Elhangzott: Felsőörs, 2018.09.23.
Lekció: 128. zsoltár
Textus: Máté 6:19-21,24;Péld. 30:7-9
Kedves testvérek!
Igehirdetés sorozatunkban ma a pénzről lesz szó. Mit tanít a pénzről a Szentírás, illetve milyen legyen a pénzhez viszonyulásunk? Összeegyeztethető-e a kereszténység a gazdagsággal, a jóléttel? Örülhetünk-e a pénznek, vagy pedig egy szükséges rossznak tartsuk, az ördögtől valónak? Biblia és biznisz vajon ég és föld? Mit gondoljunk hát a pénzről?
A Biblia nagyon sokat és sokszor tanít a pénzről. Legalább annyiszor, ha nem többször tanít a pénzhez való viszonyulásról, mint az imádságról! Mert az ember életét mindig érzékenyen érintette a pénz kérdése, nagyon is ott van a hétköznapjainkban. Lehetetlen is egy prédikációba belesűríteni a bibliai tanítást, csak néhány alapelvet tudunk most tisztázni.
Az első gondolat a keresztelő előtt felolvasott 128. zsoltárból fakad: a pénzt, az anyagiakat Isten áldásnak adta, a javunkra adta! Az anyagi jólét nem ellentétes Isten akaratával! I „Boldog mindenki, aki az Urat féli, és az Ő útjain jár. Kezed munkája után élsz, boldog vagy, jól megy sorod." (Zsolt 128:1-2) Ez az anyagiak helyének bibliai alapképlete: bízom Istenben, dolgozom, és jól megy sorom=van pénzem! Ezek így függnek össze! Az Istenben bízó ember ilyen módon is megtapasztalja Isten áldását - kezének munkáját megáldja az Úr, alapvetően nem lesznek anyagi gondjai, mindene meglesz, amire szüksége van! Isten bőséget ad - ez sokszor előfordul a Bibliában, a bőségnek abban az értelmében, ami az anyagi javak, de nemcsak anyagi javak, hanem lelki javak kielégítő, megnyugtató mennyiségű meglétét jelenti. A bőség a gazdagságtól abban különbözik, hogy relatív tartalma van, nem feltétlenül kiemelkedő nagyságú vagyont jelent,és semmiképpen sem felesleget, felhalmozott javakat jelent, hanem egy adott helyzetben elegendő mennyiséget fejez ki, tehát a szűkölködés ellentéte. Mondhatjuk így is: Isten az eleget garantálja az Őbenne bízóknak! És ebben szabad bízni! Pál apostol azt mondja: "Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban." (Fil 4,19) Merjük az anyagiakat is rábízni - azt, amire szükségünk van meg fogja adni az Úr!
Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem jöhetnek szűkös időszakok az ember életében, amikor nagyon be kell osztani a pénzt, illetve le kell mondani dolgokról - akár egy megváltozott élethelyzetből adódóan, pl. valaki beteg lesz, nem tud dolgozni,kevesebb lesz a pénze vagy éppen a változó történelmi, gazdasági helyzetből adódóan, pl. háborúk, gazdasági válság idején adódhatnak szűkössé válhat az anyagi helyzet. De alapvetően azt mondhatjuk, hogy a szegénység, a nélkülözés nem az Isten akarata! A szegénység kialakulása sokban függ az emberi kapzsiságtól, önzőségtől, a javak igazságtalan elosztásától. A szegénység nem egyezik Isten akaratával!
Pál apostol azt mondja: „Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe...Mindenre van erőm a Krisztusban!" (Fil 4:12-13) Milyen jó lenne, ha ezzel a szabadsággal és bizalommal vennénk el Isten kezéből a bőséget, az elegendő javakat, és amikor kevesebb van, szintén Istenben bízva tudnánk átvészelni a szűkös időket, tudva azt, hogy Isten anyagi értelemben is megmutatja életünkben az Ő gondviselését!
A második gondolat: Miért lesz az áldásból átok? Ha Isten a pénzt áldásként adta, miért lesz annyi nyomorúság forrásává?Mennyi veszekedés, gyűlölet, irigység, kapzsiság, erőszak, akár gyilkosság kapcsolódik a pénzhez, miért? A pénz önmagában nem jó vagy rossz! A pénznek nincsen előjele - nem negatív, vagy nem pozitív. Attól lesz jó vagy rossz, hogy mi hogyan viszonyulunk hozzá. A kezünkben lehet áldássá vagy átokká. Mint minden, amit Isten ad nekünk! Lehet jól és rosszul élni étellel, itallal, egy késsel, egy atomreaktorral, az idővel, az erőnkkel, a kapcsolatainkkal, egy szóval, egy gesztussal - minden attól lesz áldássá vagy átokká, építővé vagy rombolóvá, ahogyan ahhoz viszonyulunk, ahogyan azt használjuk! „Mert, ahol a te kincsed van, ott lesz a szíved is!" Máté 6:21 Hol van a kincsed? A keresztény ember tud a kincsek két szintjéről. Vannak földi kincsek, amelyek múlandóak, amelyeket megesz a moly, és a rozsda megemészt, vagy éppen a tolvajok ellopják, és vannak mennyei kincsek, az örök élet kincsei, amelyek örökkévalók, maradandók. A pénz akkor lesz átokká, amikor a legfontosabb kincsem földi kincs lesz. Amikor a legfontosabb számomra a pénz lesz. Annyira fontos, hogy mindent alárendelek. Mindent: a kapcsolataimat, az időmet, az érzéseimet, az életem minden porcikáját. Amikor beleteszem a szívemet! Amikor a pénz nem eszköz lesz, hanem cél!
