Göncző Sándor emlékére
Nem nekrológot írok, hiszen ahhoz kevés ismeretem van Göncző Sándor nagytiszteletű úr életéről. Csupán emlékezem, s szeretnék róla mesélni azoknak, akik őt nem ismerhették.
A teológiáról úgy emlékszem rá, mint egy Jugoszláviából érkezett fiúra, aki addigra már az iparművészeti iskolát is elvégezte, s nagy ismerője volt a textileknek. Szerette otthoni népét, egyházát, s mikor hazament látogatóba, mindig megígértettük vele, egyszer minket is elvisz ebbe a számunkra akkor még elérhetetlen országba....
Ő Dunamelléken szolgált, én Dunántúlra kerületem vissza, s csak a rendszerváltás után kerültünk egy egyházmegyébe, mikor Sárkeresztes hívta meg lelkipásztorának. Tevékeny ember volt, szellemi és testi értelemben is. Példamutató volt a szorgalmas munkában: virágoskertté varázsolta a templomkertet, nem hagyott műveletlenül egy négyzetmétert sem. De közben fordított teológiai, gyülekezetépítő anyagokat, hasznosítva hollandiai tanulmányai alatt megszerzett nyelvtudását.
Mindig előre gondolkodott. A rendszerváltás után az első presbiterválasztás után már szervezte is a presbiterképzést, hogy a következő választásokon már az ismeretekkel felvértezett gyülekezeti tagok közül választhassunk. Ismerte a hollandok egyházfelépítését, sokat felhasznált a tőlük kapott anyagok közül. De nem egyedül végezte ezt a munkát, összefogta az egyházmegye északi kiskörének lelkipásztorait, s megkért bennünket, hogy ki-ki az érdeklődési köre szerinti tárgyból felkészüljön.
Holland kapcsolatait nem magának és gyülekezetének használta csak fel, hanem az egyházmegye minden gyülekezetére gondolt: szorgalmasan levelezett, szervezett, így érkezhettek évente ruhaszállítmányok egy-egy kamionnal. S látta, hogy gyülekezeteink énekkultúrája azért szegényes, mert leromlott, vagy még a háborúban elpusztult orgonákat senki sem pótolta. Mind a 33 gyülekezetbe hoztak a hollandok elektronikus hangszereket, van, ahol még ma is ezek segítségével énekelnek. Soha nem várt köszönetet, jutalma az volt, hogy szolgálhatott!
Nagy segítségemre volt a móri Szolgáló Szeretet Házában szervezett felnőtt és ifjúsági ökumenikus nemzetközi konferenciákon. Nemcsak hollandból fordított, hanem szerb nyelvismerete lehetővé tette, hogy a Horvátországból, Ukrajnából érkezettekkel is szót értett, akik a magyar nyelvet nem beszélték. Nagy közös élményünk volt egy kijevi út, ahova ukrán ortodox testvéreink hívásának köszönhetően jutottunk el.
Sok szép közös szolgálatunk volt.
Gazdag, tevékeny életéért Istennek adok hálát. Azt írtam gazdag: pedig igencsak szerény anyagi körülmények között éltek mindig családjával. De gazdag volt tudásban, Isten szeretetében, Egyházunk iránti hűségben, szolgatársai iránti tiszteletben.
Legyen áldott emlékezete!
Mór, 2024. augusztus 6. P.Tóthné Szakács Zita
ny. lelkipásztor