Felsőörs, 2019.02.10.
Lekció: Lukács 15:11-24
Textus: Lukács 11:1-13
Jézus az imádságról tanít a felolvasott részben. Az egész tanításnak az az apropója az, hogy a tanítványok látják, hallják Jézust imádkozni, és utána az egyik tanítványból kibukik a kérés: Uram, taníts minket imádkozni! Van valami megragadó abban, ahogyan Jézus ott és akkor a tanítványok közösségében imádkozik, s ezt akarják a tanítványok is megtanulni Jézustól. Mi az imádság titka, hogyan imádkozzunk?
Jézus válaszként először a Mi Atyánk szavait tanítja a tanítványoknak, elmondja, hogy mi legyen az imádság tartalma. A Mi Atyánkról később részletesen is hallunk majd, most arra figyeljünk, hogy hogyan imádkozzunk, milyen lelkülettel, milyen hozzáállással.
Jézus két képet is elénk ad a mai igében. Az első képben a barátjának éjnek idején kenyeret kérő emberrel találkozunk, aki azért zörget egy másik barátjánál az éjszaka kellős közepén, mert a hozzá betoppant vendég éhségét szeretné csillapítani. A másik képben pedig egy éhes gyermekkel találkozunk, aki apjától enni kér. Mindkét képben az éhség a cselekvéseket motiváló tényező. Éhség. Mit akar ezzel Jézus a szívünkre helyezni? Az imádság az éhségből indul. Érdemes ezen elgondolkodni. Éhes vagyok. A lelkem kong az ürességtől, enni akarok, ezért megyek Mennyei Atyámhoz. Amíg nem vagyok éhes az Isten jelenlétére, arra, amit Ő adhat, amíg nem érzem, hogy létszükségletem, hogy egyek abból, amit Isten ad nekem, addig nem imádkozom. Ha imádkozom is, az nagyon felszínes. Az imádság motivációja: Nélküled éhen halok, Uram. Szükségem van Rád! Emlékeztek, hogy hol fordul meg a tékozló fiú sorsa? Ott a disznók vályujánál, amikor a fiú rettenetesen éhes. „Visszamegyek apám házához! Mert enni akarok!" Amikor a lelkedben érzed az éhséget, és ez arra indít, hogy Istenhez menj, és enni kérj, imádkozol! „Uram, a házadon kívül, a közelségeden kívül én éhen pusztulok! Kellesz nekem!Szükségem van Rád!" Ez az imádság alapmotivációja.
Aki éhezik, az mindent megtesz azért, hogy egyen. Az első példázatban a barát éjfélkor zörget. Nem érdekli, hogy barátja már a családjával együtt ágyban van. Felkelti és kéri a barátját, adjon neki 3 kenyeret. Addig van ott, amíg meg nem kapja, amit kér. Azt olvassuk, hogy a barát a másik tolakodása miatt fel fog kelni, és megadja azt, amire szüksége van. Tolakodás, jó értelemben vett rámenősség, már-már a határokat súroló merészség - addig kérem, amíg meg nem kapom azt, amire szükség van. A tékozló fiúban is érezzük, hogy merészségével súrolja a szemtelenség határát - ő,aki mindent eltékozolt, most egyszerűen hazamegy, és megvallja, hogy semmije sincs, és kéri, hadd maradhasson otthon.
Tolakodás, zaklató, sürgető kérés jelenik meg a kenyeret kérő barát példázatában. Ismerős nekünk a tolakodás más élethelyzetekből - van, aki a sorban tolakszik, van , aki a ranglétrán felfelé tolakszik, van, aki mindig a középpontba nyomul,csak ott érzi jól magát, közben a többieket félresöpri, van, aki a pénzéért törtet, egy számára fontos lehetőségért nyomul, belead mindent. Tudunk tolakodni akkor is, ha szorító élethelyzetekben vagyunk, pl. ha az éjszaka közepén lesz rosszul a gyermek és vinni kell az ügyeletre, vagy lerobban az autónk és sürgős segítségre van szükségünk, vagy éppen csőtörés van a pincében és lélekszakadva hívjuk a szakembert... Ismerjük tehát a tolakodást, a zaklatást, mint olyat, de nem biztos, hogy ezt eddig az imádsággal összekapcsoltuk! Mert Jézus azt mondja: „Én is azt mondom nektek: kérjetek és adatik, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek." Jézus arra hív, hogy úgy imádkozzunk, olyan odaadással, olyan intenzitással, mint ahogyan a tolakodó barát éjnek idején veri barátja ajtaját, hogy ébredjen már fel és adjon neki kenyeret!
Az imádsághoz alapból nem társítunk erőteljes képeket, érzéseket - amolyan lelkizős, érzelgős, lírai, hangulati, lágy dolognak tartjuk az imádságot - most pedig itt vannak ezek az erőteljes buzdítások: KÉRJETEK,KERESSETEK, ZÖRGESSETEK! Az imádság munka, odaadás, tolakodás, intenzív, kitartó cselekvés. Annak megvallása, hogy egyedül nem megy, a dolgok meghaladnak, a megoldások nincsenek a hatáskörömben, kevés vagyok - Rád szorulok.
Kérdés az, hogy mire irányul az intenzitás? Mire irányul a kérés, a keresés, a zörgetés? Azt gondolom, hogy ezt jól kell értenünk, mert itt mennek félre a dolgok. Imádkoztam, de nem kaptam meg. Kerestem, de nem találtam meg. Zörgettem, de nem nyittatott meg előttem. Sok csalódás is tapadhat az ehhez a csodálatos ígérethez, ha nem jól értjük. Mire irányuljon hát az imádság? Bármit kérhetünk? Miért van az, hogy kérünk valamit, de nem kapjuk meg? Miért van az, hogy úgy tűnik, nincs az imádságra válasz? Sokszor elmarasztaljuk Istent. Nem igaz az ígérete. Csalódunk Benne. Nem adta meg , amit kértem. Nem is imádkozom többé.
