Tatai Református Egyházmegye

Emléktábla-avatás Rohoncon

2013-06-18 17:50:14 / Nagy Attila

Írta és beküldte: Darányiné Csonka Valéria lp., Lábatlanról

Örömmel és Isten iránti hálaadással számolhatok be arról, hogy 2013. május 18-án, szombaton, Lábatlan testvértelepülésén, Rohoncon, felavattuk Szenczi Molnár Albert emléktábláját. E szép és felemelő ünnepélyre abból az alkalomból került sor, hogy a nagy magyar zsoltárfordító pontosan 400 évvel ezelőtt itt élt és tevékenykedett gróf Battyhány Ferenc udvari lelkészeként.

 

 

Az általam elmondott ünnepi beszédet az alábbiakban olvashatják a tisztelt érdeklődők:

Tisztelt Ünneplő Gyülekezet! Kedves rechnitz-i és lábatlani Testvéreim!


Azért gyűltünk most össze, hogy felavassuk SZENCZI-MOLNÁR ALBERTNEK, a magyar reformátusság és az egész magyar kultúra kiemelkedő személyiségének emléktábláját Rohoncon, Lábatlan Város testvértelepülésén.

 

400 éve annak, hogy Szenczi-Molnár Albert Rohoncon élt és tevékenykedett, gróf Battyány Ferenc udvari lelkészeként. Stájerországi menekültek papjának szánta Szenczi-Molnár Albertet, aki 16 éves kora óta németországi egyetemeken tanulva, óriási műveltségével kiválóan megfelelt erre a célra. 1613. tavaszán költözött ide, majd 1614-ben a komjádi zsinat úgy határozott, hogy Komáromban van rá szükség, ezért elkérik őt Battyány Ferenctől.

 

Hogyan is jött az emléktábla állítás ötlete? 2011-ben felkérést kaptam Szabó Ildikótól, a lábatlani Közművelődési Intézmények vezetőjétől, hogy számoljak be egy olvasmányélményemről a könyvtár közönsége előtt. Millisits Máté művelődéstörténész hívta fel a figyelmemet Szenczi-Molnár Albert „Napló"-jára, mint érdemes és értékes műre, melynek tartalmát hasznos lenne megosztani másokkal is.

 

Ezt az izgalmas leírást olvasva, tettem a lábatlaniak számára érdekesnek tűnő felfedezést: Szenczi-Molnár Albert osztrák testvértelepülésünkön, Rohoncon élt és dolgozott, amiről azelőtt semmiféle tudomásunk nem volt. Már ekkor felvetettem az ötletet a jelenlévő hallgatóság előtt: mi lenne, ha egy emléktáblát állítanánk Rohoncon, e jeles személyiség  ottani munkásságára emlékezve és azt megörökítve. A lábatlani és rechnitzi önkormányzat, felkarolva e nemes ügyet, a kezdeményezés mellé állt, így valósulhatott meg, pontosan a 400 éves évfordulóra emlékezve e szép elhatározás. Geiszt Csaba, budapesti grafikus-tervező, Fülöp Ferenc kőfaragó és Gubody Sándor önkormányzati képviselő önzetlen munkájának köszönhetően, most leleplezhetjük a szép márványtáblát, mely méltó módon örökíti meg a nagy magyar zsoltárfordító rohonci munkásságát. Köszönetemet szeretném kifejezni úgy a rohonci, mint a lábatlani önkormányzatnak, azért, hogy elképzelésemben támogattak, és az ötlet megvalósításában segítettek.

 

Most Szenczi-Molnár Albert saját maga által írt Napló-jából szeretném ismertetni azokat a részleteket, melyek rohonci tartózkodását idézik fel.

 

 

 

 

"Még ugyanebben az évben „megtartottuk eljegyzésünket az én Kunigundámmal", októberben pedig Oppenheimben megtartották az esküvőt.

 

1612. július 24-én „álmodtam, hogy Győrbe kellyen költöznöm..." „

Július utolsó napján fiam született."

„Augusztus 15.: családomat Marburgban hátrahagyva, hazám meglátogatására indultam.

Október 6. Komárom. A városi tanács 6 tallért adott, Járfás egy András-dukátot."

10. „Nagymegyerre az unokatestvéremhez , Szíjgyártó Lukácshoz. Visszamentünk Komáromba. Szőny. Tatan voltunk."

„24. Visszajött Rohoncról a nagyságos Battyány úrtól a hírhozó, Pathai István, levélben meghívott minket."

„November 3. Szombathely, Rohonc. December 1. Eljöttünk Rohoncról."

 

1613. április 25. Rohonc és Városszalónak (Városszalónak - Battyány Ferenc stájerországi menekülteket fogadott ide, az ő papjuknak szánta Sz. M. A.-tet, aki családjával együtt fél évig itt is lakott.)

Május 2. Battyány úrral Rohoncon voltam.

December 2. Városszalónakról Rohoncra költöztem.

 

1614.

Március 19-én megholt Molnar Gyorgy öcsém, (Benedek bátyjának a fia, akit maga mellé vett) kit sirvan temettünk Rohonc"

Április 10. „menyegző volt a rohonci várban, udvarbíró uram leányáé. Ajkaival."

 

Később a komjáti zsinat úgy határozott, hogy Komáromban van rá szükség, ezért elkérik őt Battyány Ferenctől.

Július 6. „Rakodtunk Rohoncon."

Komáromba költözése után, augusztus 13-án, a napló szerint kezdett belázasodni, majd más prédikált, mert ő lázas volt.  „Hogy megerősítsem az egészségemet, elmentem Érsekújvárra". Október 7-én búcsút mondott a komáromi állásának. Somorjába ment, hogy terhes felesége és családja számára német vendégszállást béreljen.

 

Október 27-én ismét Rohoncon van. Ezt írja: „október 31-én voltam az Vashegy Pinczeiben Battyány Ferenc rohonci udvarbírójánál, Ányos Gergelynél. És volt Szent Márton este az helyen azonban. November 1-jén, Szent Márton napján egy Márton nevű katona kíséretében visszamentem Rohoncra. A horvát lelkésznél szálltam meg és Márton napi rétest ettem Orsolyánál, ennél a kegyes asszonynál, kin az 12 forint adosságot megvöttem, és eljöttem Boresdorfra". (Borisfalva)

 

 

Végezetül álljanak itt Dr. Dézsi Lajos akadémikus szavai, aki így jellemzi az ő munkásságát: „Tanügy, irodalom, egyházi irodalom, nyelvészet, költészet terén korszakalkotó volt...Kortársai közül nem volt senki, aki tudományos képzettség, látókör, ismeret és tapasztalat tekintetében vele versenyezhetett volna."  Remélem, hogy ez az ünepély is hozzájárult ahhoz, hogy e nagy személyiségre méltó módon emlékezzünk, és tudatában legyünk annak, hogy az ő tevékenysége nem csak a református egyházban volt korszakalkotó, de egész magyarságunk hálával tartozik munkásságának.

 

Darányiné Csonka Valéria lelkipásztor, Lábatlan