Elhangzott: Felsőörs, 2018.aug.26.
Lekció: János 6:35, 53-58
Textus: Lukács:13,20-21
Kedves Testvérek!
Új kenyér ünnepére terítettük meg az Úr asztalát, hiszen hálás a szívünk a kenyérért, Isten gondoskodásáért, azért, hogy ebben az évben is kikelt az elvetett mag, fejlődött, növekedett, volt, aki learatta,kicsépelte, megőrölte, és a lisztből lehet kenyeret készíteni. A mi falunkban is volt a múlt hétvégén kenyérsütés, amikor meg lehetett figyelni a kenyérsütés folyamatát. Vannak még közöttünk testvérek, akik édesanyjukra, vagy nagyanyjukra gondolnak a kenyérsütés hallatán, és felelevenedik előttük a dagasztó teknő, amelyben ott pihen a kovásszal összegyúrt tészta, és reggelre kelve a tészta is megkel, az asszonyok pedig bevetik a megformázott cipókat a kemencébe, majd onnan ropogósra sülve veszik ki. Van valami szent titok abban, ahogy a lisztből a kovász által kenyér lesz, valami rejtett, titokzatos folyamat s ez a szent titok Jézus példázatában egy még nagyobb titkot tár elénk: Isten országa, mondjuk inkább így: Isten uralma működését, azt, hogy hogyan van jelen az életünkben Isten!
„Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van." - mondja az ének - a kovászról mondott példázat az Úr csodás, de rejtett útját adja elénk. Jézus, amikor Isten nagy dolgairól beszélt, sohasem elvontan, elméleti módon tanított, hanem mindig a nagyon is emberi hétköznapokba szőtte bele üzeneteit. A mai példázatban azt adja elénk, hogy Isten uralma,uralkodása úgy van jelen, mint a kovász, amit a gazdaasszony belekever 3 mérce lisztbe, ami aztán megkel. Egyszerű, hétköznapi kép - lássuk, hogy Isten Szentlelke által mit üzen a számunkra!
Kezdjük a liszt mennyisége és a kovász mennyisége közötti kontraszttal! 3 mérce lisztről van szó - 1 mérce liszt 13 liter volt. Ezt megszorozzuk hárommal, tekintélyes mennyiségű lisztet kapunk, amelyből készült kenyérrel már egy egész pékséget el lehetne látni! Nem biztos, hogy egy átlagos gazdaasszony ennyi kenyeret sütött, nyilván Jézus figyelem felhívásként beszél ekkora mennyiségű lisztről, meg akarja hökkenteni a hallgatóit. A kovász az előző sütésből félretett maroknyi darab kenyér, amit vízbe beáztattak, s hagyták, hogy különféle erjesztő gombák elszaporodjanak benne, majd belekeverték a lisztbe. A kovászt előtésztának is nevezték,amely az önmagában egyébként ehetetlen lisztet átjárva azt ugyanolyan tésztává varázsolta,mint ő maga! A kovász átformálja, átalakítja, a saját maga anyagával azonossá teszi a lisztet. A kicsi kovász megkeleszti a nagy mennyiségű lisztet - az átalakítás megtörténik!Még akkor is, ha Jézus túlzóan sok lisztről beszél, hiszen érzékeltetni akarja: a kicsi kovászban olyan erő rejlik, amely átalakítja, formálja a környezetét, még akkor is, ha ott szinte lehetetlennek látjuk, érzékeljük a változtatás, átalakítás lehetőségét!
Hol van ez a kovász a hétköznapokban? Hol van elrejtve az Isten uralma? Hol működik titokzatosan az Isten hatalma? Valóban nem nagy és látványos dolgokban, hanem az Igében, amit olvasol, ami megerősít, megvigasztal vagy ha kell megváltoztat, átalakít! Egy imában, amit érted mond valaki és ez biztonsággal tölt el téged életed nagy bizonytalanságai közepette. Egy testvéri közösségben, ahol tudod, hogy szeretnek és elfogadnak. Egy feloldozó igehirdetésben, ahol Isten megbocsátó kegyelmét éled át. Egy mozdulatban, amelyből árad feléd az önzetlen és feltétlen szeretet. Egy apró történésben, amely Isten jelenlétéről árulkodik. Egy hétköznapi, kicsiny csodában, amely megváltozatja az életed menetét. A kicsiny kovász - elég a nagy dolgok megváltoztatásához. Vigasztal, bátorít bennünket ez a példázat: merj bízni az Isten kicsiny dolgokba rejtett erejében! Merj bízni az Isten uralmában, merd magadat ráhagyni az Isten munkálkodására! Merj bízni a kicsi gyermekként közénk érkezett, egyszerű emberként közöttünk élt, fájdalmakon és szenvedéseken keresztül ment, kereszten meghalt Jézusban! Igen, Isten belé rejtette az Ő végtelen erejét és szeretetét, Ő az igazi kovász, aki rejtetten és titokzatosan munkálkodik ma is - ott a szívben. S azt teszi, mint a kovász - átalakít ott belül, megváltoztat, átrendezi a dolgokat, s valami nagyon jót teremt.
Pilinszky Jánosnak van egy csodaszép verse, amelyben egy asszonyról ír, aki miután meggyúrja a tésztát, nincs más dolga,minthogy lefedje a tésztát egy kockás kendővel. S talán elmegy aludni, vagy teszi a dolgát. Közben bízik a kovász erejében és hagyja, hogy történjenek a dolgok. Megengedi a kovásznak, hogy átjárja a lisztet, hogy azt megváltoztassa.
