Őrségi Református Egyházmegye

Zenés, kreatív Istentisztelet Őriszentpéteren, a szabadtéri színpadon

2025-07-28 07:53:02 / Sisak László

Ma már elmondhatjuk, hogy hagyományt teremtő rendezvénynek vagyunk a tanúi és aktív résztvevői, Márkus-Oroszi Dániel lelkész úr őriszentpéteri szolgálatának évétől. A mára már híressé vált tízezres látogatói számot is meghaladó Őrségi Vásár idején, harmadik alkalommal hirdette az igét Isten szabad ege alatt. Nagyon szép környezetben a templomkert szomszédságában lévő szabadtéri színpadon.

 

 

Gazdagította az istentiszteletet, hogy neves egyházi zenét játszó, elkötelezett zenészek működtek közre, közösen a lelkész úrral, a kántorral, az Őrségi Baráti Kar kórusával és a zenetanár kórusvezetőjével. Jó volt hallgatni a szép furulyaszót, csellót, gitárt, dobot, a szintetizátort.

 

 

Nagyon szép színfoltja volt a tiszteletes úr által összeállított koreográfiának, hogy az istentisztelet részeként a “Lábaspajtások” közül, egy Bajánsenyére költözött fiatal pár népi táncot adott elő viseletben, nagyon szépen és tisztelettel; látszott rajtuk a meghatódás. Igazi, újszerű, szép elgondolás, hisz a tánc, az ének, a zene Istennek tetsző, nyugtató. Betölti a szívünket, felemeli a lelkünket. Öröm volt nézni őket.

 

Mindenki a tudása legjavával szolgálta Márkus-Oroszi Dániel vasárnapi istentiszteletét, hálaadását az Úrnak! Az igehirdetés a háláról szólt, a hála érzéséről.

 

A hála az egyik legszebb szó, az egyik legfontosabb érzés az életünkben, Ha nem éreznénk hálát, üres lenne az életünk. Annyi minden van, amiért köszönetet mondhatunk az Úrnak, hogy a belé vetett hitünk mentén élhetjük az életünket.

 

 

Köszönet mindenért, hisz ha vele járunk, eltűnnek a bajok, az ő szeretete örökké tart. Az őbenne hívők otthonra lelnek, otthonra találnak egy közös pásztor útmutatása alapján;

„Van egy hely valahol

Van pásztor, van egy nyáj,

Van akol, van ahol Otthon legyek, Otthon legyek immár”

 

Kell -e ennél szebb hitvallás a földi életünkbe? Szeretetben, békében, egymásnak kezet nyújtva, élni a mindennapjainkat a jó Isten által adott, általunk gondozott, földi javakban. Szép volt ez a vasárnap délelőtt is, jó volt a részesének lenni, jó volt énekelni, mert nagyon szépen szólt, zengett a dal:

„Hálát adok Uram, az életért! Rólad zeng éneket hegy, völgy s rét!

A napokat Te számolod, Uram, én mindenért hálát adok!"

 

És a végére a magyarok közös imádsága, a Himnusz.

 

Ui.: A legvége egy szeretetteljes meghívás, a lelkész úr részéről, a fák árnyékában egy közös beszélgetésre, egy közösen elfogyasztott üdítő italra. Köszönjük szépen a kedves, mindig, mindenkor, mindenre, és mindenkire figyelését.

 

Rimán Lászlóné, Erzsébet