Kaposvári Református Egyházközség Honlapja

2020. március 31.

2020-03-31 08:32:25 /

Áhítat, 2020. március 31., Kaposvári Református Egyházközség

 

Ige: Lukács 20, 20-26

„… elcsodálkoztak válaszán…” (Lukács 20: 26)

 

Sokféle kérdés fogalmazódik meg bennünk ezekben a napokban. Legtöbbjük a „hogyan tovább” felől szeretne iránymutatást kérni. Felkészülnénk egy más fajta világra, hiszen ha valami bizonyos, az éppen az, hogy az életünk ezután az időszak után már más lesz, mint eddig. Ugyanakkor nagy lehetőséget is jelent ez számunkra, hívő emberek számára, hiszen az aggodalmaskodás szavai helyett bizonyságot tehetünk arról az Istenről, Aki a kezében tartja a holnapot.

Jézust a zsidók csapdába akarják csalni. Elnyomást gyakorló római hatalom uralkodik Izrael felett, ők pedig „szabad - nem szabad” megfogalmazásukkal valójában arra kíváncsiak, hogy Jézus melyik jövő felé terelné kora társadalmát. Ha zsidó emberként „igen”-t mond a római császárnak való adófizetésre, árulónak bélyegzik, ha „nem”-et, akkor lázítónak. Ez az emberi gondolkodás sémája. Csakhogy mikor az ember megszólítja Istent, mindig az ember gondolkodása változik meg. Itt is ez történik. Jézus válasza szinte egy viszont-kérdés: „az Istennek hogy nem féltek adósok maradni? Neki vajon megadjátok ami Őt illeti, hogy áldása alatt tudhassátok életeteket?”.

Vajon mikor mi megfogalmazzuk kérdéseinket, emberi gondolkodás szerint tervezzük az előttünk álló új jövőt, vagy megkérdezzük felőle Istent is? Ahelyett, hogy azt kérdeznénk Istentől, hogy ezt a mostani tragédiát miért engedte, hívő emberként inkább az legyen a kérdésünk, hogy „mi célból”. Mostani körülményeink új válaszokra kényszerítenek bennünket, mert életünk nem működhet úgy, mint eddig: felismerjük, mi az igazán értékes; megtanuljuk értékelni emberi kapcsolatainkat; helyesen értelmezni a „szabadság” fogalmát... Hiszem, hogy ezek által egy új világ fogalmazódik meg.

Hívő emberként mi a mi válaszunk az emberek kérdéseire? Tanácstalanságunkat, félelmeinket fogalmazzuk meg, vagy tudunk úgy felelni, hogy az emberek elcsodálkozhatnak válaszainkon, mikor megszokott feleletek helyett a jövőt kezében tartó Istenre mutatunk?

Mi nem a jövőben bízunk. Nem is az emberi jóságban. Még csak nem is abban, hogy ez az egész egyszer majd elmúlik. Istenben bízunk, mert mindannyian az Ő kezében vagyunk. Kérdezzük Őt, mi a válasza kérdéseinkre, mert hiszem, hogy megértve az Ő szempontjait, mi is elcsodálkozunk válaszán! Ámen

 

(Kiss Gyöngyi)