Szentkirályszabadjai Református Gyülekezet

Heti útravaló - együttélni a sebeinkkel

2010-10-18 10:00:31 / szentkiralyszabadja.ref.hu

Gyakran tapasztalom mind a magam, mind mások életében, hogy szabadulni szeretnénk a sebeinktől: a múltban kapott bántásoktól, a múltban elkövetett bűneink emlékétől, veszteségeink fájdalmától. A legszívesebben tudomást sem vennénk róluk. Meg is próbáljuk ezt, kiszorítani a tudatunkból, de ettől azok még vannak és hatnak - életünk tudatalatti  részében. Vagy ha mégis foglalkozunk velük, akkor gyakran úgy tesszük ezt, hogy lázadozunk ellenük. Érthető, de helytelen törekvések ezek. Nem ez a keresztyén útja-módja sebeink elintézésének.

 

A feltámadt Jézus megdicsőült testén ott vannak a sebek helyei. Azok nem tűntek el a feltámadása után sem. Magán viseli őket. Magán viseli a múlt lenyomatait. A múltban elszenvedett bántásoknak, sérüléseinek a nyomait. Azokat, amiket mi okoztunk neki. Nem tartja szem előtt, de nem is tüntette el, magán viseli. És ezzel örök időkre érvényesen mutatja, hogy mit tegyünk a saját sebeinkkel. Ne törekedjünk arra, hogy eltüntessük, eltűnjenek. Ne is lázadjunk ellenük. Ne is szépítsük. De ne is tartsuk szem előtt. Szó szerint viseljük el magunkon, magunkban mi is. Éljünk velük együtt. Hozzánk tartoznak. És ha így teszünk, felemelő erővé lesznek, ahogyan a halálra sebzett Jézus is kiemelkedett a sírból és felemelkedett a mennyig. És gyógyító erővé lesznek. Ahogyan Jézus sebei által gyógyulunk meg mi is.