Őrségi Református Egyházmegye

Fel barátim, drága Jézus zászlaja alatt

2023-11-01 20:59:58 / Sisak László

Október vége sokaknak az elhunyt szeretteikre való emlékezést jelenti. A hírekben a temetők közlekedési rendje mindig is elsőbbséget élvezett református egyházunk egyik legfőbb ünnepéről, a reformációról szóló hírekkel szemben. Mit tegyünk, mit tehetünk, hogy előrébb kerüljünk és a múló idővel szemben az Isten igéje szerinti betöltött időnek is előkelő hely jusson a hírek sorában? Ecclesia est semper reformanda, az egyházat szüntelen reformálni kell!

 

 

 

 

A Reformáció napjához közeledve az Őrségi Egyházmegye központi ünnepségét az idén Bajánsenyén tartotta. Ezen őrségi kis település közössége komolyan vette Reményik Sándor által sokat idézett vers üzenetét: „Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!”

A bajánsenyei gyülekezet a református általános iskola életre hívásával az elmúlt években igencsak sokat tett azért, hogy egy új generáció hitre nevelésével minél többen álljunk Jézus zászlaja alá. E két intézmény, iskola és egyház egymást segítve, támogatva épül és hirdeti Isten dicsőségét.

 

Azt azonban sok helyütt látjuk, hogy fogynak a református hívek. Egyre kevesebben érdeklődnek Isten iránt. Most, ezen az egyházmegyei istentiszteleten megtelt a templom. Olyan jó volt együtt énekelni, Istent együtt dicsőíteni, közösen imádkozni… De az öröm mellett azért mindenkiben ott van ilyenkor a feszültség: milyen jó lenne, ha nemcsak ünnepekor telne meg a templom! Mit tehetnénk, hogy ez másképp legyen?

 

Mind a reformátorok, mind Szabadi István esperes úr, mind pedig dr. Balikó Zoltán előadása ugyanarra mutatott: először nekünk kell reformálódnunk. Nekünk református keresztyéneknek. Nekünk, akik ott ültünk, énekeltünk, igét hallgattunk, először nekünk kell visszafordulni Krisztus felé, és a Szentírás olvasása által nekünk kell re- formálódnunk, hitünkben megújulnunk, vagyis engednünk, hogy Isten krisztusi emberekké formáljon minket. Minden nap. És ha ez megtörténik, akkor, mivel mi vagyunk az egyház építőkövei, szép lassan az egyházunk is reformálódni fog.

 

Látjuk egyházunk bajait. Várjuk a megoldást. Ezen az istentiszteleten azonban Isten arra hívta fel a figyelmünket: magunkat, szívünket, teljes valónkat adjuk át Istennek. A többit pedig hagyjuk Rá!

 

… Hogy ki mit vitt magával Isten üzenetéből, és mit épített be életébe, csak maga és Isten tudja. Mi annyit láttunk, hogy a szeretetvendégség alkalmával a finom étel mellett örömmel és szeretettel köszöntötték egymást a régi ismerősök. Ha valaki, gyülekezethez nem tartozó, bekukkantott volna hozzánk, talán látta volna: mi, akik Krisztushoz tartozunk, szeretjük egymást. Elfogadjuk egymást. Testvéri közösségben, örömmel vagyunk együtt. Jó volt ezt is megtapasztalni, hiszen hisszük: ezt a közösséget Isten munkálta ki köztünk. Hála legyen ezért Neki!

 

Szombathelyi Hajnalka, Szakál Anikó Gyöngyi

 

Fotó: Simon Attila