1. Első protestánsok Nagybecskereken
Nem hivatalos adatok szerint az első Nagybecskereki református gyülekezetet Szegedi Kiss István reformátor alapíthatta még a XVI. Században. Írásos feljegyzésünk nem maradt fen, mivelhogy a török hódoltság minden nyomot eltörölt, és egyébként is az időben sok ideig-óráig élő gyülekezet alapíttatott. Ezek legtöbbje gyorsan megszünt, többek között a vallási háborúk következményeként is. A XVIII. század végi népvándorlás az osztrák birodalom határán belül valószínüleg némely protestánst is e vidékre sodort. A német evangélikusok legnagyobb része ez időben költözhetett ide. Ők, a szlovák és kevés számú magyar evangélikussal együtt 1837-ben építették fel templomukat Nagybecskereken. Nyilván az ő szerveződésükhöz kapcsolható az 1839-ben beindult protestáns gimnázium is. 1820-tól kezdődően az evangélikus egyház anyakönyveibe vezettettek a református hívek is. Ez a gyakorlat 1865-ig fentállt. A reformátusok valószínűleg a környező református falvakból kezdtek betelepülni, illetve mint tisztviselők, katonatisztek kerültek Nagybecskerekre Magyarország más vidékeiről a XIX. század elején.
2. Az egyházközség egyházszervezeti kapcsolódása
A Nagybecskereki Református Egyházközség 1918-ig a Békés-Bánsági Református Egyházmegyéhez tartozott. 1918-tól 1941-ig a SzHSz Királysági, illetve Jugoszláv Királysági Református Egyházhoz tartozott. Azon belül pedig a Bánsági Református Egyházmegyéhez. 1941-től 1944 végéig kényszerhelyzet alakult ki. Bánság Németország fennhatósága alá került, így ezen a területen külön püspökség alakult, melynek a püspöke a vértanúhalált halt Gachal János Torontálvásárhelyi lelkipásztor volt. 1945 óta az egyházközség a Református Keresztyén Egyház kötelékébe tartozik, azon belül pedig szintén a Bánsági Református Egyházmegyéhez.
3. A Nagybecskereki Református Egyházközség
A második fejezetben már szóltam az első nagybecskereki református gyülekezetről szóló feltevésekről, így azt itt külö nem tárgyalom.
3.1. Az első református közösség (1820-tól 1865-ig)
A Nagybecskereki Városi Levéltárban meg lehet találni a Református Egyházközség 1820-tól vezetett Halotti-, Esketési- és Keresztelési Anyakönyveit. Azaz, csak az átmásolt Anyakönyvét. Mert eleinte az egyházközségnek nem volt külön anyakönyvezése. Sőt, mivel az egyházközség jogi fogalom, azt is mondhatjuk, hogy egyházközség sem létezett. A református gyülekezet hívei az evangélikus templomba jártak istentiszteletre, ott is lettek anyakönyvezve. A Levéltárban található Anyakönyvet az evangélikus anyakönyvekben fellelhető adatok alapján másolta át Balogh István lelkész 1865-ben.
Majd csak 1840-től észlelhető mozgolódás a református hívek között. Ugyanis azon év augusztus 1.-től szolgált a Nagybecskereki Református Egyházközségben Ecsedy János helvét hitvallású (azaz református) lelkész. Egy 1840-es anyakönyvi bejegyzés szerint „Ns (megjegyzés: nemes) Ecsedy János h.h. (megj.: helvét hitvallású) profess. (megj.: professzor) és s.lelkész (megj.: segédlelkész). Egy másik bejegyzéskor Ecsedy János 1848. december 20.-án még segédlelkészként ír alá, de 1849. augusztus 24-én már református lelkészként. Ez azt sejteti, hogy Ecsedy János eleinte csak segédlelkész volt, és feladata volt az egyházközség megszervezése.
