1713. április 2-5. között Kocson zajlott a Felső Dunamelléki Református Egyházkerület Zsinata (akkoriban még nem beszélhetünk az egész országra kiterjedő egységes református egyházról, így egységes zsinatot sem tartottak). Az egyházkerülthez a Komáromi, a Lévai, a Szokolyai, az Ürményi és a Tatai egyházmegye tartozott (előbbi négy a Felvidék területéről, utóbbi pedig a Dunától délre).

E mostani ünnepségünkön is jelen voltak nagy örömünkre a Tatai Egyházmegye lelkészei és gyülekezeti tagjai mellett, a felvidéki református testvéreink is több gyülekezetből. Többek között Csallóközaranyosról is, ahol a 300 évvel ezelőtt, az egykori zsinaton beiktatott püspök is szolgált. De megtisztelt bennünket jelenlétével Dobai Sándor, a Komáromi Egyházmegye esperese is, míg a zsinatról dr. Nagy Lajos kocsi születésű felvidéki lelkipásztor, egyháztörténész tartott előadást a népes gyülekezetnek.

Az Igét Máté László a Tatai Egyházmegye esperese hirdette Jézus szavai alapján: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!". Igehirdetésében kiemelte, hogy a 300 évvel ezelőtt tartott reformzsinaton, amelyet történelmileg viharos időkben tartottak (törökdúlás, gyászévtized és a Rákóczi szabadságharc után, erőteljes katolikus restaurációs törekvések ellenszelében) pontosan ugyanerről az Igéről szólt a prédikáció a nyitó-istentiszteleten. Kifejtette, hogy ha van ma is érvényes üzenete az egykori zsinatnak, ez biztosan az: Krisztus megmutatta életével és halálával, hogy mit jelent szeretni, és ezzel a krisztusi szeretettel kell nekünk másokhoz odafordulni. Ha megújulást, rendet, szervezettséget, életet akarunk látni egyházunkban, elsősorban erre van szükség.

Az ünnepi alkalmon meghallgathattuk a helyi Vincze Imre Református általános iskolások verses, énekes szolgálatát.

Gyülekezetünk kántora pedig orgonajátékával örvendeztetett meg bennünket, sőt egy 1713-ban is elhangzott - azóta elfeledett - gyülekezeti éneket énekeltünk együtt. Nem feledkeztünk meg ugyanakkor egyházunk másik jeles évfordulójáról sem. A 450 éves hitvallási alapiratunk kapcsán Millisits Máté budapesti művelődéstörténész tartott vetített előadást „Heidelberg a Káté városa" címmel, majd a Faluházban az őáltala összeállított: „Kálvin, a gályarabok és a Heidelbergi Káté emlékezete" elnevezésű kiállítását tekinthettük meg. Az alkalom szeretetvendégséggel zárult.

Az alkalomról készített fényképek megtekinthetőek a (Kocsi Ref. Egyházközség honlapjának) „Galéria" menüpontjában.

Az alábbiakban a Kocsi Zsinat rendelkezéseit (eredetileg: „keresztyén életszabályok") olvashatjuk, melyeket érdemes összehasonlítani a mai egyházi gyakorlattal:

„PONTOZATOK

vagy keresztyén életszabályok, melyek már a mi Komáromi Egyházkerületünkben elfogadtattak, most pedig a Krisztus seregének igazgatására kihirdetés és ahhoz alkalmazkodás végett. Magyari Péter püspök által magyar nyelven kiadattak.

Első rész

Az espereseket illető szabályok

1. A hivatalos hatáskörük alatt lévő iskolákra tiszteletes esperes uraiméknak jó gondot kell viselni, az egyházmegyékkel együtt.

2. Tiszteletes esperes uraimék, úgy pénztárnok uraimék is, minden esztendőnként számot adjanak a szent gyűlésekben, mit, honnét és mennyit kaptak és adtak ki.

3. A tiszteletes atyák gyakorta meglátogassák az iskolát, úgy tiszteletes esperes uraimék is az egyházlátogatás alkalmával.

