Őrségi Református Egyházmegye

Emlék-istentisztelet Körmenden

2010-06-10 20:23:31 / őrségi admin

Az április 18-i, vasárnap délelôtti emlék-istentiszteleten a Himnusz eléneklése után Szabadi István lelkész köszöntötte a református templomot megtöltô résztvevôket, majd a Római levél 8. fejezetének 31. verse alapján – „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” – hirdette az igét.

 

„Az ember csak annyit ér, amennyi hasznot hajt embertársainak, hazájának...”

 

Széchenyi István halálának 150. évfordulója alkalmából emlék-istentisztelet volt április 18-án délelôtt a református templomban. Az igehirdetés szolgálatát Szabadi István lelkész végezte, a legnagyobb magyar életútját Landherr Péter történész ismertette. Az április 18-i, vasárnap délelôtti emlék-istentiszteleten a Himnusz eléneklése után Szabadi István lelkész köszöntötte a református templomot megtöltô résztvevôket, majd a Római levél 8. fejezetének 31. verse alapján – „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” – hirdette az igét. Mint elmondta, ez az újszövetségi idézet nemcsak a Református Egyház címerében olvasható, hanem Nagycenken, a Széchenyiek birtokán ma is látható családi címerük, melyen latinul ugyanez az idézet található. Bocskai és Bethlen is ezt tűzte zászlajára. Isten ma is minden embernek ezt a mondatot üzeni, amely megfordítva is igaz, ha Isten nélkül élünk, nem lesz jövőnk. „Amikor ma nagy istenfogyatkozás van Magyarországon, jó lesz, ha tékozló fiúként visszatérünk az Atyához, és akkor Isten ránk hoz egy boldog, szép, tartalmas jövendőt” – mondta befejezésül a református tiszteletes. Ezután Landherr Péter történész ismertette részletesen Széchenyi István életpályáját. Ifjúkorát a katonáskodás töltötte ki, például 1813-ban részt vett Lipcsében a népek csatájában. Híres felajánlását az Akadémia létrehozására 1825-ben a pozsonyi országgyűlésen tette. 1826-ban a kaszinókkal kezdett foglalkozni, ezek az angol klubok megfelelôi voltak. 1827-ben ő szervezte meg az első hazai lóversenyt. 1830-as Hitel című munkájában az erkölcs és a nevelés fontosságát hangsúlyozta az ország felemelkedésében. Világ című művében ő nevezte a fővárost Budapestnek. Utazásai, például az angliai utak sohasem voltak öncélúak, mindig tanulni ment. Az angol lótenyésztést is azért tanulmányozta, hogy egy majdani magyar nemzeti hadseregnek legyenek lovai. Lóvásárlásai is ezt a célt szolgálták. Kossuthtal 1836-ban ismerkedett meg, eltérő nézeteik miatt sohasem kedvelték egymást. Kora legnépszerűbb és legnagyobb politikusa volt. 1848-ban elvállalta a közlekedési miniszteri tisztséget, az ő nevéhez fűződik a magyar fegyvergyártás elindítása. 1848 őszén nem tudta elviselni, hogy a császár illegitimmé nyilvánította a magyar kormányt, idegei nem bírták tovább a túlfeszített tempót, és egy döblingi intézetbe került kezelésre. Állapota folyamatosan javult, de egy politikai pamfletre válaszoló írása miatt egy hagyományos elmegyógyintézetbe akarták áthelyezni. Valószínű, hogy az 1860 húsvétján bekövetkezett halála öngyilkosság volt. Az emlék-istentiszteleten Kárnics Borbála és Vörös Attila működött közre szavalatokkal, a záró imát Nagy Gábor, a presbitérium elnöke mondta. A szertartás után a templomkertben Szabadi István és Bebes István polgármester, országgyűlési képviselő ültetett emlékfát.

Galéria

faültetés az emlékezők