Felsőörs, 2021.05.23. PÜNKÖSD -konfirmáció
János 21:15-17
Szeretsz-e engem?
Kedves Ünneplő Gyülekezet! Kedves Konfirmáló Fiatalok!
Nagyon örülünk Nektek kedves Fiatalok! Jó rátok nézni, felidézni , milyenek is voltatok,amikor először jöttetek gyermektáborainkba,vagy hittanra, gyermek-istentiszteletre. Hosszú évek óta velünk vagytok, látjuk a növekedéseteket, a fejlődéseteket, és hálát adunk azért, hogy 10 nappal ezelőtt hitvallásos alapismereteitekről tettetek bizonyságot. Ma szeretnénk benneteket, hadd mondjam így, beölelni gyülekezetünk közösségébe, szeretnénk meghívni Benneteket arra, hogy menjünk együtt tovább a közös úton. Menjünk együtt Jézus Krisztussal. Egyházunk önálló úrvacsorázó tagjaivá váltok perceken belül. Amit eddig megtanultatok, ahová eddig eljutottak a hit útján, azt most már önállóan gyakorolhatjátok. Az új életszakasz előtt szeretnék útravalót adni Nektek. Valamit, amit nem a batyutokba, de a szívetekbe véssetek be jól.
Ez az útravaló Jézus kérdése: „Szeretsz-e engem?" Ami nem egy kérdés a sok közül, ami nekünk szegeződik az életben, hanem ez alap-kérdés, életbevágó kérdés, az örök életünk múlik rajta! Ő kérdez most benneteket kedves fiatalok, és benneteket kedves jelenlévők, „Szeretsz-e engem?" Miért kell ezt a kérdést meghallani és arra válaszolni?
Volt dunamelléki püspökünk mondott el egy székely viccet ennek az igének a kapcsán, ezért bátorkodom arra, hogy én is elmondjam: „A székely embert felesége faggatta ötvenéves házassági évfordulójukon: Te, férjem uram, aztán szeretsz-e engem? A mi emberünk csak hümmögött: na, igen, persze. A felesége csak nyaggatta tovább: no, hát szeretsz?! Akkor mondd is ki! Mire a férje így felelt: Már megmondottam egyszer. Majd szólok, ha lesz változás!"
Miért fontos kimondani emberi kapcsolatainkban is, hogy szeretlek? Szeretlek anya, apa, szeretlek nagyi, szeretlek kislányom, kisfiam, szeretlek drága társam, miért nem elég, ha már egyszer elmondtuk? Mert erősíti a kapcsolatunkat a vallomás, a kijelentés: szeretlek. Azzal, hogy kimondjuk, az elköteleződésünket, a hűségünket is kifejezzük: „Szeretlek, fontos vagy nekem. Én pedig a tiéd vagyok."
Jézus is azért teszi fel a kérdést, és várja a választ, hogy a választ kimondva megerősödjünk a hozzátartozásunkban. Hogy teljes szívvel tudjunk mellette dönteni. Ez a hitünk középpontja, hogy szeretem-e Jézust vagy sem. Tudhatunk sokat, fújhatjuk kívülről a hitvallásokat, a Heidelbergi Kátét, lehetnek precíz válaszaink, itt ülhetünk a templomban vasárnapról vasárnapra,de ez nem elég! Mert egy kapcsolathoz nem elég a tudás! Jézus Krisztus, az Isten Fia, élő személy, aki annyira szeretett, hogy az életét adta értünk. Mindent odaadott értünk. Önzetlen, feltétel nélküli szeretetére választ vár. Ez a válasz a konfirmáció. Itt és most már nem arról van szó, hogy mit tudok Jézusról, meg mit tudok a Szentháromságról, itt és most arról van szó: szeretem-e Jézust? Mert Őt csak szívből lehet követni! Agyból nem lehet. Megszokásból nem lehet. Saját erőfeszítésből nem lehet. Csak akkor lehet, ha erre a kérdésre: Szeretsz-e engem? Azt tudod válaszolni a szívedből: igen, szeretlek Uram!
Péternek sem ment könnyen. Ő volt a leglelkesebb tanítvány. Aki Jézusért szó szerint a tűzbe ment volna. „Uram, én az életemet adom érted!" (Jn 13,37) - fogadkozik Péter a halálba induló Jézusnak. S mi történik? Péter, bár követi az elhurcolt Jézust a főpap udvarába, de megtagadja, hogy ismerte Őt. És nem csak egyszer tagadja meg, hanem háromszor. Péter elbukik a hitében. Pedig Jézusnak mennyi tanítását hallgatta! Mennyi csodáját látta! Hadd mondjam így, 3 éven keresztül konfirmációs felkészítő tanfolyamra járt Jézushoz, Jézussal, és az élet nagy próbájában elbukik. Kiderül, hogy nagyon gyenge. Amit megtanult, nem tudta a gyakorlatba átültetni.
