Elhangzott: Felsőörs, 2019.március 24.
Lekció: Máté 13:24-33
Textus: Lukács 18:20.21, Máté 6:10a
A Mi Atyánk második kérése ez, "Jöjjön el a te országod". Elmondjuk, valahányszor elmondjuk a Mi Atyánkot. Kérdés, hogy értjük-e. Vajon mire vonatkozik ez a kérés? Arra, hogy jöjjön már végre egy jobb világ? Hogy legyen már vége annak, ami van, a jelenlegi tökéletlen világot váltsa fel Isten tökéletes világa? Legyen mindenütt mennyország? Egy gyermek, amikor erről a kérésről beszélgettünk, akkor azt mondta, hogy ő ezt nem akarja kérni, ő még nem akar meghalni, ő még nem akarja, hogy itt legyen a mennyország!
Isten országa - mi ez valójában? Induljunk ki a magyar szóból. Az ország szó régiesen így hangzik: uruszág - ami annyit tesz: úrság. Úrság, uralkodás. Isten országa Isten uralkodásának színtere. Ezt a görög nyelv is megerősíti: több bibliafordítás az ország szó helyett királyságot fordít, mert ez közelebb áll az eredetihez. Királyság, uralkodás, uralom. Isten országa Isten királysága - Isten uralmának színtere - ahol nincs Isten ellenes akarat, csak az, ami a Királynak kijár: hódolat, tisztelet, imádat. Hol van, ahol mindez megvalósul? Hol van, ahol Istent csak imádják, tisztelik, örvendeznek az Ő imádatában? A mennyország az, ahol mindez maradéktalanul megvalósul. Mennyország alatt ne egy helyre gondoljunk, ne valami tőlünk elzárt valóságra, hanem egy olyan állapotra, ami most nem a miénk. A menny, ahol az Isten uralma és akarata maradéktalanul megvalósul, s ez még nem a mi állapotunk. Amikor azt kérjük, hogy „jöjjön el a Te országod!", akkor egyrészt az a vágy fakad fel bennünk, hogy de jó lenne már, ha mennyei állapotok uralkodnának, de jó lenne már, ha nem lenne többé Isten ellenes akarat, ha nem lenne annyi gonoszság, annyi igazságtalanság, annyi fájdalom, annyi szenvedés, ha nem lenne a halál! Ahogy a Jelenések könyve ír a mennyről: Isten „letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé." Jel.21:4 Isten gyermekeként ott van bennünk egy vágy, egy vágyódás a menny után - bármilyen jó is itt, bármennyire is szeretünk a Földön élni, itt csupán itthon vagyunk, otthonunk a mennyben van. Pál apostol ezt egyenesen úgy fogalmazza meg a Filippi levélben, hogy a „mennyben van polgárjogunk." 3:20 Ott van bennünk tehát egy belső vágy a mennyei haza iránt! És ez nem félelmetes, hanem boldogságot és örömet adó vágyódás. Amikor tehát azt kérjük a Mi Atyánkban, hogy „Jöjjön el a Te országod!", akkor kifejezzük a vágyunkat a mennyei világ után, hogy minél hamarabb teljesedjék ki, minél hamarabb jöjjön vissza Jézus Krisztus, s lehessünk Vele az Ő mennyei világában. Azonban nem csupán ez van ebben a kérésben. Nem jól értenénk ezt a kérést, ha csak az eljövendő után vágyakoznánk. A jelen is nagyon benne van ebben a kérésben. És ez jó, mert szeretjük a jelent, szeretünk élni.
A napokban láttam egy szellemes feliratot, az egyik autó hátulján: „Jobb elkésni ezen a világon, mint hamarabb megérkezni a túlvilágon." Igen, mindannyian szeretnénk, ameddig csak lehet ezen a világon élni, nem a túlvilágra sietni. Amellett, hogy keresztény emberként vágyunk a mennyei világra, már itt a földön is szeretnénk, ha ebből a mennyei világból egy pici itt is megvalósulna. Ha nem különülne el Isten mennyei világa, és a mi világunk, Isten országa és a mi országunk. És nem is különül el, azóta, hogy Isten kilépett az Ő országából és elhozta ide Jézus Krisztusban az Ő uralmát, királyságát. Figyeljük csak mi Jézus első igehirdetésének üzenete? „Térjetek meg, mert elközelített a mennyek országa." Máté 4.17 Jézusban elközelített, ami addig elzárt volt. Isten uralma, úrsága, országa megmutatta a jeleit a földön! Közénk jött a Király, és elénk élte, milyen az Isten, mit jelent az Isten országa! Mivel közénk hozta az Ő országát, ezért lehet az közöttünk - Isten országa közöttetek van.
Kérdezhetnénk, hogy hol van? Hol érvényesül Isten igazsága, jósága, szentsége? Nem utópia ez? Tényleg itt van közöttünk az Isten országa? Jobb lett a világ, amióta Jézus itt járt és itt jár? Jobb a világ azáltal, hogy az Isten országa itt van közöttünk? Nincs ugyanúgy gonoszság, háború, kizsákmányolás, kegyetlenség, veszekedés, igazságtalanság a földön?
