Tatai Református Egyházmegye

Nt. Zsoldos Gábor esperes lelkipásztorra emlékeztek

2015-05-26 18:44:43 / Nagy Attila

... nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené."
Róma 9,16

2005. április 10-én Erdélyben, Marosludason, Jézus Krisztus ügyének szolgálata közben tragikus hirtelenséggel hunyt el Nt. Zsoldos Gábor, a Pilismarót-Dömösi Társegyházközség lelkipásztora, a Tatai Egyházmegye akkori esperese. Azért utazott Marosludasra, hogy a 2004. december 5-i, külhoni magyarok állampolgárságáról szóló népszavazás okozta sebeket szolgálatával enyhítse, Isten Igéjével erősítse a köteléket, támaszt és vigaszt nyújtson. A Mindenható kifürkészhetetlen akaratából azonban épp ebben a szolgálatban kellett letennie az életét.

Erre a szomorú eseményre és Istentől megáldott lelkipásztori, esperesi szolgálatára emlékeztünk halálának 10. évfordulóján, 2015. április 10-én Pilismaróton. Templomunk megtelt a helyi és az Egyházmegyéből érkező emlékezőkkel. Ft. Steinbach József a feltámadás és örök élet evangéliumával vigasztalta a gyülekezetet, majd a megemlékezés szavait hallhattuk Dr. Beer Miklóstól, aki pilismaróti plébánosként szolgatársa volt, valamint Gyimóthy Géza egyházmegyei főgondnoktól.

 

 

Nt. Czirmay Levente, a Marosludasi Egyházközség lelkipásztora így fogalmazott: „Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az Úr, ilyen munkában talál" (Lk 12,43).

 

 

Nagytiszteletű Zsoldos Gábor emlékét, majd nemsokára sírhantját körülállva, megtanulhatjuk, hogy a keserű, fájó emlékezés édes is lehet, ha a Jézus Krisztus által nekünk nyújtott vigasztalás megérkezik hozzánk. Mert őt ilyen munkában, ilyen szolgálatban találta, ezért hitünk szerint boldog az a szolga, akire ma emlékezünk. Elmegyünk sírjához, hogy a sír ellenére higgyünk Jézus ígéretében. Mert, ahogy a reformátor, Thomas Watson is megfogalmazza: „biztosabbak vagyunk abban, hogy felkelünk sírjainkból, mint abban, hogy felkelünk ágyainkból"

 


 

A pilismarótiak nevében Pergel István polgármester emlékezett, a gyülekezet nevében pedig Pintér Dávid presbiter. Nt. Zsoldos Gábor 1977-től, 28 éven át volt a gyülekezet lelkésze. Pásztori szolgálatára úgy emlékezünk, mint ami az épülés ideje volt - külső és belső tekintetben egyaránt. Mindig épített: új parókiát, új gyülekezeti házat... templomot újított, tervezett, szervezett, fáradhatatlanul szolgált. Mindeközben, ahogy az Ige mondja, ő maga is, mint élő kő, beépült a közösségbe és az épületekbe is: fizikai erejét sem tagadta meg, beállt a sorba, együtt dolgozott a gyülekezettel. Emberi és emberközeli volt, egy közülünk, aki mégis kiválasztott és elhívott. Isten Igéjét erős hangon hirdette, de nemcsak szóval, hanem egész életével Igét hirdetett. Életének minden idejét és erejét szolgálatra szánta.

 

 

 

Zsoldos Gábor református lelkipásztor, esperes (1946-2005)

 

A gyertya is elég, ha szüntelen lobog a lángja. Világosságot és melegséget árasztott, de emberi élete elégett ebben a szolgálatban. Hisszük, hogy Isten ajándéka volt ő a pilismaróti és dömösi gyülekezetnek, a Tatai Egyházmegye közösségének.


A sírjára tett koszorúk és az ennyi idő után is szeretettel emlékezők imádsága hirdeti: emlékét és életének példáját őrizzük a szívünkben, a feltámadás és örök élet reménységében várjuk a találkozást. Életének vezérigéje ez volt:
„... nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené."  Róma 9,16
Istené legyen a dicsőség mindörökké!



Kovály Erzsébet lelkipásztor és Lénárt István presbiter, Pilismarót-Dömös