Amikor szerveződik az egyházközség, 1845. augusztus 31-én, ő is ott van Szathmáry Sámuel házánál Hollósy Mihály, Vargha Ferenc, Menczer Lipót, Benedek József, Szakadáty Mihály, Keppich Bernhard és Dózsa Márton református hívekkel. Az egyházközség megalakulásakor Szathmáry Sámuelt gondnokká, Hollósy Mihályt pedig jegyzővé választják. Az évben Nagybecskereken és környékén 103 református család élt 267 lélekkel. A Torontál Vármegye 1846. március 5-én tartott Közgyűlése 1939. számú határozata engedélyt ad az egyházközség megszervezésére. A magyar kincstár adományként telket biztosít templom és parókia építésére, valamint temető létesítésére., továbbá 32 hold földet az egyházközség fenntartására. A köznép adakozásából 3943 váltóforint gyűlt össze a gyülekezet számára.
Az első lelkész neve jelenik meg az 1848/49-es szabadságharc alatt a következő bejegyzéssel, mikor fiúgyermekét keresztelik: „Ecsedy János h. h. tábori lelkész és Sümeghy Johanna ág. h. törvényes fia Artur.” A keresztelés 1849. július 27.-én történt. Tehát, az első nagybecskereki református lelkész a forradalom alatt tábori lelkész volt. Ez is Nagybecskerek református múltjához tartozik. És a következő is:
1849. április 22.-én a fent említett Halotti Anyakönybe való bejegyzés szerint temetés volt. A halott Menczer Leopold bérlő, református egyháztag, az egyházközség támogatója, presbiter, az egyházközség egyik alapító tagja. 55 évesen halt meg, a halál neme a bejegyzés szerint idézve: „lázongó Ráczok által agyonveretett az utczán”.
A forradalom sok mindent hozott és hagyott. De nagyon sok mindent el is vitt. Főleg emberi életeket, boldogságot, reményeket. Sokan a reformátusok közül az óceánon túlra, Amerikába menekültek, egy részük a Maros folyótól északra, ahol biztonságban érezték családjukat, életüket. Ecsedy János lelkész 1852-ben hagyja el Nagybecskereket, és Gyulaváriba költözik.
Van egy érdekes tartalmú jegyzőkönyv a Nagybecskereki Református Egyházközség Irattárában. A „Körleveles Jegyzőkönyv 1850-1868. évekből”. 1850 a forradalom utáni első év. Különféle intézkedéseket lehet találni egyes esperesi vagy püspöki körlevelekben. Íme egy idézet:
„Egyházi körlevelek 1850.
2. Tiszt: Lelkipásztor társaim! Ekklánknak kegyes Előljárói! Fő tiszt: Sptns úr velem együtt a legszivesebben kivánjuk, hogy ennek az uj esztendőnek minden napjait tegye áldottá s békességessé az isteni kegyelmes gondviselés t. Lelkipásztor urakra, oskola tanitóinkra, Ekklánknak minden rendű tagjaira nézve. Cs. K. kerületi fő ispán mélt: Gyulai Gáál Eduárd ur is, Sptns úr rendelete szerint, mindnyájunk nevében lett uj esztendei üdvözletemet szeretettel fogadván és viszonozván, igéri, hogy valamint eddig, ugy ezután is irántunk kedvező jó indulattal fog viselkedni, és minden igazságos ügyünkben védelmezőnk s pártfogónk fog lenni, csak hogy mi is legyünk fels: királyunk s kormányzóink iránt illő tisztelettel s engedelmességgel, mint a kik hazánk s nemzetünk javára s békességére igyekezünk. – Továbbá f. t. Sptns úr felszólit bennünket, hogy minden Ekkláink, papjaink, oskola tanitóink is adjunk tehetségünk szerint a legközelebbi háboruban elnyomorodott, és ez által élelmük keresésére tehetetlenekké lett katonák segítségére a B. Haynau Ő Excellenciája által az egész hazában öszegyülendöző pénz alapjának gyarapitására, melynek alapjából nem csak a Cs. Seregek, hanem a honvédek közül