Textus: válogatott versek 1. Sámuel könyve 1. és 2.részéből
(Az igehirdetéshez 5 kép került kivetítésre)
Anna fényképalbuma
Ilyenkor anyák napja környékén előkerülhetnek a fényképalbumok, amelyek lehetnek nagyon régiek, sokszor már megsárgult képekkel, elmosódó arcokkal, nehezen körvonalazható alakokkal. Egyre inkább nyitjuk meg digitális fényképalbumainkat is, hogy felidézzük a régebbi emlékeket, emlékezve dédmamákra, nagymamákra, édesanyákra. Látjuk őket fiatalságukban, szépségükben, erejükben, felidézzük, hogy mennyi mindent tettek a családért és benne értünk is. Felfedezzük a képeken magunkat is, talán pici babaként, vagy tipegő, csetlő-botló gyermekként, akik közelében ott van az édesanya, az édesapa, és régi történetek jutnak eszünkbe... Emlékszel? Emlékszel még, hogyan is történt, mi is történt?
Azért emlékezünk az édesanyákra,nagymamákra, dédmamákra, illetve azért köszöntjük fel őket, hogy hálát adjunk értük a teremtő Istennek! A mai napon azért a csodálatos szeretet-kapcsolatért adunk hálát, amit Isten teremtett anya és gyermeke közé. Az Isten iránti hála van ma a középpontban. Hálát adunk Istennek. Ez volt a felolvasott bibliai történet főszereplőjének, Annának is a legfontosabb: a mélységes hála a szerető Isten felé!
Ma elhoztam magammal a bibliai Anna fényképalbumát, azért, hogy a képeket nézegetve megtudhassuk, miért volt Ő ennyire hálás Istennek, s hogy az Ő történetét megismerve a mi szívünkben is végtelen hála ébredhessen!
1.Az első képen egy fiatal párt látunk: menyasszony- vőlegény.
Saját albumainkban is sok menyasszony és vőlegény fordul elő felmenőink között, vagy éppen oldalági rokonaink között. Gyerekek, biztosan láttátok már apa, anya esküvői fényképét. Ez lehetett volna Anna és férje, Elkána esküvői meghívója is, azzal a különbséggel, hogy abban a korban egy férfinek egyidejűleg több felesége is lehetett, s bizony így történt Anna és Elkána esetében is. Anna az egyik feleség volt. Ez természetes volt akkor. Az első kép vidám, Anna boldog menyasszony, majd ifjú feleség. Ebből a boldogságból indul Anna és Elkána közös élete.
2.A második kép szomorú. A könnyező Annát látjuk rajta.
Hová lett a boldogság? Talán csalódott Anna a férjében? Talán nem jönnek ki jól egymással? Talán kihűlt a kapcsolatuk? Mi a baj? Annának nem születhet gyermeke! Pedig mennyire vágyott rá! Mennyit tervezték Elkánával, hogy lesznek majd kicsi, aranyos gyermekeik, talán már a neveken is gondolkodtak. De nem adatik gyermek! Anna összeomlik, ráadásul az emberek megbélyegzik - abban a korban szégyen volt, ha egy asszony nem szült! Anna meg akar szabadulni a szégyentől, gyermeket szeretne a karjában ringatni! Kihez fordul elkeseredésében?
3.Az élő Istenhez.(3. kép: az imádkozó Anna)
Elmegy a templomba. Zokog az Úr előtt, kiadja szíve-lelke mélységeit. Imádságában összegörnyed Isten előtt. „Ha adsz gyermeket Istenem, Neked adom, felajánlom Neked hálából!" Anna minden reménységét az Istenbe veti. Nem lát emberi megoldást.
Emlékeztessen ez a kép arra, hogy a mélységeinkben szabad oda görnyedni az Isten elé, szabad előtte kitárni szívünket-lelkünket, szabad odavinni emberileg megoldhatatlannak tűnő élethelyzeteinket! Ha ki tudod önteni őszintén a szívedet-lelkedet Isten előtt, meg fogod tapasztalni, hogy ébredni fog benned a remény, megerősödsz, mert Isten a szívből feltörő imádságot meghallgatja. Anna a templomból Éli főpap áldást ígérő szavaival megy haza: „ „Menj el békességgel! Izrael Istene teljesítse kérésedet, amit kértél tőle!" Ezután Annáról ezt olvassuk: „nem volt többé szomorú az arca".
4.Isten válaszolt Annának. Fia született!(Anna és gyermeke)
Sámuelnek nevezték el, ami azt jelenti: az Úrtól kértem őt. Az Úr ajándéka Sámuel, ahogyan minden gyermek az Úr ajándéka.
