Az Ökumenéhez
Lásd meg, Urunk, lásd meg ez eddigi sorsunk,
Pünkösdtől az Ökumenéig jutottunk.
Sok viszály, gond között tovább is harcoltunk
Magyarságunk védtük, soha nem tagadtuk.
Szenvedett Istenünk -lásd meg- magyar népünk,
Csonkolták szaggatták országunkat, vélünk,
Csak Tebenned bízva, mindezt túl is éltük.
Ne hagyj már elveszni, ne legyen bús végünk!
"Ments meg Urunk, Isten, ments meg mibennünket!"
Szép honföldünk, rónák, bérceink is zengnek.
Teremts hű népedben hitvalló hús-szívet,
Hisz' mindnyájan bízunk Urunk, csak Tebenned.
Hiszen egy Jézust és egy Istent vallunk mi,
Szentléleknek együtt hitünkkel áldozni.
Nem szégyenljük bálványaink lebontani
És egyedüli szent Urunkat szeretni.
Sokszor is vétkeztünk immár mi, mindnyájan,
Bűneink szent Krisztus oldozta fel bátran.
Nem félt a haláltól, bízva jó Atyjában,
Hogy megmenti, s élhet örök boldogságban.
Egyek legyünk tehát: részesülve kegyben
Egyesülve a szent, nagy Ökumenében.
Papjaink szolgálják Istent dicséretben
Méltó jutalmukat vévén ezért mennyben.
Zengjen hálaének megtartó Urunknak!
Zendüljön fel zsoltár és Himnusz az Úrnak!
Ki az eget, földet bölcsen igazgatja
És újjá teremti, amint Ó akarja.
Közösségben van már erőnk és életünk,
Ezt jól tudjuk most már. Segíts hát Istenünk!
Szeretetben együtt, s békességben éljünk,
Így virágzik majd fel mi szeretett népünk.
Dr. Paczolay Ilona Lenti