„Mindenkor örüljetek, szüntelen imádkozzatok, mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által a ti javatokra.”
1 Thessz 5,16-18
Sokéves hagyomány a zalaegerszegi gyülekezetben, hogy szeptember-október fordulóján hálaadó vasárnapot tartunk. Hálát adunk a betakarítás idején a termésért, hogy a testiekre is van gondja mennyei Atyánknak.
Egy jókora lapos fonott kosárba helyezzük az Úr asztalára, ami termett: almát, szőlőt, diót, paprikát, körtét, szilvát, lekvárt, hogy kézzel fogható, hogy látható legyen a föld gazdagsága. Hogy aztán a látható mögött meglássuk a még fontosabb ajándékot, az irgalom és kegyelem bőségét.
A hála éltető erő. A hála megtartó erő. (Ma már a lelki egészséggel foglalkozó szakemberek is vallják, tanítják ezt.) S ahogy az igehirdetésben hallottuk: belőle öröm, remény, szabadság fakad. Ezért lehet a javunkra, ha hálásak tudunk lenni.
A hála kimondását lehet gyakorolni, „gyakoroltatni”, ahogy a hittanos gyerekeink bizonyították az istentisztelet végén énekszóval, rövid gondolatokkal, versekkel. Hálára indító volt a huszonöt gyerekhang, a hitoktatók odaadása!
Istentiszteletünkön hálát adhattunk egy gyermek kereszteléséért is, egy elhunyt édesapa életpéldájáért, lelkipásztoraink szolgálatáért, szép templomunkért, a templom előtti beszélgetésekért, hogy kivel mi történt – sok-sok mindenért, amit gyakran magától értetődőnek tartunk. És talán tettek is fakadnak a hálából! Sok tennivalónk volna, ha csak a gyülekezetünk háza táján körülnézünk!
Most a felkérésért is hálás vagyok, hogy adjak hírt a mai alkalmunkról, mert a háláról gondolkodva megélhetem a gazdagító erejét!
Az összegyűlt adományokat a Mandulavirág Fogyatékkal Élők Református Gondozóházába vittük el.
Hajduné Szabó Ágnes, presbiter (Zalaegerszeg)