Abból induljunk ki, hogy minden házasság háromszög, a szónak vagy a legszentebb, vagy a legszomorúbb értelmében. Ahol a házasságot nem Valakiben, nem az Úrban, Krisztusban kötik meg, ott egy alapvető hiány marad betöltetlen. Ugyanis úgy vagyunk teremtve, és a házasságot is úgy alkotta Isten, hogy minden párkapcsolatban van egy harmadiknak fenntartott hely.

Gondoljatok csak arra a jelenetre, amikor az Éden kertjében ott van Ádám és Éva: ott nem csak ketten vannak, hanem az Úrral hárman. Ádám és Éva közös életének részese az Isten, Aki „szellős alkonyatkor jár-kel a kertben” (1Móz 3,8). Ez nem őrjárat, hanem annak az ősi megfogalmazása, szinte megfestése, hogy így volt igazán boldog az életük, így volt teljes, hogy ketten hármasban voltak az Úrral. Isten a házasságot így alkotta, hogy az csak akkor lesz teljesnek érezhető, ha Ő is részese... az a harmadik hely az Ő helye. Ezt tehát magunkban hozzuk. Ez a hely az Úrnak van fenntartva. Ahol a harmadik helyet nem foglalja el az élő Jézus már a házasság kezdetén, vagy még előtte, akkor előbb-utóbb betölti majd valami vagy valaki más. Ugyanis a betöltetlenül hagyott harmadik hely nem pusztán üresség, hanem olyan üresség, amelynek szívó ereje van: vákuum. Ha Jézus betölti, kizár minden mást. De ha nem tölti be Jézus, akkor azon az üresen maradt helyen megjelenik valami: vagy az unalom, vagy a megszokottság, vagy az undor, vagy a féltékenység, vagy a „torkig vagyok”. Vagy megjelenik egy hobbi, horgászat, sport, kirándulás, bármi. Amik önmagukban nagyon is jó dolgok, de nem harmadikként, nem a párom vetélytársaként vagy alternatívájaként. És nagyon sok esetben a valamit követi valaki, egy másik férfi vagy másik nő, és kialakul a drámákból, regényekből, filmekből jól ismert szerelmi háromszög.

De vajon miben más, ha Jézus kerül a fenntartott harmadik helyre, és nem egy hobbi, vagy nem egy idegen férfi vagy nő? Attól más, hogy az élő Jézusból erők áradnak a házaspár mindkét tagja felé. Ebben az esetben a harmadik nem elvesz erőket, és nem is csak az egyiknek ad erőt, hanem mindkettőnek. Röviden: nem rombolja, hanem építi a házastársi kapcsolatot. Ha nemcsak kettesben vagyunk, hanem titokzatos, mennyei erőforrásként ott van Krisztus is a Szentlelke által, annak alapvetőn két életmentő, házasságmentő hatása van:

1. Akkor nem a páromtól várok el mindent, hogy minden igényemet betöltse. Rengeteg házasság attól megy tönkre, vagy keseredik meg, hogy túlságosan is sokat várnak egymástól a felek. Kimondva vagy kimondatlanul ott van bennük az, hogy: te vagy a mindenem. Ez nagyon romantikusnak hangzik, de gondoljatok csak bele: elviselhetetlen és teljesíthetetlen követelmény elé állítja a társat. Nem lehet a mindenem, és én sem lehetek a számára minden. Ez tehát az egyik.

2. A másik, hogy ha titokzatos, mennyei erőforrásként ott van Krisztus, akkor abban az esetben, amikor apad a szerelem, szeretet szintje, akkor Krisztus szeretetéből újra feltöltekezhetem.