Kaposvári Református Egyházközség Honlapja

2020.09.11.

2020-09-15 10:37:24 /

Szeptember 11.

„Ekkor elindult Jónátán, Saul fia, és elment Dávidhoz az erdőségbe, és erősítette az Istenbe vetett bizalmát." (1Sám 23,16)

Dávid az Ószövetség egyik nagy példaképe. A Betlehemből származó Isainak legfiatalabb gyermeke, Boáznak és Ruthnak a dédunokája. Fiatalon pásztorkodással foglalkozott. Még mielőtt Saul udvarába került, Sámuel próféta az Úr parancsára titokban királlyá kente fel. Az ifjú Dávid Saul lantosa, fegyverhordozója lett. Góliát legyőzésével s más haditetteivel nagy népszerűségre tett szert, később pedig Izrael 2. királyává koronázták. Dávid élete során számtalanszor került reménytelen, kilátástalan, kiszolgáltatott helyzetbe. Ám hite és Istenbe vetett feltétlen bizalma mindig átsegítette őt a nehézségeken. Sámuel könyvében hosszú fejezetek szólnak bujdosásáról. A 23. fejezetben Keila városa Dávidtól, mint neves hadvezértől kért segítséget, hiszen a filiszteusok folyton fenyegették őket. Dávid az Úr tanácsát kérve és követve a város segítségére sietett embereivel. De újabb hosszú bujdosásra kényszerült mikor azt a kijelentést kapta, hogy a város „hálából” kiszolgáltatná őt Saulnak.

Nyomorúságos helyzet ez, állandó bizonytalanság, ide-oda menekülés, félelmek, fenyegetettségek között, tartós életveszélyben. Sokan összeomlottunk volna már ilyen huzamos, tartós megpróbáltatás alatt. Ha jobban belegondolunk, Dávid bujdosása az emberi életünk valóságos állapotára mutat rá. Az emberi élet az élő Isten nélkül nem más, mint nyomorúságos bujdosás. „Az emberélet útjának felén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam, mivel az igaz útat nem lelém. Ó, szörnyű elbeszélni mi van ottan”- írja Dante is Isteni színjáték c. költeményének kezdetén. Megtépázta Dávid hitét ez a sok megpróbáltatás. De az Úr csak látszólag hagyta magára őt. Dávid kitartott és Isten nem vette le róla áldó kezét. Erőt adott neki Jónátán személyében, aki hitében és reménységében is megerősítette Dávidot, láttatva vele az Isten által elkészített, boldogabb jövőt. Dávid életének ez a mélypontja nagy bátorítás lehet számunkra. Bizakodjunk hát mi is, mert az Úr velünk van! Megvéd, megóv bennünket, ahogy tette ezt Dáviddal is. Vezet, utat mutat a hosszú úton, átsegít a nehéz helyzetekben. Jonatánokat küld! Csak higgyünk és bízzunk! Mert Isten segítséget nyújt, a megoldásban pedig felfedezhetjük az ő bölcsességét és áldását.

Mennyei Atyánk! Győzz meg minket arról, hogy nem vagyunk egyedül az élet nagy dzsungelében, hanem számíthatunk rád, és te mindenkihez közel vagy, aki bízik benned. Mert „úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16) Ámen.

(Vanyurné Ferk Ildikó)