Tatai Református Egyházmegye

Dadról Manchesterbe

2019-06-20 22:43:50 / Nagy Attila

Közeledett a negyedik tanévem vége a Tatai Református Gimnáziumban, és én még mindig nem tudtam, mi szeretnék lenni. Biztos járnak mások is ebben a cipőben, ezért jó lenne, ha minél többen hallanának arról a lehetőségről, amit én választottam.

Az ÖDE (Önkéntes Diakóniai Év programiroda) segítségével a Time for God önkéntese lettem tíz hónapra Angliában. Már a felkészülési időszak alatt rengeteg új ismerősre és barátra tettem szert, akik ugyancsak szolgálatra szánták a következő 10-12 hónapjukat Európa különböző országaiban.

 

Életem egyik első igazi nagy döntése volt, ésegyáltalán nem bántam meg. Önállósodtam ésmegedződtem minden szempontból. Egy Manchester környéki gyülekezetnél szolgálok asszisztensként, heti 35 órában, heti két szabadnappal. Nem lehet röviden összefoglalnia tevékenységem: elég sokszínű és változatos. Az egészen kicsi gyerekekkel való foglalkozástól akülönféle ifjúsági klubokban való részvételen és segédkezésen keresztül a kertészkedésig, levélkihordásig és az irodai munkáig terjed. Büszke vagyok rá, hogy a magyar nyelvet oktathatom napi fél órában a gyülekezet lelkészének, Christopher Hobbsnak. Segítek a gyülekezeti rendezvények és istentiszteletek előkészítésében, kezelem a hangosítást és a kivetítést, valamint basszusgitáron kísérem a dicsőítő énekeket.

Cheadle Hulme Manchester elővárosa. Itt a St. Andrew's templom gyülekezetében szolgálok, ahol hasonló a liturgia, mint a reformátusoknál. A dallamok, zenék sem teljesen idegenek számomra.  Furcsa, hogy nincs énekeskönyvük, de az énekeket gyülekezeti zenekar kíséri, a szöveget pedig kivetítik, és az istentisztelet szövegét (az igehirdetés kivételével) kézbe is kapják kinyomtatva a hívek. A vasárnap délelőtti istentiszteleteken kívül vasárnap délutáni alkalmak és kéthetente házi bibliaórák is vannak. A problémák is hasonlóak, mint nálunk, de talán még komolyabbak: fokozottan elöregednek a gyülekezetek. Az én küldetésem egy része: a fiatalok bevonzása a gyülekezetbe, ami nem egyszerű Angliában sem. Itt az iskolai ifjúsági klubok tartásához a belépéshez erkölcsi bizonyítványra, fényképes igazolványra van szükségünk.

 

A gyülekezeti életenkívül is rengeteg időtöltési opció áll rendelkezésemre, mivelújismerősöketés  barátokat szereztem, akikkel gyakrantalálkozunkahét folyamán. Folyamatosan angolul kommunikálunk, így a nyelvtudásom is tovább csiszolódott. Bepillantást kaphattam az angol családok életébe, kultúrájukba, életmódjukba.

 

Az eddig eltelt 7 hónap alatt sok helyszínt látogattam meg itt Nagy-Britanniában. Leginkább Wales természeti szépségei és várai nyűgöztek le. Napokig beszélhetnék, mégsem tudnám pontosan visszaadni, hogy milyen és mekkora élményt és tapasztalatokat nyújtott ez nekem, és erről minden önkéntes társam hasonlóan gondolkodik.

 

A

 

Legnagyobb örömömre szolgál, ha erről a programról bárkinek tudok válaszolni a kérdésére. Úgyhogy kedves Olvasó, vegye ezt a cikket egy szívbőljövő ajánlatnak. Ha ismer olyan 18-30 éves  fiatalt, akit ez érdekelne, keressen engem, vagy pedig az Önkéntes Diakóniai Év programirodájának honlapját!

 

Sárközi Dániel Zoltán

Dad