A beiktatott lelkipásztor, - beiktatáson elhangzott - beszéde:

Elhatároztam ugyanis, nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. 1 Kor 2, 2. Krisztus Keresztje olyan, mint a kotta kereszje: mindig felemel... és ez az egyetlen esélyünk maradt a felemelkedésre, a felemeltetésre. Sok mindent tudok már. Ahogy te is. Tudom, mert megtanultam. Tudom, mert gyakoroltam. Tudom, mert velem született, mert örököltem, mert megszereztem a tudást. Tudom, mert eleve bele lett kódolva teremtett mivoltomba.

De úgy határoztam, úgy döntöttem, minden számba vettem, jól megrágtam és megvizsgáltam: hogy másról már nem akarok tudni csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. Nem akarok, nem óhajtok mást, nem áhítozom, nem vágyakozom semmi másra. „Együgyü” lettem, azaz egy ügyem van: megosztani veled, veletek a Kereszt titkait. Krisztus Keresztje olyan, mint a kotta keresztje: mindig felemel, mindig megelőz. Felemel, irányt mutat és megerősít. Az irány: fel. Mostanában csak kapkodjuk a fejünket. Háború itt, éhinség ott. Villámárvíz. Súlyos aszály. Jégeső, erdőtűz, baleset, járvány... botrány, lövöldözés, tragédia, bántalmazás, erőszak... nem csodálom, hogy megszédül, elszédül, egyszerűen szét dűl az ember... de jó lenne feltekinteni. Igen, de azt nem lehet rohanás közben, mert annak óriási zuhanás a vége. Lassítani sem elég... meg kell állni. Megállni a Keresztnél.

Mindegy, hogy egy útszéli keresztnél, vagy egy dombon lévő Golgotánál állsz. Nézz fel... de ez miért olyan nehéz? Azért, mert most minden lefelé húz. Ahogy az ének énekli: köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény... a béklyó súlya nyom, bűnöm lehúz... vagy ahogy a költő verseli: nem emel föl már senki sem, belenehezültem a sárba (József A.)... de Krisztus Keresztje felemel. Nem csak irányt mutat, hanem erőt ad, mert az emeléshez erő kell, „és amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” 2. Kor. 12, 10. Így, ha nem bírom keresztem súlyát, akkor majd a Kereszt hordoz engem. Mert e világnak terheit mind vállain hordta, tudom testvérem, téged is hordoz majd, Jézus hordoz majd. Krisztus keresztje olyan, mint a kotta keresztje: mindig felemel, mindig megelőz. A kottában a kereszt mindig megelőzi a hangot. Mindig előbb van. Krisztus megelőz engem, Krisztus megelőz téged is. „És hogyha néha-néha győzök, Ő járt, az Isten járt előttem, kivonta kardját. Megelőzött.” (Ady) Római levél 5, 8: „Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” 1János 4, 19: „Mi tehát azért szeretünk, mert Ő előbb szeretett minket.” Azért áll előttünk Jézus Krisztus keresztje. Azért emeli tekintetünket az ég felé... hogy rámutasson a minket megelőző Istenre. Értitek már? Ezért határoztam úgy, hogy nem akarok másról tudni, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről. Egy hatalmas hagverseny zongorában élt egyszer egy egér család. Rajongtak a zongora-világukért, ami gyakran hangokkal, harmoniákkal árasztotta el a sötét zugokat. Az egereket lenyűgözte az egész. Örömöt és vigaszt jelentett számukra és csodálattal töltötte el őket az a gondolat, hogy Valaki zenél. Szeretettel gondoltak a „láthatatlan zongoristára”.

Aztán egy nap, talán kedd este, az egyik vakmerő egér feljebb mászott a zongorában. Elgondolkozva tért vissza. Hosszabb és rövidebb húrokat látott, vastagokat és vékonyakat. Biztosan ebben van a titok – mondta a többieknek. Az egerek már egyre kevésbé hittek egy láthatatlan zongoristában. Évekkel később egy másik még merészebb egér tovább kutatott. Ugráló, táncoló kalapácsokat látott. Ezek szólaltatták meg a húrokat. Rádöbbentek, hogy ahol élnek, az nem más, mit egy pusztán mechanikus világ. A láthatatlan zongorista léte távoli homályba süllyedt. Bár ez Őt a legkevésbé sem zavarta... és örömmel játszott tovább. Ezért van szemünk előtt a kereszt. Nem engedi, hogy elfeledkezzünk a láthatatlan zongoristáról, a minket szerető, teremtő és megváltó Istenről.

