Tatai Református Egyházmegye

Egyházi élet Dorogon

2020-09-15 11:19:48 / Nagy Attila

Dorogvidéki Református Egyházközség ünnep-és mindennapjai a koronavírus idején, szünetében

Amikor március 16-val bezárult a világ, azonnal felvetődött, mi is lesz az  istentiszteletekkel, a vasárnapokkal. Az távol állt tőlünk, hogy az  onlineistentiszteletek tartók sorába beálljunk, hiszen számos kiváló igehirdetőt lehet meghallgatni, mi saját gyülekezetünkre gondoltunk,tettük elérhetővé a történéseket, úgy éreztük szükségesek a vasárnapi istentiszteletek. Így összeállt egy kis csapat, 7 istentiszteletről beszélünk, a valóságban 18 lett volna a gyülekezetrészekkel együtt, akiket az online világ most így is közösségbe kapcsolt.Óriási élmény volt!

Visszapillantva, hogyan is összegezhetnénk? „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsolt 50,15) Kezdjük a végén: „és te dicsőítesz engem". Dicsőíthettük Istenünk, hiszen a nyomorúság idején is gondoskodottrólunk. Aztán -bár a járvány nem múlt el, de kaptunk egy kis szünetet, s valahogy azt éreztük, hogy nekünk, a ma emberének még ez sem elég. Mintha ugrásra készen arra vártunk volna,hogyott folytassuk, ahol abbahagytuk. Tegyünk eleget a zsoltáros felhívásának: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." Meg kell látnunk, milyen nyomorúságban élünk, vírussal, önzéssel, szeretetlenséggel teli, rohanó, kapkodó világunkban. Arra, amire a legnagyobb szükségünk lenne, az Istennel való kapcsolat elmélyítésére, még most sincs elegendő időnk.

 

Most, amikor a vírus felerősödött, nagyon aktuális: Próbáljuk meg kegyelmes, megszabadító Istenünket segítségül hívni, hisz ígérete miénk: „Én megszabadítalak!" Így lehet valósággá, hogy dicsőítjük őt, vészhelyzetben és azon túl is. Adja Isten, hogy így legyen!Többek kérdése volt, hogy is éltemeg egy lelkész a gyülekezetnélküliséget. Azt tudom, hogy voltakkeserves és fájdalmas pillanatok. De! Gyülekezetnélküliség? Nem mondhatnám, a látható helyett egy eddig ilyen mértékben nem tapasztalt lelki gyülekezet van. Érzem a felvett istentiszteleteken, a feltöltés alatt a Presbiter csoportban lévőkön, utána a „beszélgetésekben" majd a messzi távoli reakciókban. Jelen van a gyülekezet a „tettrekészségben", hogy a templom körül valamit tehessen, abban, hogy olyanok is bekapcsolódnak az online világba, akik korábban nem, ahittanosok több mint fele éltaz online órák adta feladatokkal és lehetőségekkel, megható imádságaik, bizonyságtételeik születnek. Szóval: élővolta gyülekezetünk, még ha más formában is, mint eddig.

 

Az egyik legmeghatóbb pillanat talán az volt számomra, amikor az első nyilvános istentiszteleten kértem, hogy ne a kijárat felé induljunk, hanem az úrasztala felé, és ahogy hirdettük, a perselypénzét félretéve mindenki az első istentiszteleten helyezze hálaáldozatul az úrasztalára...és az első istentisztelet 38 bátor résztvevője 226.000Ft-t tett le az Úristen elé.

 

 

Aztán augusztus első hetében napközis táborunk is megvalósulhatott, ennyi szívből éneklő fiatal, bibliai történetre figyelő szív és együtt önfeledten strandoló vagy kiránduló, régen volt együtt, minden felértékelődött.A csodák pedig azóta is folytatódnak, az elmaradt keresztelők és esküvők szombatonként, a gyülekezetért való tenni akarás....megannyi csoda és ok a hálaadásra, Istendicsőítésre!

 

Pungur Béla lelkipásztor