Tatai Református Egyházmegye

Sárközy József főgondnok nyugalma

2017-10-03 12:11:05 / Nagy Attila

Mintegy 50 év megaláztatása után a kömlődi református temetőben díszsírhelyben került reményeink szerint végső nyugvóhelyére Sárközy József és családjának földi maradványai. A történet hosszú és szövevényes, telis-tele érhetetlen és magmagyarázhatatlan történésekkel. Kömlődön azt a temetőt ahová Sárközy Józsefet (1802-1867) egykori országgyűlési képviselőt, alispánt, a Dunántúli Református Egyházkerület Főgondnokát halála után eltemették mai is a köztudatban „Sárközy" temetőnek hívják.

Sajnos csak a köztudatban, hiszen ez a temető ma már nem létezik. Nem létezik bár az egykor ide temetett elhunytak maradványai még mai nap is ott vannak. Ma már csak elföldelve, mert síremlékeik, legalábbis azoknak a töredékei ma   az egykor a Termelőszövetkezetnek épített istállók alapjait erősítik. A temetőt ugyanis elvették a Kömlődi református Egyházközségtől. Éppen úgy, mint a másik kettőt. A szövetkezeti idők idején lánctalpas buldózerrel tették a földdel egyenlővé az egykori sírkertet.

Mindössze nyolc sírhely maradt érintetlenül. Közöttük volt a főgondnok úr  és családjának síboltja is.

 

A rendszerváltás idején két temetőt visszakapott a gyülekezet, míg a szóban forgót nem! A hivatkozás az volt, hogy a földhivatali papírokon ez a terület már nem temetőként szerepel és így nem esik az egyházi ingatlanokat kárpótló törvény hatálya alá. Hiába volt minden kérés többek közt az akkori szövetkezeti vezetők felé. Hiába volt a kérés az akkori kormányzat és miniszterelnök felé ( Kr.u. 2000. ) Hiába volt a bírósági kereset. Egyik sem talált megértő fülekre és lelkekre. Az utóbbit meg egyszerűen elutasították. A szövetkezeti időkben tehén karámmá változott temetőben lévő elhunytak földi maradványai meg csak várták a jobb időket.

A tehetetlenség évei után eladásra került a volt TSZ tehenészeti telepe. Úgy egyben, ahogy volt. Istállóstul, kifutóstul, temetőstül. Az új tulajdonos jóhiszeműen megvásárolta, nem is tudván temetőt is vesz. Honnan is tudhatta volna, hiszen a TSZ vezetők nem mondták, (miért is mondták volna?)  Nekik a jó pénz kellett!

A telekkönyvben, mint már említettem ezt a tényt régen törölték, átírták!

Persze a halottak nem tudtak szólni. Mindenképpen nyugalmasabb idők következtek be hiszen már nem a tehenek trágyája borította a területet hanem az új tulajdonos kaszálót hozott létre itt, s nem háborgatta a területet. ( Hála legyen érte!)

 

A területen azonban most is állattartó telep működik. Ennek viszont nagyon szigorú szabályai vannak, különösen azon tekintetben hogyan lehet ott közlekedni idegeneknek.

Gondolatainkban felmerült egy emlékpark megépítése a még meglévő síremlékek körül. Ezt azonban hosszú egyeztetést követően el kellett vetni, hiszen a terület akkor sem lehetett volna  nyitott, nem lehetett volna látogatni a síremlékeket.

 

A REFORMÁCIÓ 500 kapcsán újra előjött a megoldás megkeresése. A terület tulajdonosával a többszöri egyeztetést követően megállapodás született, amely szerint a még meglévő sírköveket elszállítjuk, Sárközy József főgondnok és családja földi maradványait exhumáljuk és méltó helyen, díszsírkertben helyezzük el. Ezt a gondolatmenetet Steinbach József püspök Úrral is átbeszéltük és az Ő egyetértését bírva a szervezést folytattuk.

 

 

Az események felgyorsultak és 2017. augusztus 14-én a sírboltot felnyitottuk és a földi maradványokat kiemeltük. 2017. augusztus 23-án református szertartással, Gerecsei Zsolt egyházmegyei főjegyző igei szolgálatával a gyülekezet közössége részvételével az újra temetést elvégeztük.

A megépített díszsírkert természetesen folyamatosan és szabadon látogatható. Sikerült megoldani, hogy az egyházkerület egykori főgondnokának földi maradványai a méltatlanságból méltó helyre a református temetőbe kerüljenek.

 

Istené legyen a dicsőség, hogy a gyülekezet az önkormányzat és a tulajdonos együttgondolkodása meghozta a megnyugtató megoldást.

Bogáth István gondnok