Integető tömeg is van. Pálmaágat lengetnek, virágot szórnak az útra. Mert szeretnek ünnepelni, szívesen állnak a győztes oldalára. Ők várják a királyt, akit néha Messiásnak, néha Jimmynek neveznek.
Azt hiszem, szamarunk is volna, olyan igaz szamár szamár. Lépked az útra terített felsőruhákon, keresztülgázol a virágesőn - és azt hiszi, őt ünneplik. Nagy szamárfüleivel tompán hallja a morajlást, és úgy véli, neki szól a hozsánnázás.
Igen, szamárból éppen elég akad - de közeledik-e Jézus városunkba ezen a virágvasárnapon? Itt van-e Ő, a valóban szelíd és alázatos? Aki nem hódítani akar, hanem egyszerűen csak szeretni. Aki nem leigáz, hanem szabadságot ad.
Jézus virágvasárnap bevonult Jeruzsálembe. Szamárháton, az ókor Trabantján. Azt mondta: békét hoztam nektek, a megtérés esélyét. Békében élhettek önmagatokkal, egymással és a Mindenhatóval.
És a tömeg hozsánnázott. Szálltak, szálltak a virágok, lengtek a pálmaágak.
Ám tudjuk, virágvasárnapot nagypéntek követi. A „hozsanna" helyett „feszítsd meg!" hangzik hamarosan. Szívszorítóan igaz Jókai Anna Ima - virágvasárnap alkonyán című verse:
„Istenem.
Az az alkony.
A földbe döngölt örökzöldek.
A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek.
Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva.
Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben.
(...)
A tömeg berekedt.
Vedel, zabál:
Vacsorál.
A tévé elé ül.
Új üvöltésre készül.
A „feszítsd meg" élvezetesebb
A kereszthalál érdekesebb."
Jókai Annának - újabbkori tapasztalataink alapján is - igaza van. Akárcsak az egykori Illés számnak: „Virág sincsen te sem vagy már, miért hagytuk, hogy így legyen?"
Ne hagyjuk, hogy így legyen.
Fogadjuk el nem múló hittel a virágvasárnap érkezőt.
Áldott, aki az ÚR nevében jön.
Dr. Fabiny Tamás
evangélikus püspök