Tatai Református Egyházmegye

Protestáns gályarabokra emlékezve

2026-02-11 20:53:52 / Nagy Attila

FEBRUÁR TIZENEGYEDIKE VOLT...

Gályarabjaink emlékének

 

Holland hajók a szabadulás vitték

gályákra láncolt mégis-szabadoknak.

Mögöttük maradt kín, gyalázat, ínség,

amikor sorra elővánszorogtak.

 

A rabbilincs, a Krisztusért viselt,

aranynál drágább rabbilincs lepattant.

Szabadság! Csak szívük zengte a szent,

a drága nevet, a kimondhatatlant.

 

Vánszorogtak, mint a halálravártak.

De rájuk tárt testvéri szívek vártak.

S még a tenger is ujjongott, dalolt,

 

a fellegek is örömkönnyet sírtak!

1676-ot írtak.

Február tizenegyedike volt.

*

1676-ot írtak.

Február tizenegyedike volt.

De valakit hiába vártak, hívtak:

a lesti prédikátor haldokolt.

 

Lázálmaiban otthon járt megint.

Örömhírt mondott, igéthirdetett.

És újra látta kedves híveit,

a templomot, a gyülekezetet...

 

Szabadság! Rabtársai rátalálnak.

De őt már eljegyezte a halálnak

„a héthónapi evezővonás".

 

S elindult abba az örök hazába,

hol a még teljesebb szabadság várja,

„melyen nem esik többé változás".

 

Túrmezei Erzsébet