Tatai Református Egyházmegye

Konfirmáció és jubileumi köszöntés Komáromban

2020-11-23 17:00:20 / Nagy Attila

A komáromi gyülekezet két, egymáshoz közeli őszi vasárnapja is különleges ünneppé lett.

Október 25-én vasárnap este konfirmációi ünnepélyt tartottunk. A járványhelyzet miatt tavasszal Komáromban is kénytelenek voltunk félbeszakítani a konfirmációi felkészülést. Egész nyáron figyeltük a helyzet alakulását, és terveztük a lehetséges folytatást. Végül a szeptemberi újrakezdés és az október végi ünnep mellett döntöttünk.

Bár három fő az őszre sajnos lemorzsolódott a csapatból, de így is 11 fiatal érkezett el a hitvallás- és fogadalomtételre. A járványügyi előírások betartása miatt az esti órákban és külön tartott istentiszteleten ezúttal csak a konfirmandusok hozzátartozói és a presbitérium tagjai voltak tanúi a fiatalok kiállásának. Bár a liturgiából ezúttal kihagytuk a kikérdezést, de így is elmondhatjuk, hogy nem csak rendkívüli, de a körülményekhez képest felemelő is volt az idei konfirmációi ünnepünk. Legyen érte áldott Isten!

 

 

 

Két hét múlva, november 8-án újbori úrvacsorai hálaadást ünnepeltünk. A korábbi hasonló alkalmakhoz képest ezúttal jóval többen járultak az úrvacsorai jegyekhez, ami mindnyájunk őszinte örömére szolgált. Az ünnepi istentisztelet végén a gyülekezet kis ünnepség keretében emlékezett meg arról, hogy éppen 25 éve iktatták be a komáromi lelkészi állásba Máté Lászlót. Balogh-Horváth Mariann beosztott lelkész idézte az akkori ünnepen énekelt 133. zsoltár gondolatait: „Ó mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor."

 

A gyülekezet főgondnoka, Csóka Gyula felelevenítette a kezdetről őrzött emlékeit, és Isten iránti hálaadással mondott köszönetet a 25 évi szolgálatért. A jubileum alkalmából a lelkészt és feleségét, valamint a gyülekezetet kedves hangú levélben köszöntötte Steinbach József püspök. A rövid köszöntés végén a presbitérium és a Nőszövetség ajándékkal kedveskedett a lelkésznek, aki hálás szívvel mondott köszönetet a megemlékezésért, a gyülekezet részéről az 25 évben megtapasztalt szeretetért, majd kifejezte abbéli reményét, hogy Isten áldása kíséri a további közös szolgálatot is. Mint hamarosan kiderült, az őszi templombezárás előtti utolsó alkalmat ragadtuk meg az úrvacsorai hálaadásra és az évfordulós megemlékezésre. Ezért is legyen a dicsőség egyedül Istené, aki „mindent oly szépen intézett".

 

Máté László