lévő nyomorékok is, kik …. (egy olvashatatlan szó) segítségre számot nem tarthatnak, - gyámolittatni, s fizettetni fognak. – Ezenkivül f. t. Sptns ur elölegesen felszólít bennünket, hogy a mikor a Cs. K. engedményezett birodalmi alkotmány kihirdetése rendeltetni fog, tegyünk ahoz alkalmazott tanitást, imádkozván királyunkért, hogy segítse és áldja meg az Isten hazánk javára előmenetelére való minden rendeléseiben, s munkáiban, különösen figyelembe véve a ٪ alatt ide mellékelt birodalmi alkotmány kitűzött cikkelyeit, melyekből kitetszik őfelségének kegyelmes akarata hazánk boldogitása iránt; - vehetnek ezekből matériát is közönséges tanitásokra; - Ehez hát előre elkészüljenek, hogy bármikorra rendeltetik is a birodalmi alkotmány ki hirdetése, akor készen lehessenek. – Végre közhírré tétetik az is, hogy a kik a honvédek közül a vizsgálat után a hadi szolgálatra alkalmatlanoknak itéltettek, és az erről ki adott elbocsátó levelet előmutatják, bátran házassági életre bocsáttathatnak. – Melyeknek hivatalos közlések után vagyok tiszt: Lelkipásztor és egyházi Előjáró uraknak Szentesen Jan: 12kén 1850 szolgálatjokra kész jó akarójuk Kiss Bálint Esp.”
Amint olvashatjuk e régi körlevélből, a forradalom utáni magyarságnak és a Református Egyháznak csak egy lehetősége volt: a teljes behódolás. Emlékeztetőül: a körlevélben szereplő B. Haynau „Ő Excellenciája” az aradi vértanúk kivégzője volt. A Sptns rövidítés a Superintendens egyházi rang rövidítése, ami a püspöki címnek felel meg.
A forradalomra való emlékezést befejezve említsek meg egy pár 1848/49-es forradalmárt, akik 1850-ben a Nagybecskereki Református Egyházközség tagjai voltak: Fogarasi Károly honvéd főhadnagy, Pünkösti Miklós honvéd, Hesse Ede nyugalmazott százados, Szabó Sándor őrmester és Magyari Boldizsár honvéd.
3.2. A szervezett egyházközség (1865-től 1918-ig)
Szathmáry Sámuel, Menczer Mihály és Vécsey István református hívek felkeresik Hajnal Ábelt, a Békés-Bánsági Egyházmegy esperesét, aki intézkedik az egyházközség újraszervezésében. Az Egyházmegye 1862. március 26-29. között tartott Közgyűlése sürgeti a gyülekezetet az egyházközség szervezésének beindítására, tudatván vele, hogy az egyházközség vagyona az egyházmegye pénztárában van letétben. 1863. január 4-én 20 személy gyülést tart, mely gyűlésnek elnöklője Vécsey István, jegyzője pedig Menczer Mihály. A gyülés kimondja: „egyhangú határozattal a gyülekezet magát az 1790/91: 26. t. cz. 2. §.a engedelme mellett és Torontál vármegye 1846ik év márczius hó 5én tartott Közgyűléséből 1939. sz. a. kelt határozata fonalán kiadott bizonyítvány alapján, mint nagybecskereki helvét hitvallású egyházközség alakultnak nyilvánítja s ennek következményeképp kimondja, hogy egy lelkipásztort s egy oktatót egy személyben meghívni kíván s ezen czélt minden kitölthető módon előmozdítani, ezen eszmét áldozattal is megtestesíteni kész.” Ez az első gyűlés egy bizottságot választ az egyházközség ügyeinek intézésére. A főgondnoki tisztre Vécsey Istvánt választják meg, aki nagy odaadással végzi e szolgálatot 37 éven keresztül, 1899-ban bekövetkezett haláláig. Halálakor a presbitérium gyászülést tart, melyen öt határozatot hoz Vécsey főgondnok szolgálatának méltatására. Egyik határozat, hogy a vásárlandó harangok egyike a „Vécsey” nevet viselje, a másik pedig, hogy a templomban egy emléktábla állítassék Vécsey István emlékére.
