Gyermekkoromban eleven misztikumként éltem meg az egyházi ünnepeket. Mára vajon mit fedett be a por? És mi szökik most szárba bennem miközben gondolatban Jézus mellett haladok a tömegben? Peregnek a filmkockák és ő egyszer csak néhány nap elteltével elérkezik a hegyre, a sötétségbe. Elnémul a tömeg éljenzése, felharsan sok gúnyos, értetlen kacaj....már nem szaladunk.... Feltekintünk és próbáljuk felfogni a szemünk elé táruló jelenetet. Ez a valóság? A kereszt méltatlanul elcsépelt szimbóluma súlyos tényeket hordoz magában? Tényleg értelme és jelentősége van annak, hogy ez a húsvér Ember ennyit szenved? És az emberi rövidlátás kérdéseinek húrján megfeszül a világ, míg fel nem csendül Isten hangján a szó:...ELVÉGEZTETETT!...

Ma Nagypéntek van. A virágvasárnapi színdarab gondolata a következőképpen lesz még teljesebb: „Gyermekem, annyira szeretlek, hogy kínt, szenvedést érdemesnek találtam azért, hogy velem legyél, hogy örökre együtt lehessünk."

Ez maga a valóság. És az elcsodálkozás halmain épp a hála virágszirmait bontogatja ki bennem szelíden. A gyermeki bizalom és örömteli feltárulkozás Isten előtt az, amit a por befed időről-időre. Takarítok. És ahogy leperegnek a porszemek, előkerülnek azok a virágszirmok, amiket már nem a felnőtt kezek morzsoltak a kis kosaramba, hogy az ünnepi körmenetben a földre hintsem őket - hanem az én Hű Pásztorom szerető ölelése fakasztott életre a saját lelkem mélyén, hogy azután magamat, egész valómat Elé vigyem, és elsuttogjam: Köszönöm, hogy értem és helyettem meghaltál!

Az elmúlt vasárnapon az ünnepi együttlét gyermeki lelkesedéssel megtöltött néhány óráját vittük kedves köszöntésként a Pásztor Király, az Élet Fejedelme lábai elé.

Ma este a megváltás művének kiteljesedéséről emlékezünk meg majd együtt. Kosaramban most nem virágokat, hanem erős, leporolt és megújult hálát, bizalmat viszek Dsida Jenő soraival gazdagítva:

Reszkető, enyhe fény sugárzik.

Egy felhő lassudan megyen.

A lélek fáj, a fény sugárzik.

Valaki ballag a hegyen,

hűs homlokáról fény sugárzik

s szemét lehúnyja - úgy legyen!

Juca