Megérkezésünkkor rendkívül szívélyes fogadtatásban részesültünk és kávéval, meleg teával, pogácsával kínáltak minket.

A férfiak feladata az volt, hogy segítettek a kerti munkában az udvaron.

Mi, nők, bent takarítottunk. Oroszi Ibolyához csatlakoztunk, aki maga is rédeiként dolgozik az otthonban, mint fejlesztő pedagógus.

Az elején elmondta, hogy az intézményben közel százharminc súlyos testi és értelmi sérült fiúgyermek és férfi van, próbált minket felkészíteni lelkiekben. Bevallom kicsit megijedtünk.

Egyenként bemutatta a termeket, az épület részeit. Először a foglalkoztató termet néztük meg, ahol a lakók kreatív foglalkozásokon vehetnek részt: szőhetnek, kirakózhatnak, gyöngyöt fűzhetnek - ki-ki a maga képességének megfelelő fejlesztést kap. Hihetetlen a teljesítményük! Sokan több 100 db-os puzzlet képesek kirakni, olvasnak, legokból építenek és képesek hosszú verseket megtanulni.

Ahogy az osztályra beléptünk, minden félelmünk elszállt, mivel a gondozottak olyan szeretettel fogadtak bennünket, amit leírni nem igazán lehet.

Azért mentünk, hogy segítsünk, de mi kaptunk segítséget és szeretet! Mindenki segíteni akart nekünk, így mi bevontuk őket a takarításba. Teljesen idegenek voltunk számukra, mégis pár pillanat alatt családias légkör alakult ki, mintha mindenki ismerne mindenkit hosszú-hosszú évek óta.

Szilveszter segített felmosni, Ricsi szolgáltatta a zenét. Attilával táncoltunk egyet a takarítás közben. Krisztián a létrát fogta, miközben Ági törölte a lámpaburákat. Gyuszi bácsi kivitte a szemetet. Vidáman és gyorsan ment a munka.

Ahogy a polcokat törölgettem, sok „kincsre" leltem. Valakinek egy fénykép, másoknak egy kazetta, egy magnó, egy lufi, vagy éppenséggel egy képeslap jelentette a legféltettebb értékeiket, melyeket óvva vigyáztak.

Itt nyilvánul meg Isten tanítása. Mi egészséges emberekként nem tudjuk értékelni rohanó világunkban az élet apró örömeit. Egy képet, egy lufit, egy kazettát. Isten ajándékait: az önzetlenséget, önfeledt boldogságot, szeretetet, melyet kegyelemből kaptunk. Sokszor aggódunk az élet kicsinyes dolgain, elérhetetlen célokat hajszolunk, karrieristákká válunk, apró dolgokon akadunk fenn, és borulunk ki. Pedig a mi életünk mennyivel könnyebb, mint az övék!

Az otthonban vannak olyan betegek is, akik ágyba fekvők hosszú évek óta. Egy 28 éves fiú is van köztük, aki csak fekszik, de ha szólnak neki, vagy megsimogatják, abban a pillanatban mosolyra áll a szája. Úgy gondolom, ez az igazi Isteni szeretet. Mi ebből a szeretetből kaphattunk egy töredéket.

Miután a takarítást befejeztük, a tornateremben várt ránk a megterített asztal.

Helyet foglaltunk, és nagy meglepetésünkre az otthon lakói közül tizenhatan előadással köszönték meg mindannyiunk segítségét.

A műsor palettáján szerepelt Endrődi Sándor: A szeretetről című verse.

Amely így hangzott egy fiú szájából:

Endrődi Sándor: A szeretetről

Valakit, valamit szeretni kell.
Istent, szülőföldet, hazát.
Kinek lelkében nincs szeretet:
Az élete csupa pusztaság.

Valakit, valamit szeretni kell.
Nyíló virágot, kék eget,
Minden koldusnál százszor koldusabb,
Ki senkit, semmit nem szeret.

Valakit, valamit szeretni kell.
Jók vagyunk, ha szeretünk.
Az Isten a szeretet tüzét
Szövet nélkül adta nekünk.

Valakit, valamit szeretni kell.
Hogy szívünk boldogabb legyen,
Kivert kutyánál is gazdátlanabb
Az ember, hogyha szívtelen.

Valakit, valamit szeretni kell.
A szerető szív tündököl.
S Isten világa örök éj marad
Annak, ki mindent csak gyűlöl.

Több igeszakaszt hallottunk, majd ez az ének hangzott fel:

Erőt adsz minden helyzetben, Te vagy a kincsem, életem,
Te vagy a mindenem.
Kereslek, mert oly drága vagy, nincs mivel, pótolhatnálak,
Te vagy a mindenem!
Jézus, hű Bárány áldom szent neved!
Elveszed bűnöm, szégyenem, köszönöm, hogy újjá lettem,
Te vagy a mindenem.
Felemelsz, hogyha elbukom, Szentlelked betölt, jól tudom.
Te vagy a mindenem!
Jézus, hű Bárány áldom szent neved!

A műsort többen megkönnyezték, annyira megható volt.

Nagytiszteletű Márkus Dániel gitáron kísérte a fiúkat és persze velük együtt énekelte a vidám énekeket. A szereplők színvonalas műsorát Oroszi Ibolya és a foglalkoztatók együtt állították össze.

Nagytiszteletű Márkus Dániel jelezte, hogy szívesen fogadják a meghívást a gyülekezetekbe!

Ebéd után megajándékoztak minket egy igés könyvjelzővel, amin ez áll: „Odament hozzá valaki"(Máté 19,16 )

A látogatásunk végén körbejártuk az otthon egész területét. A lakó otthon a Szeretet ház azon része, ahová azok a kevésbé sérült fiúk kerülnek, akik képesek önállóságra. Nagyon igényes és szép hely. A lakók egymás között beosztják, ki melyik napon látja el a takarítást, az állatok, kecskék, tyúkok etetését.

Ami számomra a legnagyobb meglepetést okozta, hogy nagyon kevés gondozottat látogatnak a hozzátartozók. Pedig nekik nagy szükségük lenne a családi szeretetre.

Korábban már számtalanszor gondolkozóba ejtett az is, hogy honnan van ennyi ereje azoknak, akik ennyi beteg emberrel foglalkoznak, de most már látom, hogy Isten rajtuk keresztül küldi a biztatást. Az erőt ők maguk adják azzal, hogy annyi őszinte szeretet sugároznak feléjük. Ezt az őszinte szeretetet más munkahelyen nem kapnák meg, ez az, ami kárpótolja az ottani dolgozókat a fáradtságos munkájukért!

Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindannyiunk nevében az otthon összes dolgozójának, akik munkájukkal hozzájárulnak, hogy a gondozottak szeretettel teli, teljes életet élhessenek.

Annak ellenére, hogy a dolgozók milyen odaadással végzik a munkájukat a munka sok és ezért nagy szükség van az önkéntes munkára. Ezért bíztatok mindenkit, aki teheti munkájával és anyagilag támogassa az intézményt!

Hálát adunk Istennek, hogy lehetővé tette, hogy részt vegyünk ezen a szép, élményekkel teli napon!

Bővebb információ az otthon életéről itt érhető el.

egy résztvevő