Erről az eseményről feleségem, Vajsné Fazekas Ibolya ászári lelkipásztor, a következőképpen írt egyik beszámolójában (Zarándokút:Szivárványhídon át az aranyutcákig): „A felülről irányított szervezés látványosan gyönyörű dokumentuma, hogy a gyülekezeti ház alapjának kiásása az első közösségi óra napján (2013. július 31.) történt. A munkálatok kezdetétől mind máig világos, egyértelmű események jelzik, hogy az Úr sajátjának tekinti az általa épülő házat." 2015. július 29-én szerdán ünnepelte ez a kis közösség létrejöttének második évfordulóját. A gyülekezeti ház ekkorra készült el. Az említett dátumok jelzés értékűek, a lelki élet indulásához nem véletlenszerűen kapcsolódik a szükséges élettér megszületése. Miért is Isten csodája ez a ház, miért tekinthetünk így az épületre? A gyülekezet egyik idős, oszlopos tagja mondta többször ismételve az elkészült hajlékra: „Ez csoda, ez csoda! Ez Isten csodája!" Valóban az.
A gyülekezet a volt református iskoláért és tanítólakásért 7 millió forintot kapott egyösszegű kárpótlásként az államtól. Nem kevés ez a pénz, de arra viszont igen, hogy ebből új gyülekezeti ház épüljön. A régi gyülekezeti ház felújításába nem sok értelme lett volna befektetni ezt az összeget. Az építkezés terén a tétlen várakozás ideje következett.
A passzivitásból Máté László esperes sürgető szava billentette ki a Presbitériumot: „Nem lehet tovább őrizgetni a pénzt, be kell fektetni, el kell kezdeni az építkezést!" Így indult el a kivitelezési tervrajz megrendelése, a kivitelezővel kötendő szerződés megszületése és az építkezési engedély megérkezését követően az építési terület kijelölése. Lázas izgalommal követtük az eseményeket. Fényképezéssel is dokumentáltuk az építési fázisokat. Minden nap örültünk az új megszületésének. Közben jelen volt a szükséges pénzforrás hiánya kapcsán felmerülő nyugtalanság. Miből fogjuk befejezni az építkezést? Nem volt vakmerő dolog belevágni egy ilyen volumenű építkezésbe? Hallottuk a vélemények között megfogalmazva a kételyt: Nem lesz ez túl nagy épület, nem lett volna jobb egy kisebbel beérni? Amikor a szákszendi reformátusok újonnan épült gyülekezeti házát vettük mintául, akkor megfogalmazódott bennünk, hogy egy kicsit nagyobbat szeretnénk építeni, nem versengésből, hanem, hogy előadások, evangelizációk során be tudjuk fogadni a község érdeklődő lakosait. Legyen elég hely, amikor szeretetvendégséget rendezünk, vagy konferenciának aduk helyt. 93 m2 lett az épület teljes nagysága, ezen belül 58,5m2 a terem mérete. Kiszámoltuk 56 szék fér el benne és egy nagyobb asztal két vagy több székkel.
Isten bizakodással töltött be bennünket. A közösségi órán imádságban hordoztuk az építkezés minden részletét. Volt, amikor egy időre szünetelt a munka, de Isten elhárította az akadályokat és megnyitotta a jókedvű adakozók szívét. Megköszönjük minden adakozónak a támogatását, hálát adunk, hogy Isten eszközei lehetettek az áldás továbbításában. A csoda folytatódott, mert Isten, aki elkezdte az nem hagyta félbe munkáját. Érkeztek az adományok a gyülekezeti tagoktól, a falu jószívű lakosaitól, az „Ászár Községért Közalapítványtól", a helyi Önkormányzattól és az egyházmegyétől, valamint az egyházmegye gyülekezeteinek perselyes támogatásából. Amit Isten végez, az tökéletes, az pontos, az ékes és hirdeti az Ő dicsőségét. Ezt nem lehet nem észrevenni. Aki nyitott szemmel jár, az látja és kimondja: Ez Isten csodája!
A székek és az asztal hiányzik még, hogy lassan a megérkező engedéllyel használatba vehesse a gyülekezet az Isten keze által, valamennyiünk szeme láttára felépített hajlékot. Ezért mondjuk együtt a zsoltárossal:
"Az ÚRtól lett ez, csodálatos a mi szemünkben.
Ez az a nap, amelyet az ÚR elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen!
Ó, URam, segíts meg! Ó, URam, adj szerencsét!
Áldott, aki az ÚR nevében jön!
Megáldunk titeket az ÚR házából." (Zsoltárok 118, 23-26)
Vajs Tibor lelkipásztor