Majd csak 1865. március 25-én alakul meg az első presbitérium. Az istentiszteletek rendszeres megtartása, és a gyülekezeti élet fellendülése még ugyanazon év végétől következik be. 1865. decemberében ugyanis megérkezik a gyülekezet második lelkipásztora Balogh István személyében. Az ő munkája az Anyakönyvek másolása, az egyházközség adminisztrációs ügyeinek szervezése, az egyházközség pecsétjének felkutatása, és egyebek.
I. Ferenc József császár és Budapest főváros közösen telket adományoznak az egyházközségnek templom és parókia építésére, valamint temető használatára. A parókia épülete alacsony és nádtetős. Ebben az épületben van a templom, iskola és a parókia is egyben.
Ez az épület fogadja 1880-ban az új lelkipásztort, Szalay Józsefet. Merész tervbe bocsátkozik: templomot és új parókiát kell építeni. Tervének megvalósítását Istenre bízva körbejárja a Kárpát-medence református gyülekezeteit vendég- és vándorprédikátorként, hogy adományokat gyűjtsön az építkezésekre. Tíz éves távolléte alatt sok megpróbáltatás érhette, de sok örömben is lehetett része. Végre 20000 forinttal érkezik meg Nagybecskerekre. Ehhez az összeghez a városban még 4652 forintot adtak össze a hívek. Nekiláttak az építkezésekhez. Így előbb a parókia épült fel a mellékhelyiségekkel 1886. október 24-ére, majd 1891. augusztus 30-án megtörtént az új neogotikus stílusban épült templom felszentelése is. Általános népünnepély övezte a templom ünnepélyes átadását, mely épület az óta is Nagybecskerek város egyik büszkesége. Ez időben (1885) Kulifay Lajos polgármester is református egyháztag volt.
Szalay József viszont a templomépítés után folytatja fáradhatatlan munkáját. Egyházi lapot indít, melyet itt, Nagybecskereken nyomtatnak. A címe „Keresztyén”. A lap havonta jelent meg. Nemcsak bibliamagyarázatokat közölt, hanem egyházi híreket is. 1892-ben jelent meg először, majd 1900. január 1-én „egybekelt” a békési „Evangyélista” nevű lappal. Az újság e dátumtól Békésen jelent meg, és címe „Keresztyén Evangyélista” lett. Szalay József ekkor csak társszerzője volt a lapnak, majd 1903-tól ismét az ő kezében van az újság szerkesztése, és ismét Nagybecskereken adják ki egészen 1914. december 25-ig. Szalay lelkész több könyvecskét is ír, melyet társszerzőként jelentetett meg. Nemcsak az egyházközség, hanem a város lelki életének fellendítéséhez is hozzájárult. Tudni kell azt is, hogy a lelkész a lap indítását egy terv részeként gondolta el. Megvalósítatlan álma volt ugyanis egy „Szeretetház” megépítése az árva gyermekek részére, függetlenül felekezeti hovatartozásuktól. A „Szeretetház” alapítása elvben 1891. decemberében lett elfogadva, viszont a pénz sohasem gyűlt össze. Ez időben gyűjt az egyházközség harangokra, orgonára, karzatra és templomfűtésre. Éppen befejezték a parókia és a templom építését, földet vásároltak, és havonta megjelenő újságot indítottak. Nem csoda, hogy nem tudták biztosítani a kellő költségeket. Mégis adakozásokból telt gyülekezeti célokra, azután volt az egyházközségnek egy téglaverő helye, melynek működtetésével és bérbeadásával az egyházközség állandó jövedelmet biztosíthatott magának. Megalakult a Nagybecskereki Keresztyén Nőegylet, mely betegek ellátásával, szegények istápolásával, az első világháború alatt pedig sebesültek ápolásával foglalkozott. A presbitérium elvben elfogadta egy Magyar Misszió Egyesület alapítását, de ez sem valósult meg a gyakorlatban.
