A társasjáték úgynevezett útvonaljáték, amelyből egyre több készül, és mind népszerűbbek (ilyenek pl. a Labirintus, vagy a Carcassonne). A lényege, hogy sok kis kártyából lehet kirakni a játéktáblát, és ezek egy útvonalat adnak ki. A kártyák végtelen számú variációra adnak lehetőséget - ahány játék, annyiféle pálya. Az Úton útfélen arról szól, hogy a kialakult játékpályán vannak úgynevezett tárgymezők és eseménymezők. A tárgymezőkön a Bibliából jól ismert használati tárgyakkal találkozunk, mint amilyen pl. az olajmécses, pénzes-erszény, parittya, saruszandál, pásztorbot, stb. Az eseménymezőkön pedig szintén a Bibliából ismert képek köszönnek vissza ránk: korabeli vendégfogadó, a jeruzsálemi templom, híd, kapu, kút, forrásvíz, útonálló rablók, stb. Akármelyik eseménymezőre lépünk, ott történik velünk valami. A kapunál és a hídnál pl. vámot kell fizetnünk, ami dobott pontszámainkból kerül levonásra. A vendégfogadónál jó és rossz dolgok egyaránt történhetnek velünk, amelyek vagy elősegítik, vagy hátráltatják a haladásunkat. Az eseménymezőkhöz a képükkel ellátott leírások tartoznak, ezekből kell húzni, és ezek mondják meg, hogy az adott eseménymezőn most éppen mi a teendőnk. A játék a tárgymezőn jelzett tárgyak megszerzéséért folyik: aki a legtöbbet összegyűjti, az nyer. Minden útvonaljáték azzal kezdődik, hogy egy kártyalapot középre kell tenni, és e köré épül ki aztán a teljes játéktábla.

Az Úton útfélen játékban a kezdőlap a jeruzsálemi templom. Ez nem csak olyan kezdőlap, ami mindig középen marad, hanem eseménymező, amelyre a játék során többször is rá lehet lépni. És most jön a lényeg: ez a legkívánatosabb eseménymező, amelyet bizony érdemes betervezni mindegyik útvonalunkba, akármilyen tárgy megszerzéséért akármerre is haladjunk. Mert ezen a mezőn mindig valami jó történik velünk. Például ilyenek:

- A templomban a főpap megáldja az egész népet. Még egyet dobsz, s mindenki (te is) dobásod értékével haladhat tovább. (Ez csak az egyik nagy előnye a játéknak: megtanít arra, hogy íme, így is lehet vetélkedni, hogy abból ne kára származzon a másiknak, hanem haszna!)

- A te szíved is templom lehet, így lélekben magaddal viszed a templomot. Míg célodat (a következő tárgymezőt) el nem éred, minden dobásod kétszeresen számít.

- Ünnepre érkeztél Jeruzsálembe, most áldással indulsz utadra: tizenkettőt léphetsz tovább.

Nem folytatom, a lényeget már ennyiből is sejthetjük: miközben életutunkat járjuk, különböző tárgyakat megszerzünk, és különböző események közé kerülünk, érdemes mindig úgy alakítani az útvonalat, hogy rendszeresen betérjünk a templomba, ami egyszerre jelképezi Isten jelenlétét és a gyülekezeti, testvéri közösséget. Miért érdemes úgy alakítani az útvonaltervünket, hogy a templomot ne kerüljük el? Nemcsak azért, mert ott mindig valami áldással gazdagodhat az életünk, valami olyan jóval, amit emberektől nem, csak Istentől nyerhetünk. Hanem azért is, mert esetleg módosulhat az útvonaltervünk: ott döbbenhetünk rá arra, hogy van egyszerűbb útja is annak, amit gondoltunk, vagy van egyenesebb útja. Vagy esetleg: nem is az általunk jónak gondolt úton kell folytatnunk a haladást, hanem azon, amit Isten mutat nekünk. Ezt már játékon kívül mondom, mert ez már nem játék: ez már maga az élet.

Induljunk el az újévben úgy, hogy bármilyen út, esemény és feladat álljon is előttünk, tervezzük be a templomot: Szerető Istenünk jelenlétét, meg azt a gyülekezeti közösséget, amit az Ő Szentlelkes jelenléte teremt. Nem érdemes ezt soha elkerülni, mert az Ő jelenléte mindig valamilyen áldással gazdagít. És azért sem érdemes elkerülni, mert az Ő jelenlétében érthetjük meg és élhetjük át, hogy Jézus Krisztusban olyan utat, igazságot és életet adott számunkra, ami felmúlja a mi saját útjainkat, igazságunkat és életünket. Kell-e ennél örvendetesebb és reményteljesebb jó hír az újév elején? Nekem nem.

Szűcs László

lelkipásztor