Kaposvári Református Egyházközség Honlapja

2020.09.15.

2020-09-15 10:45:18 /

Szeptember 15.

„És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. Beszédem és ige- hirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével; hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék." (1Kor 2,3-5)

Nehéz elhinni Pál apostolról, hogy beszéde ne lett volna meggyőző. Nehéz elhinni, hogy nem volt ékesszóló, aki hamar magával tudta ragadni a hallgatóságát. Pedig ő maga vall erről. De nemcsak ő, hanem az ószövetségi próféták is igen gyakran panaszkodtak Istennek. Elég csak Jeremiásra gondolni, aki fiatalnak tartotta magát, vagy Ézsaiásra, aki arra panaszkodott, hogy nem ért a beszédhez. Isten mégis mindegyikük által nagy dolgokat vitt véghez. De még manapság is sok-sok hasonló esetet hallani, amikor az emberi erőtlenség ellenére is Isten áldása jelen volt. Talán elegendő csak Cseri Kálmán nevét említeni, aki maga sem tagadta beszédhibáját, mégis Isten sok helyre eljuttatta igehirdetéseit. Megdöbbentünk néhány hete Benedek Tibor vízilabdázó halálán, akiről leírták, hogy különösebben nem volt jó labdaérzéke, annak ellenére háromszoros olimpiai bajnok volt. Vagy lehetne említeni a keresztyénség egyik legmegragadóbb személyiségét, a kezek és lábak nélkül született Nick Vujicicet, akinek bizonyságtételei nyomán sokaknak adott Isten szárnyakat. Mi lehet hát a titok, ami miatt még az erőtlenség is hatalmas erővel építheti Isten országát?

Pál tisztában van vele, hogy az ellenfelei jobban értenek a beszédhez. Tisztában van vele, hogy ha csak az ékes szóláson múlna minden, akkor ő alul maradna. Éppen ezért azt is nagyon jól tudja, hogy mindeközben neki egyetlen lehetősége marad: a maga erőtlenségét ne takarja el, de sokkal fontosabb legyen számára az Isten ereje. S közben rájött arra is, hogy az ember, amíg önmagáról beszél, addig csak erőtlenséget lát. Karl Barth azt mondja erről, hogy amíg az ember csak önmagára tekint, addig csak „szürcsölgeti az igazságot, de szomját nem olthatja.” Azért nem önmagára akar tekinteni, azért nem önmagáról akar szólni, mert annak csak erőtlenség a következménye. Mintha azt értené meg, hogy amikor önmaga a legfontosabb, amikor saját maga akarja önmagát megérteni, akkor csak egy erőtlen embert lát. De amikor Istent akarja észrevenni, amikor Istenről beszél, akkor ő is megtelik erővel. Ezért üzeni ma nekünk az Ige, hogy nézz fel Istenre, beszélj róla másoknak, és éld meg, ahogyan átlépsz az emberi erőtlenségből az Ő hatalmas erejébe. Ámen.

(Dr. Petró László)