4. A tiszteletes esperes ne csak névvel legyen esperes, hanem cselekedettel és valósággal.

5. Tiszteletes esperes uram saját maga hatalmából az atyafiát ne tegye ki az eklézsiából.

6. Az egész társaság akaratja nélkül ne büntettessék senki busával.

Második rész

Az egyházak lelkészét illető szabályok

1. Senki az Isten szolgái közül szent eklézsiájához a gyűlésig magát ne kötelezze kézbe adással, ha pedig gyűlés nem lenne, az egyházlátogatás alkalmával meglehet.

2. A szabad akarat szerint való ajándékot az Isten prófétái a gyűléskor beadják.

3. Ahol a prédikátor a mesteri vagy kántori tisztet hordozza, méltán annak fizetését kívánhatja.

4. Midőn az egyházi személy szükséges dolgainak véghez vitelére szent eklézsiájából kimegyen, avagy csak egynek az elöljárók közül megjelentse.

5. Hétköznapokon az ajándék szerint, magunkat magyarázatokban és bibliaolvasásban, az Isten népinek nagyobb épületiért gyakoroljuk, a leányzókai is bizonyos időkben tanítsuk, a Hiszek egy Istent pedig és a Tízparancsolatot vasárnapokon prédikációk után a gyengék kedvéért az Isten székiből hangos szóval elmondjuk.

6. A próféta prófétatársát ne nyelvelje vagy gyalázza tisztében, tudományában, hírében, nevében vagy személyében, sőt, illendő tisztességét megadja, mert lévén ez alattomban való színeskedő csalás, érdemel egy évig tartó, hivatalból való elmozdítást.

7. A házasulandók kihirdettessenek a törvény szerint, de hamar azon a napon össze ne eskettessenek, a jövevények pedig bizonyítvány nélkül ne eskettessenek.

8. Minden tanító számot vessen a szent eklézsiával Gergely napkor a rendes fizetésről. És ha változik, számot adjon a szent eklézsia javairól.

9. Tiszteletes esperes híre nélkül új alkut egy Isten szolgája is ne indítson szent eklézsiával.

10. Senkit a tiszteletes atyák szent eklézsiájukban ki ne hirdessenek tiszteletes esperesük engedelme és bizonyítványa nélkül.

11. Nem lészen szabados az Isten prófétájának a szent pénzt a maga fizetéséért kivenni az eklézsiából, hanemha az eklézsia kényszerítést nem teszen a rendes fizetésről. Alább erről szabály van.

Harmadik rész

A Krisztus seregét illető szabályok

1. Valamelyik szent eklézsia igaz tanítójának törvény szerint való igaz fizetését esztendőnként meg nem adja, semminemű ügyében meg ne hallgattassék, sőt, prófétájától is megfosztassék.

2. A tanító mindjárt újesztendő nap után marasztassék, Vízkereszt nap után való vasárnapig. Ha pedig kedvetlensége vagyon az ekklézsiában, az is megjelentessék, hadd gondolkodhasson jövendőbeli sorsáról.

3. Soha a legkisebb eklézsia is ne legyen (ha lehet) vagy mester, vagy lévita, vagy prédikátor nélkül.

4. Egyházfi és harangozó legyen a szent eklézsiában.

5. A szent pénz nem a falu szükségére, hanem Isten dicsőségére adassék ki.

6. Az első zsenge minden esztendőben, ha körlevél nem bocsáttatik is felőle, híven bevétettessék, és pénzül tiszteletes esperes uraiméknak kezükbe szolgáltassék.

7. Minden eklézsiában a presbiterek meglegyenek, ha nagy az eklézsia, tizenketten, ha pedig kicsiny, hatan legyenek, a közjónak munkálódására.

8. Minden páros ember külön fizessen, ha egy kenyéren vannak is másokkal, mert ez lélektől való áldozat; ha ki nem fizet, az egyházi szolgálat az ilyentől megvonatik.

