Kaposvári Református Egyházközség Honlapja

2020.07.30.

2020-07-30 09:35:43 /

Július 30.

 

„Vigyázzatok, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok!" (Máté 25, 13)

 

Vannak olyan szakmák, amelyekben kulcsfontosságú az állandó készenlét. Mi lenne, ha a katona akkor kezdené megtölteni fegyverét, amikor már ott áll előtte az ellenség? Mennyire lenne hatékony egy tűzoltó, vagy egy mentős, ha a bajba jutott ember segélyhívásakor még rendezetlenül állna felszerelése a helyzet kezelésére?

Lelki értelemben hasonló felkészültséget, vár tőlünk az Ige. Túl azon, hogy Jézus egyszer – ígérete szerint – visszajön, az a fontos, hogyan, milyen szívvel várjuk vissza. A tíz szűz példázatában az okosaknak fontos volt a vőlegény méltó fogadása. Készültek rá. Nem számított, hogy tovább kellett rá várniuk. Noha ők is elaludtak, mire éjfélkor meghallották a vőlegény közeledését jelző kiáltást, felkészülten várták érkezését. A balgáknak ez az egész azért annyira nem volt fontos. Lámpásaikban lévő olajmennyiséggel elindulva a vőlegény érkezésére, azt a hozzáállást mutatták: majd lesz valahogy. Gondolom, mindannyiunk számára ismerős a különbség azok között az emberek között, akik előre gondolkodva készülnek egy eseményre – legyen az esküvő, utazás, vagy családi program, és azok között, akik spontaneitásra hivatkozva kapkodnak a felmerülő helyzetek kapcsán. A készületlenség, üzenet. Üzenet a másik embernek arról, mennyire tartjuk őt fontosnak. A példázat alapján pedig üzenet Jézus felé arról, hogy Őt mennyire tartjuk fontosnak.

Mikor Jézus majd visszatér „ítélni elevenek és holtak felett”, kétféle módon fogunk Vele találkozni. Vagy úgy, mint akiket a „menyegzőre” hív, vagy úgy, mint akikről azt mondja: „soha nem ismertelek titeket” (Máté 25, 12). Akik azt remélik, hogy „majd” készülni fognak rá, azoknak legyen intő jel azok halála, akiknek erre a „majd”-ra nem volt idejük.

Önvizsgálatra hív minket mai igeszakaszunk azzal kapcsolatban, hogy milyen érzésekkel tölt el minket Jézus visszajövetelének ígérete. Félelemmel bár, de örömmel várjuk a találkozást, vagy rendezetlen dolgaink sokasága jelenne meg szemeink előtt, amiket még el kellene rendeznünk, hogy méltón várjuk Őt?

Az Ige még egy valamit szeretne a szívünkre helyezni. Mégpedig azt, hogy a vőlegény érkezése jelen időben zajlik. A tíz szűz már kiment a vőlegény fogadására. Nem jövő időt használ igeszakaszunk. Mi pedig – mindannyian – ott ülünk közöttük, és várjuk Krisztus közeledését. Nem kell más, mint a Vőlegény iránti szeretet. De az elengedhetetlen. Ha pedig ez megvan, az elegendő lesz Jézus számára, hogy maga mellé vegyen minket. Ámen.

(Kiss Gyöngyi)