Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott." (Róm 8:27-28). Ady Endre Imádság háború után című verse is elhangzott Tóthné Thurnay Katalin tolmácsolásában.

 

Az áhítatot Gállné Medveczky Borbála iszkaszentgyörgyi lelkipásztor tartotta a következő ige alapján: „A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el..." (Ézs 42:3). A lelkészasszony arról beszélt, hogy jellemzően egyből menekülni szeretnénk az adott nehézségből, pedig lehet, hogy időnként érdemes együtt lenni vele, megnézni közelről. A mélyre evezni, ahogy Jézus is kérte Pétert - ahol megtapasztalhatjuk a csodát. A megrepedt nádszál és a füstölgő mécses értéktelennek tűnnek, de Jézus számára nem azok! Ő az ilyen emberi életekért jött! Ma is képes új életet teremteni, helyre tud bennünket is állítani. Jézus óta nincs kettétört élet, amit ne lehetne összeforrasztani! Lehet, hogy nem úgy, ahogy mi elképzeltük, de Isten tudja, mire van szükségünk, és mit miért tesz. A lelkipásztor Bódás János Valahol ki van jelölve helyed című versét idézte áhítata végén, amely az igei vigasztalás mellett választ adhat kínzó kérdéseinkre.

 

Az áhítat után következett az előadás, amelyet P. Tóthné Szakács Zita nyugalmazott lelkipásztor, a Magyarországi Református Nőszövetség alelnöke, a Dunántúli Kerületi Nőszövetség elnöke tartott. „Miért engedi Isten?!" - az emberek nagyon sokszor teszik fel ezt a kérdést. Az előadó leszögezi: nem mindent enged az Isten, de mivel szabad akaratunk van, eldönthetjük, hogy Rá hallgatunk-e vagy a kísértőre. Így sok mindenben Isten ellen cselekszünk. Inkább azt a kérdést kellene feltennünk, hogy miért is kérdezünk mi ilyeneket. Istennek a terve és az útja olykor egészen más, mint amit mi elképzeltünk.

 

Jézus mondja: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem." (Lk 9:23) Ő soha nem mondta, hogy nem lesz nehézségünk az életben. Sőt Ő is felvette a maga keresztjét: emberré lett értünk, és vállalta a kereszthalált. Mi sokszor nem Isten célját akarjuk teljesíteni, hanem a magunkét. Nagyon fontos a közösség ereje: Istennel és a testvérekkel való közösség, amelyben megoszthatjuk egymással a gondjainkat. Ha megtanuljuk meghallgatni a másikat, azt is felismerhetjük, hogy nem a mi bajunk a legnagyobb - így fel tudjuk vállalni a magunk keresztjét. „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét." (Gal 6:2). De ugyanakkor: ki-ki a maga terhét hordozza. Nem a másik emberre kell rázúdítanunk a nehézségünket, hanem Krisztus keresztjénél letennünk. És imádkoznunk kell egymásért.

 

„Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek." (Mt 11:29) Aki szelíd, az belesimul Isten tenyerébe, az Ő akaratát keresi. Az alázatos ember Isten előtt alázatos, nem alázatoskodó. Az előadó Jób, József és Pál apostol példáját is kiemelte. Mi sokszor a pillanat nyűge alatt képtelenek vagyunk távlatokban gondolkodni. Pál apostollal kapcsolatban olvashatjuk, hogy tövis adatott a testébe. „Emiatt háromszor kértem az Urat, hogy távozzék az el tőlem. De ő ezt mondta nekem: »Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.« Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem." (2Kor 12:8-9)

 

Szabó Dezső korábbi kálozi lelkipásztor mondta: „Azért kaptuk a hitünket, hogy úrrá legyünk a körülményeken, s ne a körülmények legyenek úrrá rajtunk". Centrumváltásra van szükségünk: ne az „én" legyen a középpontban, mert akkor önmagunkkal vagyunk tele - Jézus Krisztus legyen a középpontban! Ha csak a panaszáradat folyik belőlünk, akkor nem történt meg a centrumváltás. „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj." (Lk 6:45b) Milyen istenképünk van? Lássuk meg, hogy Isten ma is élő Úr, akinek hatalma van mindent megtenni ezen a földön! Milyen istenfélelem fogalmunk van? Ne attól féljünk, hogy megver bennünket az Isten, hanem arra kérjük az Urat, hogy segítsen, hogy meg ne bántsuk és meg ne szomorítsuk Őt. Isten akarata hogyan érvényesül bennünk, általunk? Hagyjuk, hogy átformáljon bennünket, hogy ezáltal másokat is Isten jelenlétébe tudjunk hívni! „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt..." (Fil 4:6) Szabad kérni Istentől, sőt kérjünk is, de elsősorban a hála legyen meg bennünk - utána már jobban láthatjuk, mik a fontos kéréseink, amelyek az Ő akaratával egyeznek.

 

Mivel Jézus Krisztus legyőzte a halált, így innen szemlélhetjük az életünket. Nem mi vagyunk a győzedelmesek. Akkor nincs is önerő? De igen: az az önerő, amit onnan felülről kapunk.

 

Mindezek után P. Tóthné Szakács Zita bizonyságot tett arról, hogy az ő életének nehézségeiben (férje betegsége, parókiatűz) hogyan tapasztalta meg Isten áldásait, mi módon tudott a hit győzelmével élni ő és családja a mindennapokban.

 

A tartalmas és mély mondanivalójú előadást követő szünet után újra dicsőíthettük Istent énekszóval, majd Berzéné Bezdán Erika is csodálatos bizonyságot tett arról, hogyan vezette és áldotta meg őt Isten két nagyon nehéz helyzetben. A közös együttlét végén az egyházmegye minden gyülekezete igei áldást kapott.

 

A csoportbeszélgetések korosztályonként zajlottak, amelyeknek során a résztvevőknek lehetősége volt még jobban elmélyülni a témában, és személyes megosztások által épülni Isten és a testvérek jelenlétében. Istennek legyen hála ezekért az áldott beszélgetésekért is!

 

Végül ebédközösséggel zártuk a napot.

 

Köszönet a szervezőknek, a szolgálóknak, és legelsősorban hála az Úrnak, aki megadta nekünk a Vele és az egymással való találkozás örömét!

 

Ujváriné Császár Boglárka