Gyülekezik a hallgatóság

Az egybegyűlteket Feiszt György, a Vas Megyei Levéltár főlevéltárosa, az alkalom egyik szervezője köszöntötte. Ahogy fogalmazott, „földrajzilag távoli, de lelkileg közeli”mind a téma, mind a táj, mind a szerző, akihez személyes barátság fűzi, és akinek kiemelte nagy tudását, illetve az erdélyi magyarság körében végzett hatalmas, értékmentő munkáját.


Kovács Jenő, az alkalom másik szervezője a dél-erdélyi szórványvidéken készített fényképei alapján tartott élménybeszámolót, felvezetés gyanánt. Botondot ő is barátjának tudja. A házigazdák személyében olyan emberek állottak előttünk, akik innen, az anyaországból sokat tettek és tesznek a határokon kívül rekedt magyarokért.

Demeter László a baróti Tortoma könyvkiadó vezetőjeként volt jelen az alkalmon, ő jelentette meg a két kötetet is. Elmondta, hogy történelem tanárként elvitte a diákokat ezekre a helyekre, mindannyiuk számára megrendítő volt az ott tapasztalt valóság. Kiadóként szívügyének tekinti a székely és az erdélyi kultúra vigyázását, gondozását. Erre utal a „Tortoma” név is, amely egy Erdővidéki hegy neve, és melynek besenyőül „vigyázóhely” a jelentése.



A szót ezután dr. Gudor Kund Botond, a Nagyenyedi Egyházmegye esperese, volt magyarigeni, jelenlegi gyulafehérvári református lelkipásztor vette át. Elmondta, hogy az általa írt két könyv, „Az eltűnt Gyulafehérvári Református Egyházmegye és egyházi közösségei” illetve a „Rediviva Chartophilax Igeniensis - Az erdélyi hegyaljai Magyarigen református közösségeinek története” csak látszólag református, valójában az ottani magyar közösség története. Mindkét mű forrásokra épül, évtizedeket átölelő levéltári és egyéb kutató munka előzte meg megírásukat. Gudor Botond eddigi egész munkássága, legyen szó könyvek írásáról, templomok felújításáról, emlékhelyek állításáról, a szórvány magyarság között végzett közösségépítő, pásztori tevékenységéről, mind mind az értékek vigyázásáról szól, és arról az Istenbe vetett hitről, amely mindezt átlengi. Tiszteletreméltó az a szívósság, az az alázat, az a mély tudás, az a szeretet, amellyel mindezt teszi. Mint mondta, nem azt kell nézni, ami rom, ami üszök, hanem azt, ami épít, ami megerősíti magyar közösségeinket, akár a szórványban, akár az anyaországban. És az ő élete, munkája ennek ékes példája. Személyében Bod Péter méltó utódja rajzolódott ki.
Azon a délutánon egy másik, erdélyi vonatkozású kulturális eseményre is sor került Szombathelyen: a képtárban Hunyad megyei képzőművészek kiállításának a megnyitójára. Azon az eseményen már jóval többen voltak, itt már jelen volt dr. Puskás Tivadar, Szombathely M.J.V. polgármestere is, aki köszöntőjében egy igen érdekes dolgot mondott: valójában szerinte nem lehet, nem kell dél-erdélyi magyar szórványról beszélni, ez nem indokolt, főleg annak tükrében, hogy az 1400-as években azon a vidéken született Hunyadi János. Ez utóbbi tény való igaz, de a jelenlegi szórvány magyar sorssal kapcsolatos összefüggés számomra nem világos... Nem megsértve polgármester urat, de ha a könyvbemutatót is megtisztelte volna jelenlétével, talán más szemszögből, a valóságnak megfelelő módon látná a helyzetet, és értékelné azt a megfeszített munkát és szolgálatot, amit az ottani „fáklyaemberek” végeznek a magyar közösségek megmaradása érdekében. Többek közt Gudor Kund Botond is.

Sisakné Páll Klára