9. Az iskolatartó eklézsiák iskolamesterüket helyre állassák.

10. A stóla és a mellékes fizetés mindenütt egyenlő legyen.

Negyedik rész

Az iskolás rektorait illető szabályok

1. Az iskolamesterek esztendőnként két-két vizsgálatot tegyenek.

2. Esztendőnként a Heidelbergi Káténak tíz-tíz kérdéséből a gyűlésekben vizsgálatunk legyen, mely kérdéseket tiszteletes esperes uraimék a körlevélben hírül adják.

3. Ha a siralmas felek halotti búcsúztatást kívánnak, vagy versekkel, vagy folyóbeszédben valót, ez az iskolamestereket illeti, mindazonáltal nem lészen tilalmas az Isten beszédéből való alkalmaztatás az Isten prófétáiról.

4. A tandíjat a megállapítás szerint szedjék be az iskolamesterek, a külsőktől kétannyit.

5. Ha valamely gyermeknek szülője bizonyosan megtapasztaltatik nagy szegénységben lenni, azt Istenért taníttatjuk.

6. A próféták magzatit bérért nem szabad tanítani.

Ötödik rész

Az egyházak presbitereit és gondnokait illető szabályok

1. A presbiterek a peregrinusoktól avagy jövevényektől, ha az eklézsiában megtelepedtek, mindenütt bizonyítványt kérjenek életükről, lakóhelyükről és nemzetségükről.

2. Valaki ok nélkül az Isten prófétájára vagy családjára támad, gyalázattal illeti, a presbiterektől erősen megreguláztassék.

3. A presbiterek tiszte: templomra, parókiára, egyházi tanítóra, iskolamesterre s ezek rendes fizetésére gondot viselni, az eklézsia mindenféle javaira vigyázni, és a szent eklézsia tisztaságát őrizni.

Hatodik rész

Általános szabályok

1. Ha a szent eklézsia ki akar adni tudós tanítóján, elegendő okot adjon, úgy a tanító is, ha el akar búcsúzni eklézsiájától.

2. Más valláson lévő lakosok, ha a rendes fizetéshez nem járulnak hozzá, a stóláris fizetésből kétannyit adjanak. A magányos férfiú pedig, avagy magányos nő félfizető legyen. A katolikus fél pedig nem kényszeríttethető a fizetésre, hanem szabad akaratjára hagyandó.

3. Amely gyermekek apjukkal együtt vakmerőképpen megvetik az iskolát, legyen szamártemetésük, úgy a részegségben meghaltaknak és kitiltottaknak is.

4. Ha valamely parázna asszony megszaporodik, a kisded ugyan megkereszteltessék, de míg magát meg nem igazítja, beavatása ne legyen.

5. Aki vakmerőképpen, minden igaz ok nélkül három ízben egyvégben, vagy többször is az Úr asztalát megveti, ha meghal, legyen szamártemetése, sőt az ilyenhez betegségében sem kell vinni.

6. A vasárnapon széjjeljárók és az isteni szolgálatot ok nélkül elmulasztók (hanemha elmúlhatatlan dolga nem leszen valakinek, melyet akkor említsen meg az egyházi embernek) a káromkodókkal együtt megpellengéreztessenek, a pellengér pediglen mindenütt megcsináltassék.

7. Az Isten prófétájának mindenféle marhájából a mezei pásztorok tartoznak bér nélkül tizenkét számot megőrizni, az iskolamestereknek felényit, hatot. De az egyházi személyek is tartoznak nekik mindenekben jutalom nélkül szolgálni, és a rendes fizetést is megengedni.

8. Az árva eklézsiák, amely tanítónak szolgálatjával élnek, tartoznak annak adni illendő jutalmat, hogy az igét ne láttassanak lopni.

9. Minden eklézsiának jegyzőkönyve legyen, és abban az eklézsia jövedelme, költségei, a szent eklézsiában esett dolgoknak elrendezése és más dolgok is leírattassanak, sőt a kisdedeknek keresztsége idejükkel együtt, mikor kereszteltetett meg, és a komáknak neveik azokban betétessenek, a házasulandó személyek is beírattassanak. Megtartásra méltó határozat."