1892. március 11-i beszámoló szerint istentiszteletek tartatnak vasárnap délelőtt 10 órakor és délután 3 órakor. Ugyanaznap délelőtt 9 órától pedig gyermekistentisztelet is tartatott. Vasárnap esténként pedig bibliamagyarázatos est volt szervezve kötetlenül. A délelőtti istentiszteleten átlagban 60 személy, míg a délutáni alkalmakon 15-20 személy volt jelen.
Szolgálati érdemei szerint még kiemelhető Zsíros Lajos, Menczer Lipót és Szilágyi Lajos, mint főgondnokok a századfordulón.
1902-ben pozitív mérleget mutat a gyülekezeti statisztika. Ugyanis ez évben 19-en születtek, 9-en hunytak el és 10-en áttértek a református egyházközségbe. 1904-ben szerződés köttetik Novotny Antal temesvári harangöntödéjével harangok beszerzése ügyében. A megrendelésből megtudjuk, a három harang feliratát is. Itt most csak a harangok neveit említem, melyet a presbitérium a lelkész a harmadik harang neve elleni tiltakozása ellenére szavazott meg: „Vécsey”, „Jároliné”, „Szalay”. 1916. decemberében a honvédség a „Vécsey” és „Szalay” harangokat megvette.
1908-ban missziói és hitoktatói állást is szerveznek, ami azt bizonyítja, hogy egy igen erős egyházközségről van szó, még ha létszáma azt nem is tükrözi.
Idézet Szalay József lelkésztől:
„Apróságok
Szentség és alázatosság
A magasban éneklő pacsirta a legalacsonyabban rakja fészkét. A fülemüle, az éneklők királynője, árnyékban dalol, mikor minden alszik; az ágak melyeken sok a gyümölcs, mélyen meghajolnak; a völgyek, melyek mélyen feküsznek a legtermékenyebbek; a hajó mely nagyon meg van terhelve, mélyen merül a víz alá: épen így a legalázatosabbak a jó keresztyének.” – Nagybecskerek, 1896.
3.3. Az egyházközség a XX. Században (1918-tól 1990-ig)
Szalay József lelkész 1917-ben hunyt el, helyettese 1919 elején érkezett Nagybecskerekre Szabó Zoltán ifjú lelkipásztor személyében. 1918 és 1919-ben két helyettes lelkész is szolgált a gyülekezetben Szabó Zoltán megérkezéséig. Név szerint Nagy Mártonról és Szarka Lászlóról van szó. Dalárda alakul a gyülekezetben, a Nőegylet és a KIE munkája igen fontosnak bizonyult a gyülekezeti élet fellendítésében az első világháború után. Szabó Zoltán személyében az Úr oly szolgát állított a fiatal egyházközség élére, aki nemcsak gyülekezetének, de környezetének is támasza volt még a legnehezebb pillanatokban is.
A lelki építkezés mellett anyagi is folyik: a parókia mellé 1932-ben felépül egy gyülekezeti terem, melynek színpada is van. A templomba karzatot építenek egy orgona számára. Az orgona és garázs építésére az 1930-as években kezdtek gyűjteni. Orgona nem lett építve, garázs viszont igen. A második világháború tragikus eseményei közepette a gyülekezet igyekezett világító mécsesként világítani. Még nincs pontos adat, hogy hány nagybecskereki zsidó ember életét mentette meg Szabó Zoltán lelkész keresztlevelek kiadásával. De nemcsak életet, hanem egyházközségünk felkérésre megmentette a gyújtogatástól a zsidó hitközség orgonáját is, melyet a mai napig őrzünk templomunkban. Az új társadalmi rend megpróbálja az egyházközségeket. A vagyonelkobzás a nagybecskereki gyülekezetet is érinti. A negyvenes évek végén elveszi az állam a temetőt, és a földeknek is csak egy részét hagyja meg. A világháború után az egyházközséget, a lelkészt kiköltöztetik a parókiáról, és ott a Jugoszláv Néphadsereg tiszti kantinja kap helyet. Hosszú kérlelésre, és miniszterelnöki beavatkozásra kiköltöznek, és az egyházközség visszakapja helyiségeit. Addig Szabó Zoltán esperesnek lakást kellett bérelni. Szabó Zoltán lelkész esperesként vonult nyugdíjba, de nyugdíjaztatása után is lelkészként szolgált Budiszaván.
