„Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az ÚR lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az ÚR ismeretének és félelmének lelke.” (Ézs 11,1-2)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

ÜNNEPI GONDOLATOK

Természetesen

Egy olyan prófécia szavai ezek, melyek sok száz évvel Jézus születése előtt hangoztak el. A próféta, akin keresztül Isten szól, Ézsaiás. Beszédében egy természeti képet használ a Messiás megjelenésére. Ez a természeti kép egy olyan facsonkot mutat, amelyen kisarjadt egy vesszőszál. A facsonk Izráelnek, mint Isten választott népének legnagyobb királyára, Dávidra, és az ő királyi házára utal.

Dávid Isai fia volt. Dávidot egyszerű pásztorfiúból emelte királlyá Isten. Dávid halála után egyik fia, Salamon folytatta az uralkodást, majd a tőle származó utódok következtek a trónon, így az Isaitól származó család királyi dinasztia lett. Ezzel létrejött Izráel ősi, királyi háza, ahhoz hasonlóan, mint nálunk később az Árpád-ház. Egy idő után Dávid királyi háza részese lett Izráel fő bűnében, abban, hogy elfordultak Istentől. Ezért része lett a büntetésben is: Isten kivágta ezt a királyivá nemesedett „családfát”, csak a csonkot hagyta meg. Ez a kegyelem az ítéletben.

A csonkolás nem jelent teljes elpusztítást, szokott módja ez a fák megfiatalításának. És íme, most a prófécia azt jövendöli, hogy ezen a nemes, ősi csonkon egy új vesszőszál fog kihajtani. Ézsaiás azt jelzi ezzel a képpel, hogy Isten kegyelmesen újrakezdi a történetet az ítélet után. Ott kezdi újra ahol először elkezdte: Dávid házánál. Emberi vonalon az ő házából fog származni a Messiás. Azt még Ézsaiás sem sejthette, hogy ez a Messiás nem más lesz, mint maga az Isten Fia, Jézus Krisztus. Ő olyan új hajtás lett, amely nemcsak Izráel népe számára hozta el az új életet, hanem az egész emberiségre kiterjedően. Ő olyan új hajtás lett, akiben valami egészen új jelent meg. Ezen a vesszőszálon az Úr Lelke nyugodott meg. Benne lakott. Ezért jellemvonásai isteni jellemvonások. Isten tehát itt természetesen jelenti ki előre az azóta már megvalósult jövendőt. Azt, hogy ezt természetesen teszi, többféleképpen is érthetjük.

Legelőször is úgy, hogy a természetből vesz egy képet: egy új hajtásban az élet jelét felmutató facsonk képét. Amikor eljött „az idők teljessége”, és megtörtént a karácsony (inkarnáció=megtestesülés), akkor az nagyon is természeti, naturális környezetben és módon történt meg: barlangistállóban, állatok közelében, természeti jelenségtől kísérve (betlehemi csillagkép).

Ez a kifejezés ugyanakkor arra is utal, hogy Isten fia nem úgy jelent meg, hogy az égből alászállva egy pillanat alatt előállt, hanem a fogantatás - magzati lét - születés természetes útján. Isten fia amikor emberré lett, akkor isteni természete mellé emberi természetet vett magára, és azóta ez is a sajátja.

Akár egyik, akár másik értelmét nézzük, a karácsonyhoz közel áll a természet, mert a természet számos módon benne van a karácsonyban. Erre is utal, amikor egy örökzöld fa által behozzuk a természetet az otthonunkba. De ennél többről is szó van. Arról, amit a prófécia üzen: egy halálra ítélt vagy elhalt történetből is előhozhatja Isten az életet. Éppen ott, ahol valami megtört, vagy elhalt bennem, ott ajándékoz meg Krisztus születése azzal a bizonyossággal, hogy valami új jön elő bennem és belőlem. Ahol már nincs kilátás további növekedésre, fejlődésre, életre, valami elkezd kisarjadni és növekedni bennem, amely hitelesebb és szebb lesz minden eddiginél. „A Seregek URának féltő szeretete viszi véghez ezt!” (Ézs 9,6) Áldjon meg bennünket Isten, hogy ilyen karácsonyunk legyen! Ámen.

TÁJÉKOZTATÁS

Nyár óta egy Istentől kapott új látás határozza meg gyülekezetünk életét. Ez a forrás képe. Eszerint egyre inkább olyan hellyé kell lennünk, amely lelki forráshely, vagyis ahol emberek felfrissülhetnek, feltöltődhetnek olyan lelki-szellemi tartalmakkal, amelyek az egészséges és fejlődő, növekvő életet segítenek kibontakoztatni. Ehhez a képhez szorosan kapcsolódik egy különleges gyülekezetfejlődési elv: a gyülekezet természetes fejlődésének elve. Ennek lényege az erről szóló azonos című könyv alapján a következő: a gyülekezetépítést világszerte nagyon sok esetben - ugyan teljesen jószándékúan, de - saját erőből (erőlködésből) akarják elérni. Pedig Isten úgy találta ki egyháza növekedését, hogy magától történjen, ahogyan a növények nőnek, és a mi szerepünk „csak” annyi, hogy ezt a fejlődést elősegítsük. Erről sok bibliai ige beszél, pl. a következők:

„Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel, éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképpen. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután búzát a kalászban. Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett." (Márk 4, 26-29)

„Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta.” (1Kor 3,6)

A gyülekezet természetes fejlődéséről szóló elv világméretű kutatásokra is alapozva azt a meglepő tételt mondja ki, hogy kortól, kultúrától és felekezettől függetlenül van nyolc olyan minőségi jellemző, amelyek ha egy gyülekezetben bizonyos mértékben rendben vannak, akkor mindenképpen növekedés várható. Ez a nyolc minőségi jellemző a következő:

1. Felhatalmazó vezetés

2. Ajándék-orientált lelkimunkások

3. Szenvedélyes hitélet

4. Célszerű struktúrák

5. Inspiráló istentisztelet

6. Teljeskörű kiscsoportok

7. Szükség-orientált evangélizáció

8. Szeretetteljes kapcsolatok

Szeptemberben közös presbiteri és munkatársi megbeszélést tartottunk, amelyen egyetértettünk abban, hogy az elkövetkezendő nyolc hónapban, minden hónap első vasárnapján, gyülekezeti napot tartunk. Az istentisztelet után együtt marad gyülekezetünk, és a közös ebédet követően a gyülekezet természetes fejlődésével foglalkozunk a nyolc minőségi jellemző alapján. Az ezzel foglalkozó igehirdetések, beszélgetések és döntések összegzése folyamatosan nyomon követhetı gyülekezetünk honlapján. Kérjük, kísérjék figyelemmel, sıt, kapcsolódjanak be a közös munkába és hordozzák imádságban!

KÖSZÖNET ÉS KÉRÉS

Idei utolsó körlevelemben Isten iránti hálával szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik szolgálataikkal és adományaikkal hozzájárultak gyülekezeti életünkhöz. Egyúttal kérem, hogy akik az idén még nem fizettek egyházfenntartói járulékot, legkésőbb december 31-ig tegyék meg, mert egyházunk törvényei szerint csak így kerülhetnek bele a 2013. évi Választói Névjegyzékbe.

ALKALMAK

Végül hadd ajánljak figyelmükbe olyan gyülekezeti programokat, amelyek segíthetnek abban, hogy karácsony ünnepén a mi életünkben is kisarjadjon az Istentől való új életnek valamilyen jele. Alkalmainkról itt honlapunkon adunk tájékoztatást.

Áldás, békesség!

Szűcs László lelkipásztor