Kedves édesanyák, anyatársaim! Megajándékozottak vagyunk! Édesanyának lenni kiváltság, és egyben nagy kihívás is! Az ajándékkal jól kell élnünk! Nem könnyű jól megélni az anyaságot - van úgy, hogy elfáradunk, van úgy, hogy tanácstalanok leszünk, van úgy, hogy nem látjuk a jövőt, csak egyik napról a másikra élünk,"túlélni" akarunk, van úgy, hogy bele tudunk szürkülni az anyaság adta kihívásokba. Mi az, ami segít? Annának volt kapaszkodója. Nem volt egyedül. Nem a férje volt a kapaszkodója. Amikor Elkána látja, hogy milyen szomorú a felesége így vigasztalja: „Nem érek én többet neked 10 fiúnál?" Annát a férje sem tudja megvigasztalni. Igen, van, hogy a hozzánk legközelebb álló sem tud nekünk segíteni minden jó szándéka ellenére. Amikor egyedül maradsz a gondjaiddal, szabad Annára gondolni, aki a teremtő Istenbe kapaszkodott, csak benne reménykedett, Tőle jött az ereje, békessége, bölcsessége.
Vajon van- e kapaszkodód? Vagy esetleg egyedül érzed magad? El tudod-e kérni az Istentől az erőt, türelmet, békességet, szeretetet gyermekeid neveléséhez? Vajon ott van-e, ott vannak-e imádságaidban a gyermekeid, unokáid? Elkéred-e számukra azt, ami Isten szerint a legjobb? Honnan van az erőforrásod az anyasághoz, apasághoz? Megtudsz-e újulni szülői, nagyszülői hivatásodban?
5.A következő képből kiderül, hogy Anna azt is tudta, amit mi anyák nehezen tudunk: elengedni a gyermeket.
Merthogy az anyai szeretet majom-szeretet lehet, ha valaki nem tudja elengedi gyermekét, hanem szeretetével magához láncolja. Ezen a képen egy gyermek van, aki egy nagy kézre hajol. Sámuelt jelképezi ez a kép, akit Anna bíz az övénél nagyobb kézre, Isten kezére. Így fejezi ki Isten iránti mély háláját és fogadalmát. Anna ezt mondja: „az Úr teljesítette kérésemet, amit kértem tőle. Én viszont felajánlom az Úrnak." Kicsit furcsállhatjuk Anna tettét: akiért annyira könyörgött,akit annyira akart, most elviszi a papokhoz, és csak pl. havonta egyszer látogatja meg. Hát ezért kérte? Nem túlzás ez?
A mi korunkban szokatlan lenne, ha ilyet tennénk. Mégis, tanulhatunk Annától. Mégpedig azt, ahogy Istenre tudja bízni a gyermekét! Olyan jó lenne, ha bennünk lenne a vágy, Isten közelébe akarom vinni a gyermekemet! Szeretném, ha megismerné a mennyei Édesatyát! Annáról azt olvastuk, hogy elvitte magával a gyermeket az Úr házába. A saját példájával tanított - nemcsak küldte Sámuelt, hogy menj csak el, hanem elvitte magával. A példájával tanított - példa volt a hitben és a hitgyakorlásban. Amikor személyes fényképalbumaitokba néztek bele, biztosan láttok ott valakit, egy imádkozó nagymamát, dédit, édesanyát vagy édesapát, akinek a példája Istenhez vitt közel. Megfogta a kezedet és elvitt a templomba, leült melléd és veled imádkozott, kinyitotta a Bibliát és olvasott belőle neked. És ha nincs ilyen példa a felmenőink között, pláne komoly küldetésünk nekünk anyáknak és apáknak: az élő Isten közelébe vinni a gyermekeinket! Anna odaszánta gyermekét az Istennek. Mi oda tudjuk szánni? Meg tudjuk hozni ezt a döntést: azt akarom, hogy gyermekem az Istent megismerve nőjön fel? Ma eljöttetek és elhoztátok gyermeketeket Isten házába,de meg tudjátok ezt tenni máskor is? Tudjátok-e, hogy azzal adjátok meg a legtöbbet a gyermeketeknek, ha segítitek, hogy odasimuljon Ő is Isten tenyerébe?
6.Az utolsó képen egy népes család látható.
Ugyanis Isten megáldotta Anna odaszánását. Még 5 gyermeke született! Sámuel pedig tudjuk Izrael egyik legnagyobb prófétája lett, Isten embere, Isten szeretetének hirdetője! Ez a kép Isten bőséges, túláradó áldásáról győzzön meg minket, amelyben mindenki részesül, ha odaszánja magát az Istennek. Anna megtapasztalta azt, hogy aki mer adni az Istennek, sokkal többet kap vissza! Aki oda meri adni magát - itt vagyok Uram, tiéd az életem -áldást nyer! Olyan jó lenne, ha oda mernénk adni a szívünket Istennek, és mernénk gyermekeinket is odavezetni Őhozzá! Bátorodjatok meg kedves Édesanyák és Édesapák, Nagymamák és Nagypapák jó példával elöl járni a hitben és a szeretetben, hogy a ránk bízott gyermekeket Istentől kapott bölcsességgel és szeretettel tudjátok nevelni, és hivatásotokban képesek legyetek mindig új erőkre találni!
Vigyük el Anna fényképalbumának a képeit magunkkal, és legyen hálás, boldog ünnepünk, és életünk családjaink körében!Ámen