Eszünkbe juthatnak saját kudarcaink, amikor nem tudtunk Jézus mellett kitartani. Amikor elmaradtunk tőle, nem kerestük az akaratát, amikor ellustultunk az imádságban, az igeolvasásban, amikor saját gyengeségünknek adtuk meg magunkat, amikor nem vállaltuk fel Jézushoz tartozásunkat. Péter háromszor megtagadja Jézust, Jézus mégis a feltámadása után odamegy Péterhez, leül vele, és beszélgetésbe kezd. És ebben a beszélgetésben nem megdorgálja, nem kérdezi meg, „Hogyan bukhattál el Péter, pedig mennyire lelkes voltál!", hanem leül vele, beszélget vele, érezteti hatalmas szeretetét, és tulajdonképpen ebben a beszélgetésben konfirmálja Pétert, megerősíti!
Szeretsz-e engem? Háromszor kérdezi meg Jézus Pétert. Ott van a háromszoros kérdés mögött Péter háromszoros tagadása. Most Jézus háromszoros igent vár! A mi nyelvünkön mindhárom kérdés ugyanúgy hangzik, de ezt itt jobb lenne eredetiben olvasni és érteni. Az első két kérdésben a feltétlen, odaadó szeretetre kérdez rá Jézus, mondjuk így a szeretet maximumára. „Feltétlenül, teljes szívvel szeretsz engem? Úgy szeretsz, mint én?" Péter válaszát pedig így lehetne visszaadni, szeretlek Jézus az én emberi igyekezetemmel, ahogy tudlak, szeretlek. Ez inkább a szeretet minimuma. Jézus a maximumra kíváncsi, Péter a minimumot vállalja. Nagyon őszinte. Tudja magáról, hogy nincs meg benne a szeretet maximuma, hogy nagyon gyarló, elbukó ember, hogy korántsem tökéletes az, ahogy ő szeret, de azt, amire képes, azt felajánlja Jézusnak. „Látod Jézus én ilyen gyarló módon szeretlek, de szeretlek! Hol van az én szeretetem a tiedhez képest?" S Jézus harmadszor már maga is arra kérdez rá, hogy Péter, szeretsz-e emberi igyekezetedből, ahogy tőled telik? Péter már szomorúan válaszol a harmadik kérdésre, hiszen érzi Jézus szavaiból, már nem is vár el tökéletes szeretetet tőle. Mégis Jézus így számít Péterre. És ez a fontos! És így számít Rád is! Rád kedves fiatal testvérem, akit most megkérdez Jézus: Szeretsz-e engem? Lehet, hogy zavarban vagy, lehet, hogy kicsinek és kezdőnek érzed magad, lehet, hogy bántanak a kudarcaid, gyengének tartod a hitedet,nem tudsz jól imádkozni, a Bibliát sem érted tökéletesen, nem tudtad tökéletesen megtanulni a konfirmációs anyagot, nem baj, csak mondj igen-t Jézus Krisztusnak! Mondd ki, hogy szeretlek Uram! Ő így számít rád! Ahogy Péter küldetést kapott, neked is lesznek feladataid, szolgálataid -Jézusért! Merthogy Krisztus követésében ott vannak a tettek is! Megtanultuk, hogy az egyház úgy működik, mint egy test, minden tag közreműködésére szükség van, a tiédre is!
Jézus számít Rád! Ha bátortalanul is, de ki tudod mondani: Szeretlek, Jézusom! , akkor azt fogod tapasztalni, hogy gyengécske szereteted, elköteleződésed erősödni fog! Mégpedig a Szentlélek fog megerősíteni! Péterből is mikor lett igazán hitvalló ember? Pünkösdkor, amikor a Szentlélek kiáradt, igen, akkor vált Jézus Krisztus hitvalló követőjévé és hirdetőjévé!
A Szentlélek itt van köztünk és be akar áradni a szívünkbe! Ne tartóztassuk fel! Ne akadályozzuk! Ne féljünk tőle, hanem bátran hívjuk, vágyjunk az Ő jelenlétére: Jöjj Szentlélek Isten! Ne maradjon az életünkön, a szívünkön kívül Jézus Krisztus, engedjük, hogy a Szentlélek által bennünk éljen!
„A szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által." Róma 5:5
Isten kiárasztotta az Ő Szentlelkét az első Pünkösdkor, Aki kész arra, hogy most Téged is megerősítsen, megbátorítson, a hitben megszilárdítson, és Jézus kérdésére, „Szeretsz-e engem?", azt tudd válaszolni: „Igen Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!"
Drága Fiatalok!
A Szentlélek az egyház közösségében vezessen tovább utatokon, találjatok útmutatásra, erőre, áldásra Jézusban, és szeressétek Őt teljes szívetekkel!
Legyen áldás az úton, amit ma kezdtek el... (ének)