Lapis Károly lelkész 1956. március 15-én áll lelkészi szolgálatba a Nagybecskereki Egyházközségben. A nélkülözésben épületújításokat kellene véghezvinni. A gyülekezet lelki életét is komoly megpróbáltatások érik. Először is a materialista rendszer fellépését, az egyház szekularizálódását, és végül a szekták erőteljesebb munkáját kell megemlíteni. Mindezeken a gondokon át megtartotta az Úr a gyülekezetet.
1984-ben Marton Ilona lévita lett a Nagybecskereki Református Egyházközség hatodik lelkipásztora. Ez évben volt az utolsó templomrenoválás is. Megújult templom, újult erő a szolgálatban, de a megpróbáltatások sem maradtak el.
3.4. Az egyházközség a századfordulón (1990-től máig)
Marton Ilona lelkésznő nagy figyelmet fordított a családlátogatásra, az ifjakkal való munkára, az énekkar ismételt felkarolására. Szeretetvendégségekkel a gyülekezet egy nagy családdá kovácsolódott. Az 1990-es években erre volt szükség, hogy megmaradjon a közösség. A politikai és szociális bizonytalanság évei voltak ezek. Megnőtt a vallási és etnikai türelmetlenség. Nem lehetett gondolni templomrenoválásra, az Úr mégis mindig kirendelte a szükségek kielégítését. 2001-ben és 2002-ben nagy renoválások mentek végbe a templom tetőzetén, belsején, és statikáján, valamint a parókia belső rendezésében is.
Megerősödtek az ökumenikus kapcsolatok is, főleg a római katolikus egyházközséggel. Közös alkalmak szerveztettek a kenyérszentelés ünnepére, valamint a főbb keresztyén ünnepekre. Ez az ökumenikus kapcsolat különösen áldásos volt az egyházközség számára a diakóniai téren.
2005. szeptember 1.-től új lelkész érkezett a Nagybecskereki Egyházközségbe Kiss Nándor személyében. Érkezését a már csak 366 tagú egyházközség a parókia felújításával fogadta. Ismét megújulás. Ebben van a reményünk, az Úrtól való megújulásban. A jövőre nézve pedig úgy fogalmazzuk meg irányelvünket, ahogyan azt 1863-ban megfogalmazták: az evangyéliom hirdetése és a helvét hitelvek megtartása és tanítása a fő célunk.
Felhasznált irodalom:
- Nagybecskerek község hivatalos honlapja.
- Wikipedia kereső-enciklopédia honlapja.
- Internetről felhasználva Molnár István és Széll Sándor anyaga.
- A Nagybecskereki Református Egyházközség Presbiteri Gyűléseinek Jegyzőkönyve, 1863-1890; 1891-1908; 1908-1922; 1934-1959.
- A Nagybecskereki Református Egyházközség Halotti, Esketési és Keresztelési Anyakönvei 1820-1865
- Németh Ferenc: A Fülep család Becskereken; Forum Újvidék, 1997.
- Németh Ferenc: A nagybecskereki sajtó története (1849-1918); Forum Újvidék, 2004.
- Marton Ilona: A nagybecskereki (Zrenjanin) református templom története; kézirat, 1996.