A földi kincsek vonzóak - kínálják magukat, fogyasztásra és birtoklásra bíztat minden. Rajtunk is nagy a nyomás - nem mindegy mibe öltöztetem a gyermekemet, milyen autóval járok, hova járok nyaralni, milyen telefonom van...Bedőlünk annak, hogy azt gondoljuk, az vagyok, aminek mutatom magam!Egyrészt van egy külső nyomás, ami ránk nehezedhet és odasodorhat, hogy a szívünket is ezekbe a dolgokba helyezzük! Másrészt pedig tudjuk, hogy van egy belső hajlamunk arra, hogy az anyagiakat halmozzuk, gyűjtsük, állandóan gyarapodjunk, egyre növekvő életszínvonalon éljünk.
Könnyen lehet bálványunkká a pénz - amibe a szívemet helyezem, az az én istenem! „Minden rossznak gyökere a pénz szerelme!" (1 Tim 6:7-10) mondja Pál apostol. Amikor már érzelmi szinten is kötődünk a pénzhez, akkortól a pénz nem áldást, hanem átkot fog hozni. Igen, lehet már-már gyengéd érzelmeket kötni a pénzhez, amiből kiadni,adni,adakozni fájdalmat jelent... A pénzből, amit azért adott nekünk Isten, hogy szolgáljon minket, könnyen válhat Úr, mi pedig a szolgáivá válhatunk, elveszítve szabadságunkat!
Az utolsó gondolat ahhoz kapcsolódik, hogy hogyan viszonyuljunk helyesen a pénzhez? Ebben segít bennünket a Példabeszédek könyvéből az ige: „Két dolgot kérek tőled, mielőtt meghalok, ne tagadd meg tőlem:Óvj meg a hiábavaló és hazug beszédtől! Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem! Adj annyi eledelt, amennyi szükséges, hogy jóllakva meg ne tagadjalak, és ne mondjam: Kicsoda az ÚR? El se szegényedjek, hogy ne lopjak, és ne gyalázzam Istenem nevét!" Miben segít minket ez az ősi fohász? Először is abban, hogy utat mutat nekünk, mivel az anyagi kérdést odaviszi Isten elé. Megbeszéli Istennel a dolgokat: ...kérek tőled... ne tagadd meg...óvj meg...adj nekem...ne mondjam... vagyis a kontrollt Isten kezébe teszi, a bölcsességet Istentől kéri el! Milyen jó lenne, ha ezen au úton járnánk mi is! Isten kezébe tennénk az anyagiakhoz, a pénzhez való viszonyulásunkat! Ha kérnénk Istent: „Vezess Uram a pénzhez való bölcs viszonyulás nagyon szűk mezsgyéjén! Óvj meg Istenem a szélsőségektől: a nagy vagyontól és a nagy szegénységtől." Mindkettő csapdákat rejteget. A nagy vagyon, a gazdagság elfeledteti velünk Istent. Ha van pénzem, mindenem van, nincs szükségem Istenre! Hiszen mindent megoldok, nem szorulok rá az Istenre....Gőgössé válhatunk. Ha meg kevés van, akkor meg vádolhatjuk Istent, sőt gyalázhatjuk, szidhatjuk is, s közben megeshet, hogy a pénzszerzés tisztességtelen útjait sem vetjük meg...Ez az ősi fohász kéri az Urat, hogy ne adja neki se a gazdagság, se a szegénység csapdáit! S oda érkezik el: adj annyi eledelt, amennyi szükséges! Legyen meg a mindennapi kenyér, ezt kérjük a Mi Atyánkban is, tudjak tisztességgel megélni, megbecsülni azt, amim van, hálával és felszabadulva örülni, hogy Isten azt, amire tényleg szükségem van, megadja!
Testvérek, amikor a pénzről beszélünk, azt gondolom, hogy mindannyian érezzük - rászorulunk az Isten vezetésére, mert veszélyben vagyunk, könnyen elbukunk, könnyen leszünk rabbá, a pénz szolgájává. Gondold át, hogy szabad vagy-e a pénz uralmától? Jézus azt mondja, hogy dönteni kell, ha szabad akarsz lenni: „Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti...: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak."(Máté 6:24 ) A mammon a vagyont, az értéket, az anyagi javakat jelenti, amikor a pénz isteni magasságokba emelkedik és maga alá gyűr. A mammont választod, vagy Jézus Krisztust? Kinek adod a szívedet?
Itt van ma velünk Jézus Krisztus, a Szabadító, Aki képes mindattól megszabadítani, amire egyébként képtelenek vagyunk. Kérjük, vágyjuk, keressük az Ő szabadítását, hogy így legyen a Gondviselő Istenben bízó,hálás, elégedett életünk, ahol a pénzzel, mint Isten áldásával jól és bölcsen tudunk élni! Ámen
(Kántorné Pólus Ibolya)