Hittanévzáró és gyereknapi családos délután

2015-05-30 16:36:02 / Nagy Attila

2015. május 24-én pünkösd vasárnapján örömteli hálaadó nap volt a rédei gyülekezetben. Erről szól Barta Lívia lelkipásztor beszámolója.

A Szentlélek kitöltésének ünnepén és az egyház születésnapján köszöntük meg Istennek, hogy ezen a tanéven is átsegített és áldásával kísért bennünket.

A délelőtti istentiszteleten énekkel, versekkel és zongorajátékkal szolgáltak a gyerekek. Délután megkereszteltük Magyar Márkot.

3 órától pedig kezdetét vette a gyereknapi Báránykaklub és családos délután.

A délelőtti hittanévzáró istentiszteleten a gyerekeknek szánt központi üzenet egy szó volt: KÖSZÖNÖM. A hittanos gyerekek az ülőpárnák alatt elrejtett betűket megtalálva találták ki és rakták ki ezt az értelmes szót. Majd olyat játszottunk, hogy ki hogyan tudja befejezni azt a mondatot, ami így kezdődik: Köszönöm... Például: Köszönöm, hogy kivasaltad a ruhámat, finom volt az ebéd... Köszönöm, de nem kérek többet, nem érek rá, nekem már van ilyenem. Meglepő módon, nemcsak megköszönni lehet ezzel a szóval, hanem elutasítani, hárítani is.

Én azt vettem észre, hogy egyre inkább kikopik a szóhasználatunkból ez a szó: KÖSZÖNÖM. Megkapjuk, amit szeretnénk, örülünk neki, de elfelejtjük megköszönni. Segít valaki nekünk, szívességet tesz értünk, de nem köszönjük meg. Természetesnek veszünk minden jót, ami történik velünk és nem állunk meg egy pillanatra sem, hogy megköszönjük valakinek.

Talán megdöbbentően hangzik, de a Bibliában nem szerepel az a szó, hogy köszönöm. Meg kellett volna tanítani a bibliai embereket is, hogy ki tudják mondani ezt a szót? Nem egészen erről van szó, hanem arról, hogy nem ennyire hétköznapi módon fejezték ki köszönetüket sem egymásnak, sem Istennek. Azt mondták, hogy HÁLÁT ADOK és leborultak, énekeltek, tapsoltak, imádkoztak... Hálásak voltak (sőt elégedettek és boldogok) - nem csupán addig, amíg kimondták, hanem ez az érzés sokkal tovább tartott. Így viselkedtek, így éltek. Hálásak voltak mindenért: az ételért, az aznap megtett útért, az elvégzett munkáért, a gyógyulásért, Isten ígéreteinek beteljesüléséért, az evangéliumért, a gyülekezetért... Ezek a szavak, hogy „hála, hálaadás, hálás vagyok" nagyon sokszor előfordulnak a Bibliában és szinte mindig úgy, hogy Istennek vagy Jézusnak fejezik ki köszönetüket az emberek.Tanuljuk meg ezt tőlük: legyünk hálásak Istennek, fejezzük ki neki köszönetünket -imádságban, énekben, magatartásunkkal, egész életünkkel! Pál apostol is bátorít erre minket:

„mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra!" 1 Thessz5: 18

Elmúlt valami, lezártuk ezt a hittantanévet. Gondoljuk végig, hogy mennyi jó dolog történt velünk, mennyi nehézségen mentünk keresztül és most itt vagyunk egészségesen, tele élményekkel!

Hálánkat egy énekkel is kifejeztük: Köszönöm

Majd meghallgattunk négy zongoradarabot, melyet három hittanosunk adott elő. A hatodik osztályosok pedig két verset mondtak el a hálaadásról.

A pünkösdi történetet szintén két hatodikos hittanos olvasta fel.

Délután egy örömteli eseményre került sor. A keresztség sákramentumában részesült Magyar Márk, aki harmadik gyermekként érkezett meg szerető családjába.

Utána a Kultúrházban gyülekeztünk, ahol már folytak az előkészületek. Melegedett a kemence, szerelték a trambulint, gyűltek a sütemények és olvadt a cukor a vattacukor készítőben.

Lehetett lufit hajtogatni, nemcsak kapni, hanem megtanulni, megpróbálni, hogy hogyan formálódik a kezünk között egy kiskutya, hattyú vagy akár kard.

A legkisebbek is tudtak festeni vattapamaccal és csipesszel és még maszatosak sem lettek.

Az ügyesebbek teafilterből manót hajtogattak vagy tortacsipkéből lepkét készítettek.

Nagy sikert aratott, nemcsak a lányok körében, a karkötő készítés. Gyönyörű és kreatív alkotások születtek és száradtak a program végéig.

A legtürelmesebbek pedig farepülőt készíthettek Gyuri tanár úrral.

A bejáratnál hosszú sor kígyózott egész délután vattacukorra várva. Mégis több, mint 200 kenyérlángos is elfogyott.

A délutánt igazán tartalmassá tette a Géza malac együttes vidám koncertje, amire nemcsak tapsolni, hanem ugrálni és táncolni is lehetett.

Egy kis hangos-képes ízelítő a hangulatból itt található.

A trambulin sem maradt üresen egy percre sem.

A délután meglepetése és ajándéka volt - még számomra is - egy váraltan felajánlás, hogy egy pónifogattal és egy lovashintóval körbe lehetett kocsikázni a falut. Ameddig csak bírták, a lovacskák rótták a köröket a gyereksereggel.

Sokan voltunk együtt, gyerekek, felnőttek, fiatalok és idősek, helybeliek és vidékiek. Végig a délelőtti üzenet járt az eszemben és a szívemben: KÖSZÖNÖM. "mindenért hálát adjatok..."

Köszönöm minden segítőnek és adakozónak, aki hozzájárult ahhoz, hogy ennyi örömben lehetett részünk és köszönöm a mindenható Istennek ezt a délutánt, aki még a Napocskával is ránk mosolygott.

Barta Lívia

Galéria