CSÁSZÁR SÁNDOR ÉS CSÁSZÁR SÁNDORNÉ SZÜCS JUDIT

„Mint bölcs építőmester, alapot vetettem, de más épít rá. Vigyázzon azonban mindenki, hogyan épít rá. Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus. Azt pedig, hogy ki mit épít erre az alapra: aranyat, ezüstöt, drágakövet, fát, szénát vagy szalmát, az a nap fogja világossá tenni..." mondja Pál apostol a Korinthusiaknak írt 1. levelének 3. fejezetében. E szavak tanítanak a lelkészi munka egyik sajátosságáról: nem velünk kezdődik, és nem biztos, hogy velünk végződik a lelki ház épülése. Ez a lelki ház eleven valóság: az egyes gyülekezetben válik láthatóvá, alapja élő személy: a mi Urunk Jézus Krisztus. Azaz: a benne való hit által épülnek a tagok élő kövekként Isten templomává, lelki házzá. Ott épül a ház, ahol eleven a hit, ott erős ez a ház, ahol megteremnek a hit gyümölcsei, ott ékes ez épület, ahol minden és mindenki az Isten dicsőségét szolgálja.

E lelki ház épülésében kiemelt szerepe van a Krisztus szolgáinak, az Isten titkai sáfárainak. Ők olyan mesterek, akiknek a lelki ház épülésén kell fáradozniuk. Jó arra gondolnunk, hogy valamit mindenki hozzátesz a lelki ház épüléséhez. Hogy ki mit tesz hozzá, ki mit épít a meglévő alapra, azt végső érvénnyel ama nap fogja világossá tenni.  De addig is hálás szívvel ismerjük fel, ha valakinek a munkája nyomán e ház épül, erős, és ékes. Épül, mert benne jelen van az élő hit; erősödik, mert benne megteremnek a hit gyümölcsei; ékeskedik, mert Isten dicsőségét szolgálja.

A Tatai egyházmegye közösségének e felismerésen alapuló javaslatára a Dunántúl Református Egyházkerület közgyűlése a Pro Pannonia Reformata díjat adományozza Császár Sándor és Császár Sándorné Szücs Judit lelkipásztoroknak, mint akik Krisztustól kapott szolgálatuk hűséges betöltésével jó mesterei voltak a Tatai egyházmegye gyülekezeteiben is élő dunántúli reformátusság lelki háza épülésének.

Császár Sándor a Veszprém megyei Dáka községben született 1936. március 2-án, gazdálkodó családban. Szülőfalujában járt a református elemi, majd az általános iskolába. 1955-ben a pápai Türr István Gimnáziumban érettségizett, s még abban az évben felvételt nyert a Budapesti Theológiai Akadémiára. A Theológiát befejezve 1960. augusztus 15-től a pápai gyülekezetbe rendelték ki segédlelkésznek. A pápai szolgálat alatt az igehirdetési szolgálat mellett főleg a hitoktatást végezte. A város általános iskoláiban több, mint 100 gyerekkel foglalkozott. Önéletírásában mondja: „Némelyik iskolában rendkívül szigorú ellenőrzést kaptam (pl. az igazgató minden órámat végig hallgatta, és az óra végén aláírta haladási naplómat)."

1961. június 1-jével dr. Madar Zoltán esperes mellé került segédlelkésznek Mezőörsre. Itt készült fel a második lelkészképesítő vizsgára, majd szeptember elején, az iskolaév kezdetétől itt is a hitoktatás volt a fő elfoglaltsága.

A lelkészi oklevél megszerzése után a tárkányi gyülekezet hívta meg lelkészének, ahol a szolgálatot már feleségével: Szücs Judittal kezdték, akivel néhány nappal korábban kötöttek házasságot.

Szücs Judit 1928. január 20-án született a Tolna megyei Alsónyéken. Bonyhádon érettségizett, 1954-ben végezte a teológiát Budapesten, ezután 7 évig a fővárosban szolgált segédlelkészként: a Dunamelléki Egyházkerület Püspöki Hivatalában, később Levéltárában, ill. a Konvent különböző osztályain, rövid ideig az Újpest-belsővárosi gyülekezetben, majd pedig az Észak-Pesti Esperesi Hivatalban. A házasságkötést követően az akkor Komárominak nevezett egyházmegyébe kapott kirendelést: előbb Tatabányára, majd Tatára.

Császár Sándor és felesége 1961. novemberétől szolgáltak Tárkányon. A gyülekezet lelki építése mellett be kellett fejezni a nem teljesen elkészült lelkészlakást és az odaköltözésük idejére használhatatlanná vált régi épületrész újjáépítését.

1962 szeptemberében születetett meg első gyermekünk, Judit, majd 1965. októberében második lányuk: Lilla Csilla

Császár Sándor Tárkányból kijárva gondozta a csépi gyülekezetet 1964-ben, az ott összeomlott régi parókia helyén egy újat épített.

1965 nyarán a mocsai gyülekezet hívta meg lelkipásztorának, ahol 32 éven át éltek. Megint önéletírásából idézek: „A beiktatásom után a szeptemberben meginduló szolgálatom legfontosabb eredményének tartom a gyülekezet lelki építése mellett a rendszeres iskolai hitoktatás végzését, amit évente 70-80 gyermek számára tudtunk feleségemmel együtt biztosítani. 1990-től az óvodai hitoktatás beindulásával a létszám lényegesen bővült."

A gyülekezeti munkát nagyon megterhelte a háborúban elpusztult régi templom helyett 1954-ben, az akkor elérhető minőségű anyagokból épült új templom karbantartása, végül 1995-ben elvégzett kényszerű átépítése. Közben a fából készült, lassan korhadó harangláb helyett egy 28 m magas modern tornyot építettek 1968-ban. 1973-ban az elhasználódott harmónium helyett kis orgonát építtettek. 1975-ben pedig a régi, átvizesedett parókia helyén új lelkészlakás épült. Mocsai lelkészi szolgálatai mellett Császár Sándor a naszályi, szőnyi, tárkányi, kocsi gyülekezetekben is szolgált, némelyik helyen hónapokig tartó helyettesítés-ként. Mindezeken túl közegyházi tisztségeket is viselt: hosszú évekig volt az egyházmegye tanácsbírója és főjegyzője. A Dunántúli Egyházkerület számvevőjeként szolgált, még nyugdíjba menetele után is.  Zsinati póttagként a Zsinat Tanulmányi Bizottságában végzett szolgálatot.  A rendszerváltás után újonnan alakult Komárom-Esztergom Megyei Közgyűlés Kulturális Bizottságában 1994-ig munkálkodott. Szűcs Judit 1988-ban, Császár Sándor 1997-ben vonult nyugdíjba. Jelenleg Balatonalmádiban élnek.

A díj odaítélése kifejezi a Dunántúli Egyházkerület közösségének elismerését a hűséggel végzett szolgálatért, és egyben a mai lelkésznemzedék elé követendő például és bíztatásul állítja azt, az apostol szavaival élve: „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban." (I Kor 15, 58)

Máté László esperes