Teljesen mindegy, hogy útszéli keresztre nézel, vagy a templom tornyára. Mindegy, hogy a kereszt, amit szíved fölött hordozol fából, csontból, vagy nemesfémből van... mert egy a lényeg: bármilyen keresztre nézel, eszedbe jut, hogy... Krisztus Keresztje olyan, mint a kotta keresztje: mindig felemel mindig megelőz. Isten szeret téged. Ennek bizonyítéka maga a Kereszt. Krisztus keresztje számodra is az élet forrása, a remény sugara, a vészbejárat, amin keresztül már ma beléphetsz Isten oltalmába, Isten országába. Állj fel! Állj meg! Nézz fel a Keresztre! Nem vagy elveszett! Krisztus Keresztje téged is megment, megmentett. Felemel földi szenvedésedből, betegségedből, gyászodból, fájdalmadból. Kétségbeesésedből, magányodból, reménytelenségedből.

Felemel oda, ahol Ő él, hogy Te is Vele, általa élhess tovább itt és odaát.

---------------------------------------------------------------------------------------------

dr. Juhász Sándor egyházmegyei főgondnok beszéde:

Tisztelt Lelkipásztor Úr!

Az Ige, amely köszöntésem alapjául szolgál, megtalálható Ézsaiás próféta könyvének 43. fejezetének 1. versében „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!”

Mondanivalóm már közvetlenül azután megfogalmazódott bennem, hogy lelkipásztor urat megválasztották az őriszentpéteri gyülekezetbe. Sokan aggódtak a gyülekezetért és sokan féltették lelkipásztor urat.

Azt, hogy „ne félj”, akkor szokták mondani, ha igazából azt gondolják, hogy van mitől félned. Ne félj, nem fog fájni, ne félj, fog az sikerülni – de érezzük a szavak mögötti aggodalmat, bizonytalanságot.

Ne féljen az, aki az ősi, őrségi protestáns központba kerül? Ne féljen az, akinek a büszke, önérzetes Őriszentpéteri híveket kell hitükben megerősítenie és megújítania? Ne féljen az, akinek az édesapja – igencsak magas mércét felmutató - nyomdokain kéne járnia? Emlékszem, még az általános iskolai feleltetésekre, amikor a tanár azt mondta: „te ott fiacskám!...” - mindenki önkéntelenül és reménykedve, hogy nem neki szóltak, a háta mögé nézett. Még a leghátsó sorban ülők is. Persze, egyértelmű volt a helyzet, ha kimondták az illető nevét.

És most azt mondta az Úr: Márkus Oroszi Dániel, ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy! Na ez így egészen más! Egyértelmű és egyben megnyugtató.

Ne félj, mert az Úristen kiválasztott és kijelölt egy feladatra.

Ne félj, mert Ő előtted jár, hogy mutassa az utat, amelyen járnod kell.

Ne félj, mert melletted van, hogy bátorítson és felemel, ha elbotlanál.

Ne félj, mert mögötted van, ha védelemre szorulsz és erőt ad, ha elgyengülnél.

Ne félj, mert Ő feletted van, hogy megáldjon téged.

Nincs mitől félned, mert az Úristen megváltó szeretete van veled! A neveden szólított, ismer téged, az övé vagy, neked szánta ezt a megtisztelő és erőt próbáló feladatot.

Dániel próféta könyvében arról olvashatunk, hogy akik hívek maradnak az Úristenhez az üldöztetésben, a megpróbáltatásokban, a kísértetésekben, azokat nemcsak megtartja, de még megtiszteltetéssel és tekintéllyel is megajándékozza őket. Akit Dánielnek hívnak, az igazán tudja, hogy egyedül az Isten az ő bírája és azt is tudja, hogy az Úristen alkalmassá teszi az őbenne bízókat a szolgálatra. S, hogy ez mennyire így van, azt ékesen bizonyítja lelkipásztor úr néhány hónapos itteni eredményes és sikeres munkálkodása.

Ebben a bizonyosságban kívánom Isten áldását lelkipásztor úr szolgálatára!

Őriszentpéter, 2022. augusztus 27.