Tatai Református Egyházmegye

Presbiterképzés Dadon

2012-03-01 17:50:27 / Nagy Attila

Írta és beküldte: Bogáth István Kömlődről

 Elkezdődött a presbiterképzés idei sorozata a Hét határos kiskörben. 2012. január 24-én az érdeklődő presbiterek Dadon, találkoztak. A gyülekezeti teremben  43-an foglaltunk helyet hat gyülekezet képviseletében. 

A rendezvény  áhítattal kezdődött, melyet Kovács Tamás helybéli lelkipásztor tartott.  Igehirdetésének alapja a magvető példázata volt.  Itt az ideje a vetésnek. Ez ránk presbiterekre is vonatkozik, azonban nagyon nagy türelem kell a gyenge vetés gondozásához, mert ha túlzásokba esünk nagy kárt tudunk okozni, emlékeztette a jelenlévőket. Sajnos keveset tudunk a mostani határokon kívül rekedt református testvéreinkről, e hiányosságok pótlásának első előadója Tihor Melinda, hitoktató volt aki Kárpátaljáról érkezett, s jelenleg a dadi református iskolában tanít. Ő beszélt nekünk a kárpátaljai reformátusság helyzetéről.

 

 

Sárköziné Csonka Zita a fiatalokkal való foglalkozásról tartott előadást, melynek címe is önmagáért beszél: "A mai ifik a jövő gyülekezete"

Kié a felelősség? - Előadónk a dadi iskolában tanít és sokat vállal az ifi csoportok  szervezéséből. Mondandóját öt fő csoportra osztotta, ezzel mutatva meg mik is azok a feladatok, melyek elvégzése esetén jó reménységgel tekinthetünk  a jövő felé.

 

Hívni. A személyes példamutatás és a korai szocializáció erejére építve családtagként, rokonként, barátként, pedagógusként magunkkal hívni a gyermekeket az istentiszteletre.

 

Vinni: Nagyon egyszerű dolog: Fizikailag eljuttatni őket valamilyen áldásos esemény színhelyére, és ami ugyanilyen fontos: onnan haza is hozni épségben. A mai üzemanyagárak mellett óriási segítség és nagy áldozat ez, amelyet bármelyik presbiter vagy gyülekezeti tag vállalhat, ha van rá módja.

 

Küldeni: Ha már nem tudjuk magunkkal hívni, esetleg elvinni a gyerekeket, küldjük el őket a nekik való rendezvényekre.

 

Megmutatni: A szolgálat örömét, a közösség erejét, a munka örömét, a  segítségnyújtás örömét,  az összefogás erejét.

 

 

Előadása zárszavaként néhány kérdést tett fel, melyek megválaszolása  bíztató jövőképet vázol fel számunkra!
Mi az, amit megtehettem volna, de nem tettem? Ha nem tettem semmit, miért van ez így? Ha nem túl sokat tettem eddig, mit szándékozom a jövőben tenni?Imádkoztam-e már gyülekezetem fiataljaiért?
Ha igen, ha nem, ezentúl imádkozzunk  gyülekezetünk, egyházunk és nemzetünk fiataljaiért, mert ők a jövő.

 

A következő előadó Gyimóthy Géza, egyházmegyei gondnok volt. Ő a lelkész és a presbitérium kapcsolatáról, munkamegosztásáról beszélt. Szerinte nagyon fontos, hogy a lelkész elsősorban lelkigondozó legyen. A presbiterek pedig vegyék le a menedzselés terhét a lelkészek válláról.

 

 

Az előadást vitaindítónak szánta, mely után valóban a Hét Határban megszokott őszinteséggel és nyíltsággal beszélgettünk tovább viselt dolgainkról.

A jelenlévők még több, mint egy órát fejtegették mit is kellene, lehetne tenni egyházunkért.

 

Bogáth István, kömlődi gondnok