Vajon, aki már csalódott ilyen módon Istenben, gondolt-e arra, hogy benne van a hiba? Vannak helyek a Szentírásban, amelyek arról tanúskodnak, hogy el tudjuk rontani a kéréseinket! Jakab írja levelében: „...ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek!" Jakab 4:3. Igen, lehet rosszul kérni! Lehet saját terveink kivitelezésére használni az Istent, rá lehet erőszakolni Istenre a saját akaratunkat, lehet jobban tudni Istennél mire van szükségünk, lehet Istent imádság automataként használni, ahová bedobom a kérést és kijön a teljesítés... Hogyan lehet jól kérni? Hogyan lesz az ígéret: kérjetek és adatik, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik nektek tapasztalássá?
A gyermek képénél hadd maradjunk, aki éhes és enni kér az atyjától. Milyen alapon teszi ezt? Mert megbízik az apjában! Tudja, hogy az apa, amikor halat kér, nem fog kígyót adni, ha tojást kér, akkor nem fog skorpiót adni neki. Hanem jót fog adni! Ha egy apa, aki alapvetően nagyon esendő és korántsem tökéletes, jót bír adni a gyermekének, akkor a mennyei Atya még inkább megteszi ezt! A gyermek bizalma, az Atya iránti szeretet és nyitottság nélkül ne kérj, ne keress, ne zörgess, mert csalódni fogsz! Fontos hinni, hogy az imádságban úgy mehetek az Istenhez, mint egy gyermek, aki sokszor maga se tudja, hogy mit kérjen, csak annyit tud, hogy az apja közelében jó, mert az apa tudja mire van szükségem! Talán emlékeztek a Hegyi Beszédben Jézus szavaira: „Tudja a ti mennyei Atyátok mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle!"Mt 6:8 A mi Mennyei Édesatyák tisztában van azzal, mire van szükségünk, csak arra vár, hogy a benned lévő éhség vigyen oda hozzá és a gyermek feltétlen bizalmával kérd Őt! Gondoljunk csak bele, hogy mi szülők, miért is tanítjuk meg gyermekeinket, hogy kérjenek? Nem tudjuk, hogy mire van szükségünk? Tudjuk, mégis megtanítjuk őket kérni - hogy legyen párbeszéd, legyen élő kapcsolat a szülő és gyermek között, és ebben a bizalmi kapcsolatban fogalmazódjanak meg a kérések.
Több a kérés, a keresés, a zörgetés annál, hogy Istenre ömlesztem a kívánságaimat és azokat Isten megadja nekem. Erről a többről árulkodnak Jézus szavai, aki azt mondja: „Ha tehát ti gonosz létetekre tudtok gyermekeiteknek jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ad a ti mennyei Atyátok Szentlelket azoknak, akik kérik tőle?" A Szentlélek a bennünk munkálkodó Isten. A bennünk élő Isten. Vagyis Jézus azt ígéri, hogyha kitartóan kérsz, keresel, zörgetsz nálam a gyermek bizalmával, akkor odaadom magamat neked! Odaadom kéréseidre válaszként magamat! Nem azt ígéri, hogy Ő imádság automataként teljesíti a „bedobott" kéréseket.... Nagyobbat, többet ígér ennél - a Vele való közösséget ígéri, azt az állapotot, amikor az Ő Lelke benned él, amikor teljes az összhang közötte és közötted, amikor ráhangolódsz az Ő akaratára. Mint amikor egy kisgyermek kérni akar valamit szeretett apjától, és mindent megtesz azért, hogy előtte odabújjon az ölébe, érezze a közelségét, és csak akkor abban a bensőséges kapcsolatban mondja ki a kéréseit!
Szabó Andor XX. századi igehirdető nagyon szépen fogalmaz: „A kérjetek és adatik...mögött az ATYAI HÁZ képe van. Az imádkozó tulajdonképpen bebocsátást kér ...oda, ahol őt és nemcsak a kérését, befogadják. Az imádság nem házalás, hogy zörgetek, aztán kinyújtanak a résen valamit, majd becsapódik az idegen ajtó, én meg továbbállok....Az imádság haza találás abba a lelki otthonba, amelyet betölt az Atyával való közösség, azaz a Lélek, Aki aztán minket is betölt önmagával....Az imádságban mindig egy kicsit tékozló fiakként érkezünk az atyai ház ajtajához,mert vágyódunk arra a Lélekre és akaratra, Aki és ami csak az Atya közelségében kapható meg és ismerhető fel!" (Lábam előtt mécses a Te igéd, Újszövetség)
Mire irányul hát a kérés, keresés, zörgetés? Hogy kinyíljon az atyai ház ajtaja, és ott belépve a Szentlélek járjon át, töltsön el, s a gyermek bizalmával tudjam Isten elé tárni kéréseimet, amelyeket Isten közelsége hoz elő belőlem. S akkor már nem imádság automataként fogom használni Istent, hanem a gyermek bizalmával és bátorságával fogom elé vinni a kéréseimet .
Testvérek, a buzdítások sorrendjét hadd változtassam meg így: keressetek, zörgessetek, kérjetek! Ez az imádság sorrendje. Keresd az Istent imában, igében, istentiszteleten, csendben,Lélekben, legyél kitartó - zörgess nála, hogy Vele összhangba kerülj, megértsd Őt, rá tudj hangolódni az Ő akaratára, és kérd Őt arra, ami ott van a szívedben.
Hiszem, hogy az ilyen imádságban nem fogunk csalódni! Keressétek hát, zörgessetek Nála, és kérjetek Tőle!