In memoriam Nagy Dániel (1936-2016)

Megrendült szívvel, de Urunk akaratában megnyugodva értesültünk arról, hogy Nagy Dániel az Udvarhelyi Református Egyházmegye egykori esperese, később az Őrségi Református Egyházmegyéhez tartozó Szentgyörgyvölgy és Kerkafalva nyugalmazott lelkipásztora 2016. szeptember 30-án eltávozott a minden élők útján.

Nagy Dániel 1936 május 23-án született Erdélyben, a régi Háromszék vármegyei Szárazajtán. Négyen voltak testvérek, szüleik földműveléssel foglalkoztak. A négy elemit szülőfalujában végezte el, majd ahogy önéletrajzában írta: "szép őszi napon szekérre tettek, szalmazsákostól együtt bevittek Sepsiszentgyörgyre a Székely Mikó Kollégiumba."

Nyolc év tanulás után itt érettségizett 1953-ban. Az egyetemre való felvételije sikertelennek bizonyult, mivel édesapja kuláklistára került. Édesanyja hívő, rendszeres Biblia-olvasó, sokat imádkozó asszony volt, akinek nagy álma az volt, hogy három fia közül az egyik pap legyen. Imái meghallgatásra találtak, álma valóra vált azáltal, hogy Dániel fia beiratkozhatott a Kolozsvári Protestáns Teológiára. 1958-ban sikeres nagypapi vizsgát tett. A teológia elvégzése után megnősült, Kandó Emmával közel hat évtizeden át éltek boldog házasságban.

Az ÚR két gyermekkel, két unokával és három dédunokával ajándékozta meg őket. Háromévi patakfalvi segédlelkészi szolgálat után az Udvarhelyi Egyházmegyéhez tartozó Fiatfalvára hívták meg lelkipásztornak, ahol 27 évig hirdette az Igét. Hűséges szolgálatát azonban a regnáló kommunista rendszer nem nézte jó szemmel. Időközben esperessé választották, ám Ceausescu Isten-tagadó rendszere szülőföldjéről való távozásra kényszerítette. 1985-ben felesége és lánya hagyta el az országot, míg őt csak 1988-ban, nagy nehézségek és megpróbáltatások árán engedték utánuk. Évtizedekkel később, az 55 éves érettségi találkozóján tudta meg, hogy valójában kiért és miért kellett elmennie otthonról idegen földre.

Három és fél évi németországi tartózkodás után Magyarországon telepedtek le, ahol 1992-től közel 15 évig Szentgyörgyvölgy- Kerkafalván, azoknak szórványaiban, illetve a szlovéniai magyarajkú gyülekezetben végezte lélekmentő szolgálatát. 2000 karácsonyán az Erdélyi Református Egyházkerület Közgyűlése "A diktatúra nehéz éveiben Anyaszentegyházunkban kifejtett építő munkásságáért: ANYASZENTEGYHÁZ ÉPÍTŐJE" oklevéllel ismerte el mintegy elégtétel gyanánt, a kommunizmus nehéz éveiben végzett, Krisztusra mutató, meg nem alkuvó szolgálatát.

Nyugdíjba vonulása után sem hagyta abba az Evangélium hirdetését, szívesen vállalt helyettesítést az egyházmegye gyülekezeteiben, még a halálát megelőző hónapban is. 79 évesen még boldogan és hálás szívvel szólt arról, hogy eddigi élete során soha sem kellett gyógyszerrel élnie. 2016-ban azonban a szervezetét megtámadó kór halálosnak bizonyult. Betegségét végig, az utolsó napokban a szombathelyi kórház onkológiai osztályán méltósággal, a tőle megszokott hittel, bizakodással és derűvel hordozta.

Ama nemes harcot megharcolta, futását elvégezte, a hitet megtartotta, és hisszük, hogy eltétetett számára az igazság koronája, amelyet megad neki az ÚR, az igaz bíró ama napon.

Életéért, munkájáért, az általa kapott sok-sok ajándékért, és azért, hogy ismerhettük őt, legyen áldott az ÚR most és mindörökké!