Rendhagyó módon ebben az esztendőben két alkalom egyszerre lett megszervezve. A meghívó 2013. április 13-ára a Tatai Református Egyházmegye Ifjúsági találkozójára és a Hét Határos konfirmandusok hagyományos kirándulására szólt. Délelőtt kilenc órakor találkoztunk a császári református templom kertjében. Sorra érkeztek az autók, így azután mintegy ötven konfirmadus és ifi korosztályú fiatal gyülekezett össze, hogy meghallgassa Juhász Róbert helybéli lelkipásztor áhítatát.
Igemagyarázatát az Apcsel. 3. 1-8 versei alapján hallgathattuk. Rövid imádság után útjára bocsátotta a kiránduló csapatot, akiket az előző este hatalmas esőzései után eléggé bizonytalan terepviszonyú 7,5 km-es túra várt. Az útirány Ete volt, ahol a nap többi programja és az előre beharangozott bográcsgulyás várt minket. Igen ám de oda el is kellett menni!
Az út első, - a faluból kivezető - szakasza viszonylag jól teljesíthető volt. Ám amikor a szántóföldek közé értünk bizony már szükség volt a jó és strapabíró lábbelikre. Sőt voltak olyan szakaszok ahol a nagy sár miatt komoly egyensúlyozó készségről is bemutatót kellett tartatni. Az út a két falu közt egyébként csodálatos volt, a zöldellő vetések látványa felüdülést jelentett az elmúlt időszak viszontagságos időjárása után.
Az utat egyébként jó református túrázóhoz méltón szintidőn belül teljesítettük. Persze a sereghajtók egy kis lihegéstől sem riadtak vissza. A csapat jó hangulatban, egészséges lábzsibbadással érkezett Etére.
Az etei templomban kimondottan jó esett leülni és bekapcsolódni a gitárkísérettel előadott énekek éneklésébe. Bátki Dávid és Kovács Tamás, fiatal lelkészek segítettek a hangszeres kísérettel.
A nap egyetlen előadására, melynek gondolata egyébként az egész találkozót meghatározta Vas Edit Szeréna, lelkipásztor készült. Előadásának címe AKARSZ VELEM JÁRNI ? Az előadó szerint erről a témáról csak nagy őszinteséggel és nyitottsággal lehet beszélni, ezért arra kérte jelen lévő fiatalokat, hogy így viszonyuljanak a témához. Az első párkapcsolatok mikéntje igen is nagyon fontos és meghatározó egy mai fiatal életében is.
Mit is jelen az együtt járás? Ezt a kérdést próbálta a hallgatóság bevonásával kibeszélni. Természetes volt talán, hogy a fiatalok nehezen oldódtak fel e témakör kapcsán. Az előadó kitartásának és talán rutinjának köszönhetően azonban a hallgatóság egyre jobban bekapcsolódott az új és újabb felmerülő témákhoz való hozzászólásokba. Olyan fontos kifejezések fogalmazódtak meg az együtt járással kapcsolatban, mint a bizalom, a szeretet. Van-e értelme az elköteleződésnek? Ez a kérdés már megélénkítette a jelenlévők érdeklődését. Fontos, hogy mivel töltjük el egymással az időt, és nagyon fontos, hogy ez tartalmas legyen. Hogyan és milyennek tudom elfogadni páromat? Tette fel a kérdést az előadó. Nagyon fontos, hogy egy jól megválasztott és előkészített kapcsolat egy életre szóljon. Nem akarom minden áron átformálni társamat, de minden segítséget megadok neki ehhez.
Az előadó ezen a ponton fordított át a másik rendkívül fontos kapcsolatra amely nem máshoz, mint Istenhez köt bennünket. Isten is bezörget hozzánk és velünk akar járni. A kérdés csupán az, hogy elfogadjuk-e? Isten, mint egy igazi társ folytonosan nyújtja kezét felénk, nekünk csak egy feladatunk van elfogadni ezt a kinyújtott kezet.
Kövess engem, hangzik el a kérés minduntalan. Tudnom, éreznem kell, hogy Isten a társam akar lenni. Ő nem tolakszik csupán felkínálja a lehetőségeket. Tudnunk kell, hogy a konfirmációban teljesedik ki az, hogy elfogadjuk e ezt a hívást, a kinyújtott kezet vagy sem. De azt is tudni kell, hogy Isten mindig vár és mindig kész megbocsátani.
Az előadást követően kiscsoportos beszélgetésekre került sor. A templomban és környékén nyolc-tíz fős csoportokban beszélték át a résztvevők az elhangzottakat. Jó volt hallgatni az egyes megnyilatkozásokat, melyeket e fórumon bátrabban mondtak el a beszélgetések résztvevői.
A csoportbeszélgetéseket követően már a fehér asztalnál folyt a diskurzus. A finom ebédet, mely bográcsgulyásból és nagyszerű helybéli süteményekből állt közösen fogyasztottuk el.
Ebéd után újból a templomban gyülekeztünk, ahol Csákai László, szomódi lelkipásztor fiatalos igehirdetését hallgathattuk meg.
Ő Isten igéjét Jn. I. 4.9 alapján magyarázta. Kifejtette, ne feledjük Jézus nem parancsol, Ő hív, kér és kezét nyújtja felénk.
A konferencia újabb énekek éneklésével fejeződött be, majd a szervezők megköszönték, hogy fiataljaink rész vettek ezen az alkalmon, és elbúcsúztak tőlünk. Mi résztvevők pedig köszönjük az egyházmegyének a lehetőséget, az etei szervezőknek pedig, hogy ezt a napot számunkra újabb élményekkel tették gazdagabbá. Jó volt ma délelőtt Héthatárosnak és tatai egyházmegyei református fiatalnak lenni!
Bogáth István