Jézus a búza és a konkoly példázatában arról beszél, hogy a búza és a konkoly egymás mellett vannak az Isten országában. Igen, van búza, van termése, van hatása Jézus uralmának, mert akik Őt befogadják a szívükbe, életük cselekedeteivel mutatják meg, hogy kinek az uralma alatt vannak. Isten szeretete, igazsága, gyógyító közelsége, megbocsátó kegyelme itt van s megannyi emberi szívet megérintett már, hozott ki az elkeseredésből, az élet céltalanságából, a boldogtalanságból. A Római levélben 814.17) írja Pál apostol, hogy az Isten országa „igazság, békesség, és a Szentlélek által való öröm"! Itt van az Isten országa közöttünk is, ha együtt tudunk leborulni ami Királyunk, Jézus előtt - s ilyen módon kitapinthatóvá válhat az igazság, a békesség, a Szentlélektől kapott öröm! Olyan szép volt pár héttel ezelőtt, amikor istentisztelet után a Kálvin teremben teázás közben beszélgettünk az istentisztelet után, derűsen és felszabadultan, s közben kint a gyerekek hógolyóztak az udvaron. Akkor úgy éreztem, hogy ott és akkor az Isten országa egy darabja közénk érkezett!
De van konkoly is, az ellenség műve, a gonosz műve. A gonosz is munkálkodik ebben a világban. És mi hajlamosak vagyunk csak a konkolyt látni: minden rossz, gonosz, nincs semmi jó és senki jó, vesztébe rohan a világ, és vakok vagyunk akár magunkban, akár másokban felfedezni Isten uralmát. Jézus figyelmeztet, hogy még ebben a kettősségben élünk: van búza, de van konkoly is. Ráadásul a kettő nagyon hasonlít egymásra,csakhogy a konkoly mérgező növény. Együtt nőnek, megtévesztően hasonlítanak egymásra - és csak az idők végén derül ki, hogy ki mi volt - búza, vagy konkoly. Mi nem gyomlálhatunk, nincs az ítélet a kezünkben, ezt egyedül Isten teheti meg! Ezt a kettősséget el kell fogadnunk és hinni, hogy világunkban az Isten országa is jelen van, hat és működik! S nem szabad megfáradni az imádságban: „Jöjjön el a Te országod!"
S ez a kérés most jöjjön nagyon közel hozzád! Ne csak azt értsd rajta, hogy legyen kevesebb a gonoszság, meg a gyűlölet, meg a nyomor, meg az elnyomás, hanem kérd egyes szám első személyben : bennem is valósuljon meg egyre inkább a Te uralmad! Velem kezd az uralmad kiterjesztését, engem tégy először is országod polgárává!
Hogyan történik ez? Az a két rövidke példázat, amit az istentisztelet elején hallottunk, pont arról szól, hogy hogyan működik az Isten országa, hogyan lesz bennem is valósággá!
Az egyik példázatban a földbe vetett icike-picike mustármagról hallottunk, amely hatalmas fává nő. A másik példázatban a kovászról hallottunk, amelyet a háziasszony belekever a lisztbe és az megkeleszti a tésztát.
Kicsi kezdet - nagy folytatás. Most még kicsi az Isten országa, apró mustármagocska, egy kis darabnyi kovász - könnyen szem elől lehet téveszteni és inkább a nagy dolgok felé fordulni. Kicsi az egyház is, kicsik a keresztény közösségek, a kereszténység nem tömegjelenet. Kicsi hit is elég, másutt pontosan azt mondja Jézus, hogy elég a mustármagnyi hit is, a lényeg, hogy tudj nagyban gondolkodni, tudj abban bízni, hogy a pici hit nagy dolgokat érhet el. Már idéztem, de nagyon ideillik Hudson Taylor misszionárius mondása: „Nem nagy hitre van szükségünk, hanem a nagy Istenbe vetett hitre!" Kicsi vagyok, de a nagy Istenre számíthatok.
A másik dolog, amit kiemelnék, az az erő, ami az Isten országában benne feszül. Micsoda erő van egy magban! Benne hordozza az egész növény növekedési programját, ugyanígy micsoda erő feszül a kovászban is! Azonban fontos, hogy a mag a földbe kerüljön, a kovász a tésztába. Be kell fogadni a magot, be kell fogadni a kovászt és akkor megtörténik a csoda: a magból fa lesz, a kovász szép nagyra megkeleszti a tésztát. Csoda ez, az emberi szem elől elzárt folyamat. Csak annyit kell tenni, hogy befogadod a magot, a kovászt, az Isten erejét, áldását, jelenlétét, ha kicsi hiteddel megragadod a legnagyobb Király kezét és azt látod majd, hogy változnak a dolgok, beindul valami titokzatos folyamat benned is, amely során nőni fog a hited! Azonban a kicsi kezdetnek nagy a perspektívája, óriási a reménység, hogy ez nem marad így! Mert a mag fává lesz, a kovász megkeleszti a tésztát.
Kedves Testvérek! Amikor azt kérjük, hogy „Jöjjön el a Te országod!", akkor a kicsiny kezdet birtokában merjünk nagyot kérni: azt, hogy a Király Jézus Krisztus mutassa meg a hatalmát - legelőször bennünk, aztán a körülöttünk élőkön, és az egész világon!
Luther frappáns mondatával fejezem be: „Ugye esztelennek tartanánk azt a koldust, akinek a király megígérte, hogy kérjen, amit csak akar, teljesíteni fogja kérését, és az a koldus csak egy tányér levest kérne ajándékul."
Merjük hát a legnagyobbat kérni: „Jöjjön el a Te országod!" Ámen
(KPI)