Tatai Református Egyházmegye

Csapatépítő lelkészi csendesnapok Kölcsén

2023-09-19 12:22:14 / Nagy Attila

Néhány évre visszamenőleg ott él a gondolat a Tatai Egyházmegye lelkészeiben, hogy jó lenne néhány napot együtt tölteni. A Reformáció 500 kapcsán volt két kirándulásunk, az egyik Svájcba, a másik Hollandia és Németország felé, melyek sok élményt nyújtottak a résztvevőknek. Túl a látnivalókon és a megemlékezésen, jó volt együtt lenni, ilyen formában is megismerni egymást.

 

A gondolat tehát megvolt, hogy valamilyen formában folytatni kellene ezt, de jött a covid, s vele sok minden elmaradt, vagy legalábbis késett.

Az idei évben már a költségvetés megtervezésénél elmondta Gerecsei Zsolt esperes úr, hogy szeretne megszervezni egy hasonló kirándulást, persze szerényebb távolságokban gondolkozva, országon belül. Ezt az egyházmegyei tanács és a közgyűlés is teljes szívvel támogatta, így a dátum is kijelölésre került: augusztus 27-30. Esperes Úr személyes és családi tapasztalatai alapján Kölcsét választotta. A két szálláshely és az étkezések helye is kitűnő választásnak bizonyult. Szatmár és Bereg látnivalói pedig adják a hangulatot egy református elcsendesedésre.

 

Az indulás, lelkészcsaládok életét figyelembe véve, sietősre sikeredett. Délelőtt még az istentiszteletei szolgálatokat végeztük, délután 13 órakor már elkezdődött az indulás az első helyszínről. Azért mindenkinek sikerült időben a találkozási pontoknál lenni, hiszen hosszú út állt előttünk. Vasárnapra ennyi is volt a program: megérkezés Kölcsére, vacsora és a szállások elfoglalása.

 

Hétfőn és kedden a délelőtt hasonlóképpen telt. Reggeli, majd áhítat és a foglalkozások. A foglalkozásokat három olyan lelkészünk vezette, akiknek mentálhigiénés végzetségük is van, így ebből a szempontból is állították össze a két délelőtt programját. Ezekért köszönet Hamar Lászlónak, Sugárné Damó Mártának és Szépné Czippán Noéminek.

 

A délutánok kirándulással teltek. Hétfőn megnézhettük Tákos és Csaroda gyönyörű és rendkívüli templomait, a nap végén pedig még egy tiszai csobbanásra is jutott idő. Este Kölcse lelkésze mesélt nekünk a templom felújításáról és a gyülekezet dolgairól. Kedden a túristvándi vízimalmot, a nagyari Luby-kastélyt, annak rózsakertjét és pálmaházát nézhettük meg, majd rövid látogatást tehettünk Szatmárcsekén a Kölcsey sírnál, ahonnan azonban az érkező hidegfront első zápora idő előtt elkergetett minket. Éppen hogy belefért az erősödő esőbe a Himnusz eléneklése, rendhagyó módon a 130. zsoltár dallamára. Este Szalay Kont Esperes Úr volt a vendégünk, aki sok érdekességet mondott el az egyházmegye múltjáról és jelenéről. Szerdán, mintegy a kirándulásunk befejezéseképpen, s talán csúcspontja képpen is, Tiszacsécsén zsoltársétán vehettünk részt a parókia kertben. A szépen parkosított kertben volt idő és lehetőség az elmélyülésre. Volt, aki ezt lassan sétálva tette meg, de lehetett csendben leülni egy magányos padra, vagy akár a hangszórókhoz közel leülve hallgatni különböző zsoltárok felvételeit Móricz Zsigmond fordításában és szép hangú művészek tolmácsolásában.

 

Utunkat az ottani református templomba fejeztük be. Esperes Úr a Bírák könyve alapján tartotta minden reggel az áhítatokat, ezek mindegy összegzését kaptuk a szerdai ige alapján: „Hogy a vezérek vezettek Izraelben, hogy a nép önként kelt föl: áldjátok az Urat!" (Bírák 5,2.)

 

 

Ebéd után a hazautazás várt bennünket, ismét egy hosszú, hat órás autóbuszút. Jó volt együtt lenni, jó volt hazaérni. Jó volt elcsendesedni, jó volt szép dolgokat látni. De a legjobb volt, hogy Isten áldásával, Szentlelke erejével, közösségben lehettünk egymással és közelebb kerülhettünk egymáshoz. Köszönjük minden szervezőnek a munkáját, vezetését. Reméljük lesz majd folytatás...

 

Sugár Tamás