Először is elmondja, mi a Sátán célja az emberrel. Ravasz László püspök így ír erről: "Mikor munkájukat Jézus megszakította, arra kérték őt, parancsolja őket az ott legelésző disznónyájba. Ott érzik jól magukat, az az ő igazi tanyájuk. Az embert is azért szállják meg, hogy elállatiasítsák. Ha Isten meg nem akadályozza a gonosz lélek munkáját: velünk történik meg, rajtunk megy végbe a csordává változás. Mindegy, miféle nyáj leszünk: birkanyáj, disznófalka, szarvasmarhák, az elállatiasodást meg lehet csinálni szólóban is - de a folyamat céljához ér. A cél pedig a végső pusztulás."

De ez a sokkoló kép azt is szemlélteti: íme, milyen romboló ereje van feldolgozatlan nyomorúságainknak és a bűnnek. Íme, egy egész disznónyáj sem bírja elviselni azt a nyomorúságot, ami egyetlen ember szívében pusztíthat. 2000 állat bolondul meg a sátáni erőknek attól a mértékétől, amit egyetlen ember hord magában. A feldolgozatlan nyomorúság mindig ront, pusztít, tönkre tesz, veszedelembe visz.

De talán azért is engedte meg Jézus ennek a 2000 disznónak a pusztulását, hogy annál jobban kiragyogjon ebből a sötét háttérből, mennyire drága neki egyetlen emberi élet is. Jézus azért jött, hogy életét adja értünk. Ha emberéletről van szó, különösen is ha egy ember örökéletéről van szó, akkor nincs az az áldozat, ami meg ne érné! Hiszen ezért az egyetlen, utálatos, mindenki által megvetett és elkerült emberért jött át Jézus a tónak erre a pogányok lakta oldalára.

A sokkoló képet pedig egy szinte idilli kép követi: amikor a gadaraiak kijönnek a hír hallatára, azt látják, hogy a nemrég még őrjöngő, ön-és közveszélyes, sírgyalázó, meztelen ember "felöltözve és ép elmével ül Jézus lábánál." Engem mindig nagyon megragad ez a jelenet. Íme, a valódi, Krisztusba vetett hit nem megszégyenít, hanem visszaadja az önbecsülést, nem levetkőztet, hanem felöltöztet, nem elveszi, hanem meghozza az eszünket, és éppé teszi. És Jézus lábához ültet: vagyis tanítványává, követőjévé tesz.

Hol vagyok most a gadarai megszállott útján?

Szűcs László