A Tatai Református Egyházmegye 2011. március 12-én rendezte meg első idei konferenciaját Vérteskethelyen. Az egyházmegye számos gyülekezetéből ide gyülekeztek egybe nő-, és asszonytestvéreink lelkipásztoraik vezetésével. A konferenciáról szóló beszámolót Pintér Zsuzsanna asszonytestvérünk készítette el. Az alábbiakban olvashatják az ő élménybeszámolóját.

A Tatai Református Egyházmegyében a 2011-es esztendő első konferenciája a Vérteskethelyen megrendezett Asszonykonferencia volt.

A vérteskethelyi Művelődési Ház nagyterme zsúfolásig megtelt lányokkal, asszonyokkal. Számításaim szerint közel 200-an voltunk.

A 380. dicséret 1.,2. és 7. versét énekelve kezdődött a közös áhítat, melyet Gerecsei Judit, az ácsi gyülekezet beosztott lelkipásztora vezetett. Az ige mely alapul szolgált Péter 1 levele 2. rész 5. vers:

„Ti magatok is mint élő kövek
épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá,
hogy lelki áldozatokkal áldozzatok,
a melyek kedvesek Istennek
a Jézus Krisztus által."

Tiszteletes asszony a múlt év katasztrófáit megemlítve - árvíz, vörös iszap - tette fel a kérdést: lehet- e újra felépülni, lelkileg felépülni?
Elgondolkodó, mint ahogy Péter is elgondolkodott lehet e újrakezdeni?
Ekkor Jézus mondta Péternek: ezen túl emberhalász leszel. Olyan embereknek írsz, akik üldözések alatt voltak, elvesztették állásukat, családot...Mindenüket elvesztettek.
Aztán Péter parancsol. Épüljetek fel! Illeszkedjetek egymáshoz, mint a kövek, s lelki házzá válunk együtt.
Hogyan legyünk mi pappá? Másról van itt szó. Önmagunkat kell adni Jézus Krisztusnak. Aki rászoruló segíted azt, az a papság. Mi is ajánljunk fel lelki áldozatokat.
Az Úrtól tanult imádság- Mi Atyánk - után a 380. dicséret, 12. versszakával válaszoltunk.

Máté László esperes úr köszöntötte az egybegyűlteket.

A nagyigmándi Énekkar szolgált. Két énekszámot hallottunk tőlük.

Ezután következett Dizseri Eszter írónő Zsindelyné Tüdős Klára (1895-1980) életéről és szolgálatairól tartott igen érdekes előadás.

Miről is hallhattunk? Feltette a kérdést. Ki is volt Tüdős Klára? A hosszú felsorolás után egy szóval kifejezte: pártfogó. Mindig támogatott valamilyen ügyet, ö volt az önzetlen szeretet kulcsa. Boldogtalan emberekkel szívesen beszélgetett. Minden iránt érdeklődött. Mindig tudta hol kell segítenie és elfogadta azt, amit az Isten rá vetett, hisz volt, amikor gazdagok voltak- kúriát építettek, melyből később lett az Istenhegyi Otthon- és volt, amikor elszegényedtek.
Nevéhez fűződik a Református Nőszövetség létrehozása 1944-ben.

1946 - 1950 között volt az igazi missziói korszaka, amikor az Istenhegyi Otthonba szegény, meggyötört asszonyokat várt.

Konzekvenciám:

Hogy is szólt az ige? Péter 1.2/5 „...Épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá..." Ugye Tüdős Klára felépült? Hisz mindig a rászorulókat segítette. Példaértékű számomra élete.

Rövid szünet és a nagyigmándi Énekkar felfrissítő szolgálata után Fekete Erzsébet pedagógus beszámolója következett.

Erzsébet egy rövid életrajzi bevezetése után elmesélte, hogy Afrikában, Kongóban egy „magyar" árvaházban szolgált. Kiutazás előtt többféle védőoltást kapott Erzsébet, de malária ellen nem oltatta be magát. Nem félt, hisz Isten küldi őt Afrikába és mindegy, hogy 9000 km vagy 10 méterre viszi Isten igéjét.

A nyári szünetben 4 és fél hetet töltött ott, mint pedagógus, fejlesztette a gyermekeket. A fejlesztés francia nyelven történt. Gyurmát, logikai játékokat, színezőket, újságokat... vitt magával, amivel ismerkedhettek a gyermekek. Ezek a gyermekek igénylik, isszák az új ismereteket.

Az árvaházban nincs villany és a szomszéd iskolából viszik a vizet.

Ezt az árvaház 4 éve magyar adományokból tartják fenn. 6 lány és 5 fiú gyermek van az árvaházban, természetesen négerek. A gyermekekkel lelkész is foglalkozik. Fontos számukra az imádság. (www.afrikaert.hu)

Konzekvenciám:

Igen, Erzsébet lelki áldozatot hozott, nyitottan észrevette, hogy szükség van rá, mint ahogy vezér igénkben olvassuk: Péter 1.2/5 „...lelki áldozatokkal áldozzatok a melyek kedvesek Istennek..." Hát Ő igazán így tett.
Közös éneklés (463. dicséret, 1 vers) után szeretetvendégségben részesültek a konferencia résztvevői.

Lelkiekben felfrissülve tértünk otthonainkba.

Zárszóm:

Minden évben várom ezt az alkalmat -az asszonykonferenciát. Számomra ez igen nagy feltöltődést jelent, hisz minden esztendőben olyan megerősítést kapok, és rádöbbenek, szüksége van az Úr Istennek rám és cselekedeteimre, s nekem is az Úr Istenre. Így tudok újra épülni, felépülni.

Pintér Zsuzsanna