Számomra különösen is nagy öröm, amikor együtt vagyunk. Olyan szépen zeng a templom! Ahogy a Szentírás fogalmaz, egy szívvel és egy lélekkel magasztaljuk Istent énekkel, imával. Másként azt hiszem nem is érdemes. Ez az, amiben a lelkész lelke is töltődik. Isten megérint, hogy aztán érinthessünk szívet és lelket. Körülfog, hogy egymás kezét megfogva megerősödjünk a hitben és összetartozásunkban. Márkus Mihály esperes igehirdetésében kiemelte, hogy ünnepünk örömteli és boldog lehet, ha nem felejtjük el, kire kell tekintetünk. Kell, hogy a lelkészeket is emlékeztesse a Szentlélek arra, hogy honnan az erő, a lendület a mindennapi szolgálatokhoz. Mert tekintélyünk, mérvadó gondolataink, hiteles igehirdetéseink csak úgy lehetnek, ha nem felejtjük el, Isten kegyelme, megihlető Szentlelke megelőzi gondolatainkat, beszédünket. Így amikor igehirdetések százai hangzanak el a napokban, együtt örülhetünk, hogy Istennek van szava hozzánk, keresi velünk mai napig a kapcsolatot. Akarja, hogy egyházához tartozzunk és a mennyei dicsőségben örök életünk legyen. Hála hát a vigasztalás lelkééért! Hála Isten megelőző szeretetéért! Hála mindazokért, akik a Pápai Egyházmegye gyülekezeteiben velünk örvendeznek!
Erlitz Anita