Kaposvári Református Egyházközség Honlapja

2020.06.30.

2020-06-30 08:14:34 /

Áhítat, 2020. június 30., Kaposvári Református Egyházközség

 

Ige: II.Mózes 4, 18 - 31

 

„Áronnak pedig ezt mondta az Úr: Menj Mózes elé a pusztába! Ő elment, és találkozott vele az Isten hegyénél…” (II.Mózes 4, 27)

 

Izrael Egyiptomból való kivonulásának első lépéseit olvashatjuk a mai igeszakaszban, amelyből ma az egyetlen gondolat, amit kiemelnék, az időzítés. Meghaltak azok, akik Mózesen bosszút állnának gyilkossága miatt. Jetrónál már megtanult mindent, ami a vándorlás alatti, pusztai élethez szükséges. Áron pedig parancsot kap, hogy induljon Mózes elé, mert őt is késszé tette Isten az elkövetkező dolgokban való részvételre. Mikor meghallja a nép, milyen üzenettel van feléjük Isten, hisznek nekik, és melléjük állnak a „vének” is. Miért csak most? Mire kellett ennyit várniuk? Hosszú ideje rabszolga-sorsban él Isten népe. Mózes gyilkossága és menekülése óta is eltelt 40 év. Miért nem lépett Isten előbb az érdekükben?

Istennél más az „idő” fogalma. Izrael Egyiptomból való szabadítását valójában nem most kezdte, hanem 80 éve, mikor Mózes megszületett, anyja kitette a folyóra, majd a fáraó udvarába kerülvén, Mózes megtanulhatta mindazt, ami egy nép vezetéséhez szükséges. Ezután következett a 40 év pusztai élet, ami szintén a felkészítés időszaka volt. Mindez alatt is az ő érdekükben tevékenykedett Isten.

Mi is szeretnénk, ha megvalósulnának vágyaink, meghallgattatnának imáink, megszabadulnánk a rossztól. Az Ige ma arról kérdez minket, hogy ezekkel kapcsolatban hol tartunk a felkészülésben. Mit vállalunk fel azért a célért, aminek megvalósulását Istentől reméljük? Miről mondunk le érte? Isten azért nem lépett előbb Izrael életében, mert Mózes nem volt még rá készen. Mennyire vagyunk mi készek arra, hogy tevékeny megvalósítói legyünk imáinkban megfogalmazott kéréseinknek? Isten időzítése igazodik hozzánk. Ámen

(Kiss Gyöngyi)