Az én földi életutam Kolozsváron kezdődődött 1981 szeptemberében. Szüleim, Istenben hívő reformátusként megkereszteltek, s mindig gondoskodtak arról, hogy részesüljek hitoktatásban. Az általános meg a középiskolát román és magyar nyelvem végeztem. Akkor is, ha mára már 4 nyelvet beszélek a szívem és lelkem hangja a mégis a magyar anyanyelvem. Magyar nyelven szólt hozzám először édesanyám mikor megszülettem, ezen a nyelven hívott meg engem Isten a keresztség sákramentuma által, hogy református gyülekezetéhez tartozzak. Ezen a nyelven mondtam el előszőr a Mi Atyánkot, ezen a nyelven tettem fogadalmat Istennek konfirmációm során és ezen a nyelven ígértem Isten előtt hűséget holtomiglan vagy holtáiglan szeretett házastársamnak. Ami pedig mindennél fontosabb, hogy ezen a nyelven adta át nekem Isten meghívóját, hogy méltatlan bár, de majd hivatalos szolgája lehessek és így eleget tegyek Krisztus missziói parancsának. Konfirmálásom után sokat esett szó arról, hogy papnak tanuljak. Nem mondtam rá nemet, de mintha nem éreztem volna teljesen magam készen erre. Így középiskolát végeztem, s munkába álltam. Voltam sofőr, eladási ügynök, takarító. Akkor is, ha nem a teológiai tanulmányokat választottam, a hitem nem csökkent, sőt nap mint nap jobban és jobban erősödött bennem, hogy igenis van Isten és vigyáz rám.

Munkám által megismerkedtem egy kedves lánnyal, aki most már a feleségem, s több találkozás után tudtam meg tőle, hogy ő is mennyire hisz Istenben, ami csodálatos dolog. Hisz az a házasság, amelyben nemcsak a férfi, de az asszony is Istenben bízik, bizony csak áldás lehet minden nap és 2009-ben egybekeltünk. Újabb fordulat jött életünkbe mikor azt a döntést hoztuk feleségemmel, hogy otthagyva szülőföldünket, Rómába költöztünk, szerencsét próbálni. Istenbe vetett bizalmunk újabb gyümölcsöket termett. A szállodánál, ahol munkát találtunk, minden új és idegen volt, de a tulajdonost nem zavarta, hogy nem beszélünk elég érthetően olaszul vagy angolul. Sőt, segített megtanulni az olasz és angol nyelvet, mindig mondva, hogy hasznunkra válik. Ott is tudtuk, Isten gondviselésének köszönhetjük mindezt. Róma csábítása nem volt elég ahhoz, hogy végleg ott tartson minket, így 10 év után családgyarapítás szándékkal visszaköltöztünk Kolozsvárra. De valahogy a város már nem az volt, amit 10 évvel azelőtt hagytunk ott. Nem tudtuk miért, de úgy tűnt, nem találjuk a helyünket. Mint egykor Ábrahám, tudtuk nem érkeztünk még meg. Akkor villant meg az a gondolat, hogy költözzünk Magyarországra, hisz sok ismerősünk van ott. Újra Isten akaratára bízva magunkat, útra keltünk, házat kerestünk s Mihályiba, Magyarországra költöztünk. De ott sem éreztük, hogy begyökerezzünk. 2021-ben Szombathelyre költöztünk. De a sok változás közepette egy dolog folyamatosan vissza visszatért elém és pedig az okos szolga példázata, aki nem a földbe ásta a kapott talentumot, hanem gyarapította, hogy urát gazdagítsa. Mivel a lelkészi szolgálatra való indítás nem szűnt meg bennem eldöntöttem, hogy a teológia hallgatója kell lennem, mivel ez az első lépés a szolgálat felé. Ezért 2022 áprilisában jelentkeztem és felvételt nyertem a Pápai Teológiai Akadémiára és 2022 szeptemberétől, 41 évesen, megkezdtem tanulmányaimat. Kezdetben nem tudtam milyen kihívások fognak rám várni, de tudtam, Isten velem tart, és akarata szerint történik minden, s nem kell aggodalmaskodni. Az első egyetemi tanítás napján pedig minden kételyem eloszlott, mert az egyetemi ottlétem alkalmával átélem a gyerekkori hittanóráim boldog pillanatait. Nagy segítség a számomra, kezdő egyetemistaként a Pápai Akadémia csapatának a befogadó meleg szeretete, a sok támogatás s bíztatás, amit nyújtanak. Munka mellett és 2 gyerekes apaként minden támasz nagy segítség tanulmányaimat illetően. Ezt megértve a Teológián segítenek a teherhordozásban. Ugyanakkor az Őrségi egyházmegye nagy családja is szeretettel fogadott közösségébe és ebbe a közösségbe is érzem a szeretettel járó gondviselés jó ízét. 2022 karácsonyában megélhettem a Legáció által, az igehirdetés szolgálat örömét a maga izgalmával Kőszegen, Lentiben és Egyházasrádócon. Reményem, hogy minél több közösséggel megismerkedhessem szolgálat által. Istennek legyen hála mindenért. A közösségért, a hittel teli testvéri szeretetért és a gondviselésért. Az Úr csodásan működik, és áldása van minden szeretettel és örömmel végzett szolgálatunkon. Békesség Istentől.

Kiss Csaba

Első éves hallgató Pápai Református Teológiai Akadémián