Van-e bennünk ekkora bizalom az Isten hatalma iránt, ami a példázatbeli asszony szívében volt a kovász iránt? Megengedjük-e, hogy Isten megváltoztasson, alakítson, formáljon? Van-e kockás kendőnk,amellyel letakarjuk az életünk dolgait, miközben nagyon várjuk, reméljük és bízunk benne, hogy Isten munkálkodni fog,csodásan fog működni és cselekedni?
Sokszor csak a lisztre nézünk. Életünk nagy, áthatolhatatlannak tűnő tömegét, sűrűjét látjuk, amivel nem tudjuk, hogyan birkózunk meg. Könnyen megfeledkezünk a kovászról, az Isten jelenlévő erejéről, arról, hogy bízhatnánk benne, számolhatnánk vele! Az asszony belekeveri, szó szerint belerejti a kovászt a lisztbe - itt kezdődik a kovász iránti bizalmunk - belevegyítjük-e az életünkbe az Igét? Ott van-e a hétköznapjainkban? Olvassuk, hallgatjuk, beszélgetünk róla? Átjárja az életünket? Amíg a kovász kívül marad az életünkön, addig marad a liszt önmagában emészthetetlen tömege - s amíg Isten erejére nem számítunk a hétköznapokban, amíg nem elegyítjük az életünkkel az Igét, mint erőforrást és útmutatást, ne várjunk változást! Ne várjuk erőink megújulását! Ki látott már olyan gazdaasszonyt, aki nem keveri bele a kovászt a kenyérbe, hanem azt félreteszi, s közben várja, hogy megkeljen a tészta?! Milyen sokszor vagyunk így Istennel! Félre tesszük, nem számítunk rá, nem bízunk benne, nem hisszük, hogy az igének hatalma és ereje van - aztán szomorkodunk és türelmetlenkedünk, ha nem mozdul az életünk, ha csak egy helyben járunk és topogunk. Olyan jó lenne, ha feladnánk azt az igyekezetünket, hogy majd mi megküzdünk a dolgokkal, majd mi kihozzuk a legtöbbet és a legjobbat a lehetőségekből - olyan jó lenne, ha megengednénk, Isten hozza ki a legtöbbet belőlünk!
A kovász, az Isten országának koncentrált, tömény valósága Jézus Krisztus azzal kezdi földi tevékenységét, hogy bejelenti: „elközelített már az Isten országa."(Márk 1:15) Jézus közelségét, jelenlétét érzékelteti a megterített Úr asztala, rajta a kenyér és bor. Itt van Isten köztünk. A Szentlélek titka, hogy hogyan történik az, hogy Jézus Krisztus kész arra, hogy az úrvacsora közösségében, mint kenyér és bor elegyedjen velünk, eggyé váljon velünk, és ezáltal az Ő természete, lelkülete átjárjon bennünket! A falat kenyérben és a korty borban magamhoz veszem az én Uramnak, Jézusnak a kegyelmét, és hagyom, hogy az kiteljesedjen bennem! Most veszem magamhoz, most lesz a részemmé és várom, hogy az Úr ereje a maga idejében kibontakozzon bennem!
A meggyúrt tésztát az asszony nem nézegeti percenként - időt ad neki, türelemmel kivárja a kelés idejét, nem sürgeti a dolgokat. Türelemmel várni az Úrra - ez is a példázat üzenete - nem sürgetni, csak engedni, hogy munkálkodjon bennünk! Ma, amit megtehetünk az az, hogy idehozzuk az Úr asztalához életünk sűrűjét, és türelemmel várunk arra, hogy átalakuljanak, rendeződjenek a dolgok, hogy az Isten ereje és hatalma áthassa életünk minden zegét-zugát.
Jézus mondja: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van!" (János 6:54) Jézus ereje át akarja járni haláltól átitatott életünket, hogy az életre formáljon át bennünket! Senki sem születik örök élettel. Lehet, hogy ijesztően hangzik, de mindannyian halálraítéltként jövünk a világra. Pedig azt mondjuk, hogy születéskor életet ad az édesanya gyermekének - igen, biológiai életet, ami önmagában egy csoda, de a biológiai lét az első perctől magában hordozza a halált. Egészen addig vagyunk halálraítéltek, amíg Isten csodálatos kegyelme el nem kezd működni bennünk, amíg a kovász, Jézus Krisztus át nem hatja emberi valóságunkat, alkalmassá nem tesz bennünket az örök életre. Ma az életet vehetjük magunkhoz a kenyérben és a borban. A halálraítéltségünktől már megszabadultunk, volt , Aki meghalt helyettünk, miattunk és értünk. Jézus az életre szabadított meg bennünket!Csak el kell venni az Isten nekünk elkészített kegyelmét és hagyni, hogy működjön bennünk!
Adjon a Szentlélek Jézussal való igaz találkozást, bátorságot és hitet, hogy megengedjük a kovásznak, az Isten országa titokzatos, csodálatos erejének,hogy átjárja az életünket, hogy bennünk és közöttünk munkálkodjon, hogy az Isten átalakító és életmentő szeretete megragadjon minket!Ámen