Kedves Egyháztagunk!

 

ÜNNEPI GONDOLATOK

Karácsonyi ajándékok

Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.
(Mt 2, 11)

 

 

 

Szinte elképzelhetetlen a karácsony ajándékok nélkül. Ha fel kellene idéznünk néhány olyan emlékezetes ajándékot, amit karácsonyra kaptunk, a legtöbbünknek biztosan nem kellene sokat gondolkodnia, kapásból tudnánk sorolni. De vajon miért ajándékozunk? Isten megajándékozott minket az Ő fiával, Jézussal. Az emberiség számára Ő a legdrágább ajándéka Istennek. Erre emlékezve ajándékozzuk egymást. Hódolatuk jeleként a napkeleti bölcsek is megajándékozzák az újszülött Jézust. Az ajándékozásnak tehát helye van a karácsonyban. Jól van ez így. De az már nincsen jól, ha ajándékhegyekkel akarjuk elhalmozni a karácsonyt. Az ajándékozásra egész iparágak telepedtek rá, és a reklámokon keresztül el akarják hitetni velünk, hogy attól lesz boldog és békés a karácsonyunk, ha minél több és értékesebb ajándékkal töltjük meg.

Nézzük meg az első karácsonyt, az igazit: mennyire halmozták el az ajándékok? A napkeleti bölcsek összesen három, azaz három darab ajándékot vittek. Ha tényleg hárman voltak, ez azt jelenti, hogy mindegyikük csak egy ajándékot hozott és adott át Jézusnak - és az mégis elég volt a nagy örömhöz.

Azt tapasztalom, hogy egyre több családban az ajándékok mennyiségére kerül a hangsúly - a gazdasági válság ellenére is. Ha másképp nem megy, akkor beszerzik hitelből a sok és drága ajándékot. Ennek ellenére nem a megelégedettség és öröm, hanem a bosszúság, hiányérzet és az üresség növekszik - vajon miért? Gondolkodjunk egy kicsit: A karácsonyt nagyon sok családban Jézus nélkül „ünneplik", mert az ajándékhegyek egész egyszerűen eltakarják Jézust - ki se látszik az ajándékok mögül. Vele együtt eltakarják azokat is, akiknek adják ajándékaikat. A túl sok ajándék eltakar. Az ajándékok ilyen esetben már nem arról szólnak, akiknek szánjuk őket, hanem rólunk: nézd, mit vettem, mennyit vettem, milyen értékeset vettem. Az ilyen elhalmozó ajándékok fordított célt érnek el: eltakarják a megajándékozottat, és kiemelik az ajándékozót. Az ajándékhegyek csúcsán mi állunk. És minél magasabb ez az ajándékhegy, annál magasabbra juthatunk - gondoljuk. Ez azonban nagy becsapás: becsapjuk azt is, akinek adjuk az ajándékot, mert a látszat ellenére nem róla szól az ünneplés. De becsapjuk magunkat is, mert olyan dologtól várunk örömöt, ami nem képes örömöt adni: magunk kiemelésétől.

Én is sokszor beleestem már ebbe a hibába. Egy ideje viszont azt tanulgatom és gyakorlom, hogy elég a kevesebb ajándék. Olyan és annyi ajándék, ami - ha eltakar - engem takar el, és a megajándékozottat emeli ki. Amikor így sikerül az ajándékozás, az ad felemelő érzést.

Az ajándékok vagy roskasztó teherré válnak, vagy felemelő erővé. Amióta kialakult és kísért minket, hogy ajándékhegyekkel akarjuk elhalmozni egymást, azóta lehet hallani ezt a panaszkodást: nyakunkon a karácsony. Mi van ebben a kifejezésben? Az, hogy sokan nyomasztó, terhes dolognak élik meg: nem utolsó sorban azért, mert rengeteg ajándék után kell rohangálni, fizetni, és még haza is kell cipelni, és még be is kell csomagolni. De tényleg kell?

Ötgyermekes apaként tudom, hogy a gyerekek két-három ajándéknál többet egyszerre fel sem tudnak fogni. Néha még ennyi is sok nekik. Vajon nincs igazuk?

A Biblia visszafogott a karácsonyi ajándékok számában. Összesen hármat említ, és az a három bőven elég. Elég ahhoz, hogy a megajándékozottat kiemelje, elég ahhoz, hogy az ajándékozókat  felemelje, elég ahhoz, hogy nagy örömmel örvendezhessenek, mint a bölcsek az első karácsonykor. Ha az ajándékkal nem magamat, hanem a megajándékozottat akarom kiemelni, akkor fogok tudni felemelkedni - vele együtt. Nekem ez a tapasztalatom mostanában. A Biblia alapján erre hívlak most benneteket is. Próbáljátok meg, mert lehet, hogy így boldogabb és békésebb lesz a karácsonyotok. Áldjon meg bennünket Isten, hogy így legyen! Ámen.

KÖSZÖNET

Idei utolsó körlevelemben Isten iránti hálával szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik szolgálataikkal és adományaikkal hozzájárultak gyülekezeti életünkhöz. Akik az idén még nem fizettek egyházfenntartói járulékot, és szeretnének, azokat kérem, hogy legkésőbb december 31-ig tegyék meg, mert egyházunk törvényei szerint csak így kerülhetnek bele a 2012. évi Választói Névjegyzékbe.

ALKALMAK

Végül hadd ajánljam minden egyháztagunk figyelmébe olyan gyülekezeti programokat, amelyek segíthetnek abban, hogy karácsony ünnepén akár adunk, akár kapunk ajándékot, átélhessük a felemelő erőt.

Áldás, békesség!

Szűcs László lelkipásztor