Tatai Református Egyházmegye

Egyházmegyei Kiránduló Nap

2020-11-02 11:20:20 / Nagy Attila

,,Még egy lépést felfelé!"  - Ez a neve annak annak a kezdeményezésnek, amit mi Pilismarót-Dömösi reformátusok gondoltunk ki a kirándulni vágyó Tatai Református Egyházmegye gyülekezetiben tanuló társainknak. A korábbi években Pilismaróton megrendezésre kerülő sportnapot váltotta fel az elmúlt évtől egyházmegyei  ifjúsági kiránduló napunk. Egyházkerületünk és egyben egyházmegyénk legkeletibb, hegyekkel megáldott vidékén, a Dunakanyarban szerveztük meg ezt a közösségépítő ismerkedős napot fiataljaink, és az őket elkísérő lelkészek, hitoktatók és szülők részére. 

 

Úticélunk idén az Esztergom városa felé magasodó Vaskapu volt 404 méterrel a tengerszint felett. Október 24-e ködös reggelén huszonöten gyűltünk össze az esztergomi Búbánatvölgyben lévő nagy parkolóban. Gyülekezésünk pillanataiban is végigsuhant gondolatainkon a felismerés, hogy az elmúlt hónapokban a járványhelyzet miatt ez volt egyházmegyénk egyetlen megtartott hivatalos közösségi, csapatépítő rendezvénye, amelyen találkozhattunk. S bár szabadtéri volt az esemény, így is sokan visszamondták a vírus terjedésére hivatkozva a kirándulást. Azonban még így sem maradhatott el egymás és az Ige megismerése ebben a gyönyörű őszi környezetben. Továbbra is egy csapatépítő és hagyományteremtő kezdeményezést folytatunk, amelyben felsős hittanos, konfirmandus és kis ifis egymásra és az Úr Jézusra találhat!

 

 

Egy rövid köszöntés és eligazítás után énekszóval és Igével, majd annak rövid magyarázatával álltunk neki az előttünk lévő 4.5 km hosszú út leküzdésének. Az indulást segítő Igénk a ránk ülepedő tejfehér ködbe burkolózva ez volt: ,,Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." (2 Korintus 4.18) Bizony, mindnyájan úgy érezzük ebben a válságos, vírusos időkben, hogy úgy tűnik, mintha a kétségbeesés köde, vagy a félelem sötétsége szüntelenül az életünket terhelné. Sokan mintha úgy élnék meg,hogy az Úr ígéreteit elnyomják a bennünket körbevevő nehézségek, korlátozások, és az egyik legnagyobb ellenség: a magány, a másoktól való teljes elzárkózás, bezárkózás. A krízist kárhoztatják sokan ahelyett, hogy Istent dicsőítenék a krízisben, ebben az időszakban is. A sérülések, fájdalmak és a különlét egymástól elnyomják a hitet, és így elfelejtkezünk arról a tényről, hogy ez a föld a látható, és a problémák csak ideiglenesek. Ezért hangsúlyoztuk kirándulásunk alkalmával, hogy emeljük fel a hitünket, fejünket, és tekintsünk a ködön és homályon túli valóságos világra, amely láthatatlanságában válik láthatóvá minden hívő szív előtt. Hiszen: „Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta." (121. zsoltár 1-2. vers)

 

Utunk során a nyaralók, horgászok és lovak mellett elhaladva különleges információkat tudhattunk meg Búbánatvölgy történetéről. Az Esztergom városát körbevevő településeket a török időkben a megszálló oszmán csapatok rendre kifosztották és felgyújtották, a lakókat pedig lemészárolták vagy foglyul ejtették. A krónikák beszámolói szerint az Esztergom és Pilismarót közötti területen egy menekülő magyar szekértábor tartózkodott, amikor a török sereg megrohamozta a vidéket. A szekereket a tábor köré állították, a gyermekeket és az asszonyokat a kör belsejébe terelve próbálták védelmezni a menekülő magyarok. Az óriási túlerő azonban győzedelmeskedett, és az elkeseredett és utolsó leheletéig küzdő férfiakat, asszonyokat, gyermekeket megölték, s voltak olyanok is, akiket rabként elhurcoltak. Azóta viseli a környék a Búbánatvölgy nevet, hiszen több ezer magyar sírhantja ez a csodálatos természeti, nemzeti kincs itt Esztergom mellett.

 

 

A hegyre felfelé vezető utunk során, a csúszós, és süppedős talajon, a turistaútra kidőlt fák között közeledtünk célunk felé. S ahogyan haladtunk felfelé, úgy lett egyre sűrűbb a köd, de szívünkben élt a remény, hogy higgyük, látni is fogunk valamit a hegytetőn. Nagyobb sziszegés, fájdalom és panaszok nélkül közeledtünk kicsikkel és nagyokkal, lendületesekkel és fáradtabbakkal a csúcsra. Egy-egy rövid pihenő, és útközbeni egyéni csendesség mellett hirtelen a kis ösvény aszfaltos útba torkollott, és egy parkolóban találtuk magunkat! Hiszen a Vaskaput személyautókkal is meglehet közelíteni a város felől. Ez a parkoló már a végét jelentette, a mi kis csapatunk parkolóját is, ahol megpihenhettünk, és elfogyaszthattuk jól megérdemelt táskás hideg élelmünket! Mindezt követően megcsodálhattuk a gyönyörű Dunánkra, és Esztergomunkra néző kilátást, amelyből nem láttunk semmit sem a tejfehér ködpárnán kívül. Örömünket ez nem szegte, hiszen mosolygások közepette valósággá vált mindnyájunk számára a jól ismert Ige: ,,Mert hitben járunk, nem látásban." (2Kor 5:7)

 

Hálát adva, beszélgetve, egy jól sikerült csoportképpel, imádságos szívvel indultunk lefelé a Kerek- tó melletti parkolóba, ahova megérkezve őszinte, szeretetteljes mosolyokkal köszöntünk el pilismaróti, rédei és mocsai kirándulóinktól. Adja Urunk, hogy jövőre ismét találkozhassunk!

 

Máthé Zoltán lelkipásztor